A vírus hazudik

MTI Fotó MTI Fotó

Izgalmas időket élünk, szó se róla. Nem oly régen örömmel szavaztunk a demokráciára, a szabadságra, az Európai Unióhoz való csatlakozásra, most pedig egészen máshol járunk, mint ahová indultunk. Néhány évtized alatt sikerült eljutnuk odáig, hogy a lakosság fele ívesen tesz az ország dolgaira, szavazni sem fárad el, mert nem az ő dolga és amúgy sem változik semmi. A társadalom végletesen megosztott, nem politikai, pláne nem eszmei, nézetbeli viták zajlanak, hanem háború. Kibékíthetetlennek tűnő felek esnek egymás torkának napról napra.

Itt jönne az ország – bármely ország kormánya – és igyekezne betemetni a lövészárkokat, mederbe terelni és vitává szelídíteni a gyűlöletet. Normális esetben. Jelenleg nincs normális eset. Normális kormány sincs, amennyiben abnormálisnak ítéljük, hogy maga az ország vezetése szítja a gyűlölködést, személyesen a miniszterek elnöke nevezi élősködő parazitáknak, idegen hatalmak ügynökeinek és az ég tudja még minek azokat a polgárokat, akik nem értenek egyet mindazzal, amit az Orbán-rezsim képvisel és amilyen irányba ez az ország tart.

Most úgy fest ez az egész, mintha egy gerontológiai szakrendelés komplett ügyfélköre rászabadult volna az országra és akinek már nem jutott hely a kormányban, az két békemenet között elmegy szavazni. Az ezzel a gond, hogy kezelés hiányában az ország vezetése nem jövőt épít, hanem múltat épít, mégpedig át. A szintén kezeletlen szurkolók pedig támogatják őket ebben. Talán azt hitették el magukkal, hogy vissza kell állítani a Horthy kultuszt és akkor Kádár már nem tudja visszafoglalni az országot. Csakhogy Horthy halott, Kádár is halott, ezzel szemben a huszonegyedik században járunk. Már persze az jár, akinek sikerült eljutnia idáig.

Ott tartunk, hogy az Orbán-kormány igyekszik egy életre bebetonozni magát, ennek érdekében a társadalom önállóságát és szabad akaratát óhajtja megtörni és felszámolni. Úgy érzik, most segítséget is kaptak ehhez a remek elképzeléshez, mégpedig Donald Trump személyében. Hogy miért gondolják őt segítőnek, netán felmentő seregnek, azt nem tudom. Talán azért, mert jól illeszkedik a NER rendszerébe, amennyiben a félművelt, gátlástalan, ízlésficamos (bár ez a legkisebb probléma önmagában, de a belső igényességről mindennél jobban árulkodik), hatalomra vergődött, vagy oda igyekvő figurák kedvesek ennek a gyülekezetnek.

Sokan állítják, hogy ez lesz az új világrend, a populizmus kerül hatalomra, megerősödik a nacionalizmus és ez ellen semmit nem lehet tenni, mert ezt akarja a társadalom. És hogy jól van ez így. Magam is azt gondolom, hogy jól van ez így. Eltunyultunk, természetesnek veszünk mindent, azt gondoljuk, jár nekünk. Most szembesülnünk kell azzal, hogy nem jár és amit felépítettünk, azt le lehet rombolni. Ha nem védjük meg.

Trump, Orbán és a hozzájuk hasonló figurák lényegében úgy működnek, mint a vírusok. Önmagukban életképtelenek, szükségük van gazdatestre, ahol szaporodni tudnak és ahonnan el tudják szívni a táplálékot. De az emberi test is úgy működik ilyenkor, hogy amikor megtámadja a szervezetet egy vírus, először megpróbálunk úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Majd elmúlik, nem kell vele foglalkozni. Aztán egyre pocsékabbul érezzük magunkat. Legyengülünk, kedvetlenek, fáradékonyak leszünk. Belázasodunk. Mi még pocsékul érezzünk magunkat, de a szervezetünk már felvette a harcot a betolakodó ellen. Dolgozik az immunrendszerünk és végül legyőzi a fertőzést.

Valami ilyesmit remélek most is, az ország esetében is. A fertőzés megtörtént, a vírus szaporodik, de már túl vagyunk azon, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Elkezd dolgozni az immunrendszer. A társadalom immunrendszere. Ez nem csak nálunk van így, máshol is. Az Egyesült Államokban is. Trump – pedig még el sem foglalta a székét – máris megtámadta a civil szervezeteket, jogvédőket. Ugyanazért, amiért Orbán. Kényelmetlen, veszélyes a hatalomra nézve minden civil kontroll. Amerikában komoly anyagi nehézségekkel nézhettek máris szembe a jogvédők, mert Trump kegyeit kereső cégek egyik napról a másikra megvonták az anyagi támogatást ezektől a szervezetektől.

Márpedig pénz nélkül ez sem működik. Azonban amilyen tempóban a gazdaság szereplői kivonulnak a jogvédő szervezetek dotációjából, olyan mértékben növekszik a társadalmi támogatottságuk. Soha nem tapasztalt számban jelentkeznek civilek aktivistának, a magánadományok átveszik a kivonult vállalatok helyét. Most nem egy nagy cég finanszírozza a működés költségeinek egy részét, hanem a helyébe lépő százezer adomány. Így jó és így egészséges.

Ha figyelünk, Magyarországon is tapasztalhatunk valami hasonlót. A kormány minden törekvése ellenére sem hallgatnak el a kritikus hangok. Az ellenzéki média kinyírása, megfenyegetése, felvásárlása nem hozta a várt eredményt. A semmiből, a föld alól sorra bukkannak fel azok a weboldalak, ahol hangot kaphat a másik oldal. A kormánypropagandává silányított média és a külön ebből a célból létrehozott médiabirodalmak szinte korlátlan anyagi lehetőségeik ellenére sem képesek elnyomni a kritikus oldalakat, nem járnak sikerrel. Hiába zárta el a kormány totálisan a pénzcsapot a nem kormánypárti felületek elől, az olvasók – a civilek – fenntartják, segítik, támogatják a működést. Mert a társadalom immunrendszere működésbe lépett és ha lassan is, de már látható a gyógyulási folyamat.

A politika is változni fog, mert változnia kell. És most nem a váltópártokra gondolok, mert az látható módon sehonnan sehová nem vezet. Friss, fiatal, okos, erős, tiszta kezű emberekre van szükség. Olyanokra, akik képesek lesznek betemetni az árkokat és bevezetni ezt az országot a huszonegyedik századba. Lassan – fájdalmasan lassan -, de minden és mindenki a helyére kerül. A bűnözők a bíróságra, börtönbe. Az aggkorúak jól megérdemelt pihenőre vonulhatnak, aki nem fecsérelte el az éveket, hanem tanult, annak a tanácsai hasznosak lesznek a fiatalok számára is, aki viszont soha életében nem vitte semmire, az nem most és nem mindenki más rovására fogja megvalósítani a gyermekkora óta magával hurcolt kényszerképzeteit, frusztrációit, komplexusait, vagy amiben szenved.

Mire eljutunk idáig, remélhetőleg marad még elég orvos ebben az országban, hogy kezelje a rászorulókat és itt most nem az influenzás betegekre gondolok.

Fel kell ismernie a társadalomnak, hogy semmi jóra nem vezet, ha gátlástalan bűnözők, szenilis vénemberek, szervilis törtetők, mindenre alkalmatlan, semmihez nem értő életművészek vezetnek egy országot, mert azon mindenki csak veszít. Minden pesszimizmusom ellenére úgy gondolom, hogy a társadalom a provokációra megfelelő választ tud és fog is adni. Le kell győzni a vírust és le is fogjuk győzni. Akkor is, ha a vírus teli torokból üvölti, hogy ő uralkodik a gazdatesten. A vírus hazudik.adomany