December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Köszönöm, de nem aktuális!

Igen, tudom: nem érdemes egy időközi önkormányzati választás eredményéből hosszútávú konzekvenciákat levonni az alig másfél év múlva esedékes parlamenti választásokra nézve. Viszont. Túl azon, hogy a szentendrei 7. választókerületi egymásnak feszülés – mint egyébként bármelyik hasonló megmérettetés – legalább annyira szól(t) a jelölt személyéről, mint annak pártjáról, van itt néhány érdekes dolog, amit érdemes tisztán látni. Az alábbi videóba például bőven elég beletekerni és néhány percet megnézni ahhoz, hogy lássuk, kivel állunk szemben:

Még egyszer: Szentendrén nem polgármestert választottak, nem országgyűlési képviselőt választottak, hanem egy haláleset miatt megüresedett helyi önkormányzati képviselői mandátum betöltéséről döntöttek. A helyet eddig is fideszes tölötte be, a tegnapi voksolás eredményeképpen mostantól is fideszes fogja betölteni. Ennyi történt.

A választás előtt két nappal a 24.hu stábja Szentendrén járt, próbáltak – a többiek mellett – szóba elegyedni a Fidesz jelöltjével is, a találkozót egyeztető telefonbeszélgetést kénytelen vagyok ide befércelni, hogy még világosabb legyen, kiről beszélünk:

– Tessék, Négyessy Katalin!

– Kezét csókolom, a 24.hu hírportáltól keresem, és…

– Köszönöm, de nem aktuális!

– Mi nem aktuális?

– Hogy keres.

– De hát még el se mondtam, miért keresem.

– Akkor sem aktuális!

– Riportot készítünk a hétvégi időközi választásról, és az összes jelöltet szeretnénk megszólal…

– Nem aktuális.

– Ön a legesélyesebb jelölt, legalább kettőt hadd kérdezzünk.

– Nem aktuális. És most gordonkaórám van, leteszem.

– Hívjuk az órája után, jó?

– Akkor meg másik órám lesz!

– Hívjuk a másik órája után.

– Akkor meg gyakorolnom kell!

– Hát akkor hadd hívjuk a gyakorlás után.

– Nagyon sokáig gyakorlok.

– Estig Szentendrén vagyunk.

– Este is gyakorlok.

– Tíz percet kérünk, bármikor, alkalmazkodunk.

– Nem aktuális!

– Lesz esetleg valami kampányrendezvénye, ahol legalább fotót készíthetünk önről?

– Nahát!…

És akkor a számok:  a 2065 névjegyzékben szereplő választópolgárból 656 szavazott érvényesen, és 339 voksot szerzett meg Négyessy Katalin. Futottak még:

  • Helyes Imre, a Társaság az Élhető Szentendréért (TESZ) jelöltje, akit baloldali pártok támogattak – 298 szavazat;
  • Drávucz Zsolt, az LMP jelöltje – 17 szavazat;
  • Pálmai Ferenc, a Magyar Munkáspárt jelöltje – 2 szavazat;
  • A Jobbik jelöltje „családi okokra hivatkozva” két nappal a jelöltállítás finise előtt visszalépett.

Amellett, hogy maximálisan együttérzek a Munkáspárt jelöltjével, akire saját magán kívül valószínűleg csak a felesége érezte szükségesnek szavazni (se barátok, se szomszédok, se jóismerősök, szomorú ez), állapítsuk meg, hogy a választókorú lakosság 31,76%-ának részvételével, a választókorú lakosság 16,41%-ának felhatalmazásával elsöprően fergeteges győzelmet aratott a Fidesz gordonkaművésze Alsó-Pismányban.

Nem volt egyszerű, de meglett a kétharmad, már csak az a kérdés, hogy miként lehet 98%-ra kihozni. Mármint azt, hogy a választáson résztvevő egyharmad kvázi fele, vagyis az összes választójoggal bíró egyhatoda mind-mind Négyessy Katalinra ikszelt. Bravúros. A barnanyelvek mindenesetre – amint az várható volt – kitettek magukért: Szentendre megmutatta, simán nyert a Fideszes jelölt, Nem jött be az ellenzéki összeborulás és a civil álca: a Fidesz jelöltje győzött Szentendrén (PestiSrácok); Hiába az összefogás, a Fidesz nyert Szentendrén (hirado.hu); Hiába taktikázott az ellenzék, a Fidesz mindent vitt Szentendrén (888); Simán győzött a Fidesz Szentendrén (Origo), és így tovább.

Hát tényleg. A nap 24 órájából 25 órát gyakorló gordonkás néni simán elvitt mindent. A 2065 szavazópolgárból 1409-nek el sem jutott az ingerküszöbéig, hogy egyáltalán helyzet van, és meg kellene mozdulni. 2065 szavazópolgárból 1726 lábbal szavazott, vagy nem a fideszes gordonkaművészre voksolt, de a tények-számok-adatok nem azért vannak, hogy összezavarják a kormánypárti propagandát.

Ettől függetlenül jó lenne látni – még mielőtt elkezdené bárki droidozni, birkázni, megbélyegezni ezt a teljes kép tekintetében majdhogynem marginálisnak mondható 16%-os kétharmadot -, hogy semmivel nem birkábbak ők, mint az a 68,24%, aki fel sem emelte a seggét a fotelból. Egy bármilyen körülmények között mobilizálható kisebbség áll szemben hosszú idő óta az apátiába süllyedt, közömbös többséggel és a választási logika alapján (tudniillik, hogy otthon a tévé előtt ülve nem lehet érvényes szavazatot leadni, se semmilyen más fajtát) érvényesíti akaratát felette.

Ugyanennek a kínzó realitásnak van azonban egy másik olvasata is: lehet szó bármilyen irrelevánsnak tűnő választásról, ott, ahol a szavazásra jogosultak összesen egyharmadát sikerül megszólítania a teljes politikai palettának, ott lenne min gondolkodni a barikádok valamennyi oldalán. Annál is inkább, hogy ebből a részben jogos, részben semmivel nem magyarázható passzivitásból él jól a Fidesz, és – ha minden így megy tovább – fog élni 2018-ban, és azt követően is.

Ugyan 41 szavazattal, a fent vázolt botrányos részvétel mellett azt mondani, hogy mindent vitt a Fidesz jelöltje, vagy hogy magabiztosan és simán nyert, minimum cinikus, de a legfontosabb mégis az, hogy ettől az ellenzéki összefogás továbbra sem működik. Igaz, hogy jelen esetben az LMP 17 szavazatával sem lehetett volna megverni a kormánypárt jelöltjét (aki szerintem lehetett volna egy háromlábú asztal is, vagy egy négylábú kutya), de vegyük észre: az erőlködés előbb-utóbb összejön. A senkivel, soha, semmilyen körülmények között összefogni nem hajlandó LMP végül csak összehoz a Fidesznek néhány ilyen kevéssé fontos, vagy sokkal fontosabb mandátumot. Majd legközelebb, amikor 16 szavazaton múlik egy-egy képviselői hely sorsa.

Az LMP által elért eredmény annak fényében különösen szánalmas (Hadházy Ákos munkája iránti minden tiszteletem mellett), hogy a hétvégi tisztújító kongresszuson a párt újraválasztott társelnökei célként fogalmazták meg a 2018-as kormányváltást. Hadházy Facebook-oldaláról idézem: Az LMP érzi a felelősséget és mindent megtesz a kormányváltásért. Jó esélye van, hogy a kormánypárt szavazóit megszólítsa (és így adott körzetben a legerősebb ellenzéki jelölt esélyeit javítsa.)   

Szentendréből persze nem következik semmi, de ha kicsit mégis: ez az egész havas tájkép nem úgy néz ki, hogy itt bárki kormányt tudna váltani 2018-ban. Miért áltatják magukat ezek a politikusok, és főleg miért áltatják a szavazóikat? Miért nem tűznek ki hihető, megvalósítható célokat maguk elé? Ha 2000 ember mozgósítása ilyen eredményt hozott, és ennyire nem működött, miben reménykednek, hogy majd egy egész országot mivel szólítanak meg egy év múlva?

Hét évnyi fideszes fosztogatás után, ilyen penetráns részvételi arány mellett ez az eredmény akkor is lehangoló, ha egy önkormányzati képviselő-választás nem hozható közös nevezőre egy parlamenti választással. Már nincs túl sok idő gondolkodni, ráadásul ez a győztes mindent visz rendszer – a jelenlegi, többnyire nem létező/nem működő alternatíva mellett – csak tovább erodálja bármilyen kormányváltás esélyeit. Ami hét évnyi fideszes fosztogatás után sajnos még most sem elég aktuális.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.