Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Én köszönöm, Jimmy

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Visszakérte befizetett adója egy részét az államtól egy férfi. Egy férfi. No ja. Höhö. Egy férfi, aki a Jimmy. Akivel tavaly a Duna-parton, a Parázs-Varázson jó késő estétől kora hajnalig bemutattunk egy nagyon szép szinkrongyakorlatot egy asztalnál, fél üveg (megelőzendő a kérdéseket: zárjeggyel a hatályos törvényeknek megfelelően ellátott) ragyogó minőségű körtepálinka, és egy vállalkozó szellemű hölgy értő társaságában – szerintem nagy élmény volt, mindhármunknak… ja, nem, nem, nagyon nem történt semmi olyan, és mégis… az egész este a borotvaélen táncolás finom művészetéről szólt, minden területen, egyszer, ha lesz egy kis időm, majd megpróbálom pontosan is megírni, most legyen elég annyi, hogy végül is mindannyian nagyot mentünk. Korábban is voltak már jóféle összefutásaink a Jimmyvel, de ez mindent felülírt.

Ő tehát az az ember, aki nagyon sokunkat beelőzve végre nem csak elméleti síkon motyorászott bármiről is, hanem jó keményen beleállt, és egy igencsak jóféle levelet küldött a NAV-nak, amelyben kérte, hogy befizetett adója egy részét utalják vissza neki, mert úgy gondolja, a pénzét nem arra fordítják, amire kéne. Jimmy leírja, mi mindenre költi a milliárdjainkat az államnak nevezett kis- vagy inkább nagyszövetkezet, majd így folytatja:

„Tételesen átnéztem a listát és egyetlen olyan költést sem találtam, amely akár csak részben emlékeztetne bármilyen közfeladatra, amelyekre pedig elméletileg az adónkat befizetjük. Találtam viszont az országban kórházakat, amelyek börtöncellára emlékeztető körülmények között szolgálják ki az arra rászorulókat, akiket az orvosaik kénytelenek arra kérni, hogy ne csupán a vécépapírt, szappant, evőeszközt, tányért, de a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókat és a ragtapaszt is maguk vigyék be, ha ellátásra szorulnak. Találtam iskolákat, ahol a szülők dobják össze a krétára és a fűtésre a pénzt. Találtam szociális dolgozókat, idős- és fogyatékosgondozókat, akik a szociális bértábla többszöri visszautasítása miatt egyre mostohább körülmények között és egyre kevesebb pénzből gondoskodnak azokról, akik erre maguktól képtelenek.” 

Aztán… de inkább olvassátok el az egészet itt, ha netán még nem tettétek volna. Szépen összeszedett, átgondolt, szenvedélyes, fontos munka. El is küldte a NAV-nak – mi sem természetesebb, mint hogy lényegében haladéktalanul megszúrták egy szolid 408 ezer forintos bírsággal, jogosulatlan visszaigénylés miatt. Rendjénvalónak, teljesen NER-konformnak találom ezt az eljárást: mert míg bőven elegendő a figyelmeztetés, ha valaki mondjuk „elfelejt” bejelenteni pár száz millió, netán milliárd forintnyi befizetnivalót; bokros teendői, fontos államügyek intézése közben netán elmulaszt ócska kis ingatlanokat vagy hasonló szirszarokat feltüntetni a vagyonbevallásában – addig egy ilyen jogosulatlan visszaigénylés bizony azonnali retorziókat igényel.

Nem kétlem persze, hogy a Párt fő ideológusai és agytrösztjei nagyon is pontosan érzik Jimmy levelének nagyfokú társadalmi veszélyességét. Már persze amennyiben, ahogyan képzelik, ők a társadalom. Is. A tehetséges vállalkozói réteg, a megerősödött polgárság, a dörzsölt durvoázia meg a diszkrét háj, a felső tíz-, kilenc- meg kétezer, a bubi, a dáma, a király, az ász, a durchmars, a hirs- és a mordkontra. Továbbá Fedák Sári. Azaz inkább a szeretői a bankból. A magyar nemzetiből. Ami immár, ha nem tudnánk, bár nem titkolja senki, magánbank. (A Lámfalussy-konferencián Orbán így fogalmazott: „… mióta a nemzeti bank keresi az együttműködést a mindenkori politikai vezetéssel, azóta látványos a gazdasági fejlődés…” – nos, így beszél az ember, aki még soha nem hazudott, és igen, igen, valóban, ez is szó szerint igaz, egyesek gazdasági fejlődése itt valóban roppant látványos…) Szóval a valós társadalmi veszély: ami nem másban áll, mint az egész ügy főszereplőjének fő szándékában – minden más csak az ehhez szükséges körítés. Jimmy ugyanis abban reménykedik, hogy e nagyon is konkrét „polgári engedetlenségi magánakciójával” kicsit talán kizökkentheti negyedszázados apátiájából a magyar választót/nemválasztót.

„Kedd óta többet beszélgettek az emberek arról, hogy mi is az a közpénz és meddig terjed a rendelkezésünk az adóra befizetett pénzünk felett, és ebből a szempontból tökmindegy, hogy eközben engem adócsalónak vagy magányos hősnek gondolnak – a témáról beszélgetnek és ez a lényeg. És ha eközben lassan leesik nekik, hogy azoktól, akik e pénzek fölött diszponálnak, akár a jelenleginél határozottabban is meg lehetne kérdezni, hogy milyen formában és mire költik, akkor ez a csata megnyerhetővé válik.”

És valóban, tudom, hogy így van. Mégis jó, hogy valaki végre tényleg elkezdett valamit, még akkor is, ha sokan féltik-féltjük. Sok mindentől. És sajna ez sem kicsit szomorú vetülete az egésznek… Amúgy, all in all, én köszönöm, Jimmy. Meg ezt a pár mondatot is:

„Nem, nem lehet mindenre megrántani a vállunkat. Kell, hogy legyen egy szint, ami után már azt mondjuk: elég. Mostanra a közállapotok eljutottak egy olyan szintre, hogy úgy véljem, még egy államcsőd sem túl nagy ár azért, hogy a jelenlegi egyenlőtlen elosztás végére pontot tehessünk. Elvégre építettük már fel ezt az országot világháborúkból és hiperinflációból is, ezúttal is sikerülni fog.” 

És valóban: fog.

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.