Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Akiknek összecsúnyázott pendellyel már rég az ágyneműtartóban kéne vacogni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Feljelentést tett Lázár János a 4-es metró ügyében.

A rádióban hallottam a hírt: ha jól emlékszem, épp Perkáta felé tartottam a menetrend szerinti busszal – a helyzetemet netán mérsékelten ismerők kedvéért mondom, hogy negyedik éve dolgozom a kormánynál, vezető beosztásban, azaz különféle autóbuszokon jellemzően legelöl ülök, balra -, és kis híján ki kellett állnom a megállóba, ami mellett épp elhaladtunk, mert azt hittem, Lázár János bevette az igazmondó pirulát, vagy a bűvös székbe ült.

„Nyilvánvalóan súlyos bűncselekmények elkövetésére került sor…” „Megteszem a feljelentést, az OLAF jelentése alapján…” „… az Európai Számvevőszék tett egy feljelentést/bejelentést az Európai Csalás Elleni Hivatalnál, az OLAF-nál, aki 2016-ban több bűncselekmény valószínűsítése mellett zárta le a 4-es metró ügyében folytatott vizsgálatot…” „…szeretném kiemelni, hogy azon számlák összege, ahol csalás, hűtlen kezelés, befolyással üzérkedés, visszaélés, szabálytalanság, lopás történt, az megközelíti a 170 milliárd forintot…” „Magyarországnak 76.5 milliárdos bírságot kell fizetnie…”

Majdnem kifordult a kezemből a kormány… mármint a busz kormánya, persze, na, értitek… És volt még egy, a beszédéből bevágott mondat, sajnos nem emlékszem rá szó szerint, de T/3-ban jött, na mondom, valamiről jól lemaradhattam, ez már akkor a vallomás. Rendes harmadiktípusútalálkozás-flashem volt: annyira kész voltam a hallottaktól, hogy ha Játékhegy Pista beúsztatja a ködös képbe a csészealjat, szerintem oda se fordulok; na jó, nem mondom, ha E. T. felszáll és dünnyögve kér egy félárút, azért lehalkítottam volna a rádiót, míg előkapja az igazolványát.

Később aztán, már otthon, végignéztem a teljes „kormányinfót” (egyik kedvenc NER-es elnevezésem, lényegében minden benne, mindegy…) – jó, senki se hibátlan, bennem például van ez a kis mazó vonal, ami nagyrészt kimerül abban, hogy időnként beszedek emberi élet kioltására is alkalmas dózist ilyesmikből. Kormányzati beszámolók, sajtótájékoztatók, Tállai bárhol, bárkinek, Kósa, Németh Sziszi, Fazekas, Fekete Gyuri bácsi és így tovább. Behúzom a lábujjaimat, úgy hallgatom az ilyesmit: biztos ismeritek az érzést – nekem kínos. Kiszel Tünde vagy Fásy Zsülike énekel, Nemcsák Károly, Usztics Mátyás drámai szavalatot mutat be, G. Fodor, Csontos János kezében sercegni kezd a keyboard, Tuzson Bence meg Kovács Zoltán szenvedéllyel odamond.

Ez például, János információosztása egy óra, negyvennégy perc és harminc másodperc. Igazán csodás akkor kezd lenni az előadás, amikor a művész elkezd láthatóan jeges gerinccel borzongani attól, micsoda szörnyűséges, elképesztő, ép elmével elképzelhetetlen rémesetek történtek a 170 milliárdos összértékű bűncselekmények során. Hogy voltak projektmenedzserek… akiknek az volt a dolguk, hogy pályázatokat bonyolítsanak le… és emellett… megbízásokat fogadtak el a pályázóktól… jesszuspepi… és mások, akiket a kivitelező nagy cégek… súlyos pénzekért… alkalmaztak… ohhhhh, nem, ez már sok… hogy… a közbeszerzési törvény megsértésével követtek el… ahhhh… hihetetlen… és… nem csak szabálytalanságokról beszélünk… mert a pályázat kiírója… összejátszott a pályázóval… uramisten… no, nem, ez talán mégse lehet igaz… és… a legtriviálisabb, legmohóbb, legkapzsibb összejátszás, hűtlen kezelés nyomai lelhetők fel…

És közben persze gunyoros hangsúlyozás és -hordozás, szemgurguláztatás, fél- és egész mosolyok: ja, merthogy… ó, basszus, bocs, még nem mondtam volna??? Mindez természetesen csak és kizárólag a nemzetközi szocialista bűncselekménycunami talpig nemzetibecsületes hazánkra zuhanó része, 2010 előttség, elmúltnyócévék, szemkilövető migránsölelőék aljas nemzetrontása a soroskurvanyjukat. Őszintén tegye fel a kezét, aki mást gondolt az elkövetők kilétét illetően… na, bátran, nertársak, ne marháskodjunk már, egymás között vagyunk, itt nem kell félnie senkinek… hohó, ki az, ott a hátsó sorban… nicsak, a bőrkabátos úr… micsoda jellem… köszönöm az őszinteségét… egyben kérném, ha lehet, bőrt a bőrhöz, a Büntetlen Erőélet biztonsági szolgálat kísérje udvariasan az urat az ócsai lakóparkhoz induló buszunkhoz… No, megjöttünk… Lázár János feljelenti a korrupció melegágyában hentergőket. Komolyan.

De mondok jobbat, az elmúlt hetekből: Tiborcz „The Vej” István feljelenti Szigetvári Viktort meg Juhász Pétert, mi több, amolyan parádés kis parainesis formájában adja tudtukra, hogyan viselkedik a jellemes, talpig becsületes ember… Majd az újságíróknak üzen: „Amennyiben bárki bármilyen törvénytelenséget, szabálytalanságot sejt, észlel, haladéktalanul tegye meg a szükséges jogi lépéseket.” Nem sejtek, nem észlelek egyetlenegyet se, Istvánkám… ha meg valaki mégis megkérdezné, teszem azt, hogy ismersz-e valami kastélyvásárlós céget, netán tulajdonos vagy-e benne, betyárosan kérd ki magadnak… ha meg erre még azt az impertinenciát is megengedi magának a paraszt, hogy visszakérdezzen, akkor miért a te számládról utalták át a cég bejegyzési illetékét, felelj csak annyit, hát magának meg mi köze hozzá ahhoz he? De szenvedélyesen ám! És mondj még valamit a magánélet szentségéről. Kérd ki jól magadnak, arcpírral. Elég lábon állsz hozzá.

Szóval… van itt valami soha nem tapasztalt, feneketlen, soha nem apadó magabiztosság, kedves egybegyűltek: valamiért az van gondolva, hogy itt tényleg mindent meg lehet csinálni, itt tényleg soha semmiért nem kell majd felelni – és meg kell hagyni, mind ez idáig teljes, egyre fokozódó joggal lehet ezt érezni ott, nagy magasságban, ahol ezt érzik. És egyre bátrabban, mi több, vakmerőbben tolják azok, akiknek lassacskán tényleg semmi se drága. Itt azok jelentenek fel teljes svunggal, azok fenyegetőznek habzó szájjal a bírósággal, akiknek összecsúnyázott pendellyel már rég az ágyneműtartóban kéne vacogni.

Csakhogy… csakhogy… szóval láttam én már magabiztos embereket… mondjuk bő negyedszázada… egy úgynevezett házaspárt… akik soha el nem hitték, hisz okuk se volt rá, lehet egyszer nagyon máshogy is, mint van. És mint volt vagy negyven évig. Akik, amikor határozottan azt mondták nekik: „Vádlott, álljon fel!”, csak motyorásztak valamit a nagy nemzetgyűlés jogosultságáról, meg néztek üveges tekintettel a semmibe. Akik magabiztosnak hitték magukat, pedig csak piszkosul egyedül voltak: kivált azokban a szörnyűséges, utolsó pillanatokban, ott a fal előtt, ketten.

Szerző: Boda András

Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.