Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: Nyílt levél Németh Szilárd úrnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelt Németh Szilárd úr!

Bár általában az olvasóim üdvözlésével szoktam bejegyzést kezdeni, ez most elmaradt, hiszen Önhöz intézem jelen soraimat. Vagy jobb, ha úgy fogalmazok, hogy ugyan az Ön neve (mondjuk így, bár ez egy kicsit erős, de) fémjelzi ezt a blogbejegyzést, ám – tekintve a poszt nyílt levél formátumát – nyilván nem elsősorban Önnek szól. Ahogy azt – talán – Ön is tudja.

Kérem engedje meg, hogy egy kérdéssel kezdjek: Hogyan képes Ön otthon, esténként a tükörbe nézni? Mert az Ön helyében ez nekem már nem menne.

Ugyanis annak idején, amikor a rezsicsökkentés néven elhíresült nagy lufi kormánybiztosaként volt szíves tájékoztatni a jó lakosságot – köztük engem is – arról, hogy most már csakugyan olyan nagyon kurva jó lesz nekünk, mert olcsóbban érkezik hozzánk az energia, lesz olcsóbb szemétszállítás, távfűtés, vagy éppen kéményseprés, még valahogy csak-csak elhallgattam, amiket akkor beszélt és csak csendesen, csak magamban zsörtölődtem, hogy Ön akkor hazudott nekem. Is.

Arról ugyanis nem beszélt nekem, hogy a legnagyobb mennyiségben külföldről érkező, valóban olcsó földgáz árát nem a rezsicsökkentés határozza meg, hanem azok – a külföldi partner és a magyar állam közé beiktatott -, offshore háttérrel rendelkező kizárólagos kereskedelmi cég, vagy cégek, melyek hatalmas profitot tettek (és tesznek) zsebre, amikor új átadási árat képeznek pusztán azzal, hogy átfolyik rajtuk is a megvásárolt energia, tökéletesen szükségtelenül.

Ahogy nyilván arról sem tett említést, hogy a hulladékszállítás-, (tárolás- és feldolgozás) amúgy meg akkora üzlet, hogy a rezsicsökkentés nevű valami mögé elrejtve szép lassan államosították szinte a teljes szektort, rövid összeomlásokat is előidézve ezzel akkoriban. És nem esett szó arról sem, hogy nagy távfűtő vállalatok váltak egy csapásra  fizetésképtelenné a hatalmas kintlévőségek (erről nem Önök tehetnek) és a rezsicsökkentés, vagy mi összhatásaként. No problemo – gondolhatták akkor Önök, majd az összes vállalat élére máris kinevezték a saját embereiket. Amit csak jól csinálhattak, mert azóta van csend a távfűtéssel kapcsolatosan felmerülő bármely probléma esetén.

De nem esett szó a közös költség csökkentését célzó intézkedések hatásairól sem (sok ház azóta nem rendelkezik tartalékokkal, vagy épp biztosítással) pont úgy, ahogy egyre kevesebbet beszélünk általában a kisebb közösségek, vagy éppen az ország egyre súlyosbodó problémáiról.

Nem nagyon beszélünk, mert lassan kezdünk félni. Nyilván nem én, mert épp most is azon ügyködöm, hogy megfogalmazzam a véleményemet. Azt a véleményt, mely nagyon-nagyon sokunk véleménye is egyben és mely véleményt,  amint elkészült igyekszem máris a lehető legszélesebb fórumokon terjeszteni. Ám azt én is észrevettem, hogy azon jó lakosok tömegei, akiket még nem sikerült a fullextrás és közpénzzel dugig kitömött közmédiából, és az ahhoz kapcsolódó médiabirodalom által működtetett hamarjában felvásárolt televíziókból, on-line és nyomtatott lapokból hömpölygő hazugságáradattal átverni, sem beszélnek már túl sokat.

Nem. Mert miközben zajlik a ‘csodatevés‘, miközben „…Magyarország jobban teljesít!…”, miközben Önök osztják a csirkefarháttízezreseket‘ (ha kell, akkor ötvenkétmillió forintért Ausztráliába is, ahol felhasználhatatlan papírdarabok csupán), addig zajlik a félelemkeltés is gazdagon! És főleg ez az a tény, ami okán ma klaviatúrát ragadtam.

Mert ahogy Ön az egyik felelőse (sőt a párt egyik helyettes elnökeként az egyik fő felelőse) a fenti hazugsághalmaz nyilvánosságra kerülésének, és az aszerint történt cselekvéssornak, úgy a leginkább felelős azért az ámokfutásért, amit Ön, Önök, az Önök pártja a médiában most művel a civil szervezetek ellen!

És amikor Önök elbuknak – mert el fognak bukni hamarosan – akkor Ön majd hiába próbál érvelni egy független magyar bíróságon a „…pártfegyelem, az utasításra tettem, a nem én írtam a törvényt, a jogszabályok szerint szabályos volt minden (ezt jól megtanulták az MSZP-től)…” szavakkal és kifejezésekkel, vagy azzal, hogy Ön – és ez valóban igaz most is –  csak egy apró fogaskereke ennek a most még hatalmas, közpénztől duzzadó, a végletekig aljas és korrupt gépezetnek, az már senkit nem fog érdekelni és elárulom: ha ezt így folytatják, akkor a börtön az Ön számára egy biztonságos opciót fog jelenteni.

Ön mindamellett, hogy az Önök által megalkotott és fenntartott jogszabályi környezetben a legszegényebbeket utcára juttatva, vagy inkább hajtva (és most eszébe ne jusson a kilakoltatási moratóriummal érvelni) hatalmas terheket ráhelyezve semmizik ki a jó lakosságot azért, hogy az egyszerű emberek adóforintjait a szó szoros értelmében elherdálják – s e pazarlás közben az Önökhöz közel álló média- és/vagy gazdasági szereplőket gazdagítsák, az ő zsebeiket tömjék – most nem átallott nekimenni a társadalom egyik utolsó józan gondolkodású, segíteni szándékozó, akaró és tudó szegmensének: A CIVILEKNEK! De miért? A válasz egyszerű: azért, mert félnek tőlük! Félnek, hisz nem maradt már más olyan erő ebben az országban, mely képes lenne leváltani Önöket, csak a civilek politikával is foglalkozó, véleményt is formáló része!

De hadd tegyek fel még egy utolsó kérdést: Ön szerint az Önök rendszerében elbukottakon, kisemmizetteken, az önhibájukon kívül lecsúszottakon, a tartósan betegeken, a fogyatékkal élőkön, a rokkantsági járulék-rendszerből kikerülteken, az idős-beteg-egyedül élő embereken, a mélyszegénységben élő kisgyermekeken  (és még sorolhatnám napestig azokat az elesetteket, akik az Önök szabályai miatt estek ki az Önök rendszeréből) ki fog majd segíteni ott, ahol – szintén Önök miatt! – az állami szerepvállalás nem, vagy alig létezik és ott, ahol pontosan most készül ugyanez az állam bedarálni mindenkit, aki ezidáig segített, segíthetett volna?

A kérdés költői volt. Mert egyrészt nem szokás válaszolni nyílt levelekre, másrészt – és pont ezért – Ön egyáltalán nem fog, de nem is kell válaszolnia! Gondolom, amikor az alelnöki székbe beülve megkapta feladatait (parancsait, utasításait), akkor arra is felkészült, hogy amikor a pártja nevében a szó szerint elvártakat fogja kommunikálni, bizonyára érik majd támadások a személyét.

Kérem ne értsen félre! (Azért kérem erre, mert úgy hiszem, Ön most egyáltalán nem érti miért pont Önnek írom ezt a levelet, de hadd segítsek: – nem Önnek írom.) Én most nem Önt támadom!  Én az Önök által NER-nek csúfolt rendszert támadom és megtehetem, mert egy ez demokráciában lehetséges és – Önök szerint – itt most mi egy demokráciában élünk!

Én a Nemzeti Együttműködés Rendszerét támadom, amely jó ideje nem hajlandó tudomást venni közel hétmillió olyan magyar emberről, a NEMZET NAGYOBBIK RÉSZÉRŐL, akik hacsak egy kicsit is, vagy épp homlokegyenest mást gondolnak a világról, és benne Magyarországról, mint Önök! Ön kifejezetten jól teszi, ha most az eszébe vési ezt a számot.

Mert ahogy azt nemrégen pontosan Ön mondta (nem szó szerint idézem): csak azok szolgálják a haza ügyét, akik a kormánnyal vannak egy véleményen! Márpedig ez a világon sehol nincs így! És MAGYARORSZÁGON sem lehet így! Mert így legfeljebb csak egy jólétet ígérő, de közben a más nemzetektől, sőt az országon belül másként gondolkodóktól is elszigetelő, a közösségi értékeket elherdáló, az ellenfeleket ellenségként, hazaárulóként kezelő, féligazságokkal, hazugságokkal és félelemkeltéssel operáló, csutfasz kis gázszerelőket, rokonokat milliárdossá tevő, Erdogant és Trumpot éltető, Putyint istenítő, saját lábon álló DIKTATÚRÁKBAN lehet így!

Nem pedig MAGYARORSZÁGON, a hazánkban! NEM AZ ÉN HAZÁMBAN! Ahová születtem és ahol – nekem is – élnem, halnom kell! Már csak egyetlen mondatot szeretnék leírni ide: remélem Kedves Olvasóim, ezúttal valóban segítettem!

Szerző: Jászai Csaba

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.