December 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ne miattunk szégyenkezzen, Mária!

Kezdjem én egy kis gyógypedagógiai célzatú, tisztázó gondolatsorral ezt a szép napot a jó ebédhez szóló nóta dallamára:

-HÁT SAJNÁLOM ÉS SZÉGYELLEM ,HOGY A HONFITÁRSAIM KÖZT ILYEN NAGYON BALOLDALI GONDOLKODÁSÚAK VANNAK!!!MERT AHOGY LÁTOM KOLOZSVÁRIAK VAGYTOK…..

 

-Kedves Mária! Mi is sajnáljuk és szégyelljük, hogy vannak honfitársaink, akik elvitatják másoktól a szabad gondolkodás jogát és baloldalaznak, címkéznek, minősítenek. Mi tiszteletben tartjuk mindenki meggyőződését, és ezt elvárjuk másoktól is. Mert ez így korrekt. És ez teljesen független attól, hogy kolozsváriak, budapestiek vagy pozsonyiak vagyunk. Minden jót!

 

-CSAKHOGY AZ A SZABAD GONDOLKODÁS AMIT ÍGY NEVEZ SOKSZOR HAZUGSÁGOKAT ÍR ÉS USZÍTÓ!!

Az bizonyára nem szorul magyarázatra, hogy ez a szöveghűséget egyébként maximálisan követő szösszenet egy kedves olvasó/nem olvasó/az oldalra véletlenszerűen idetévedt, magyar nyelven értő polgártárs véleménye és az én népnevelő szándékú eszméim közötti parttalan összecsapás kifejeződése.

Amely – intellektuálisnak alig nevezhető – egymásnak feszülésre egészen pontosan tegnap délután került sor, de csak mára értek racionálisan papírra vethető szellemi manifesztációkká azok a gondolatok, amelyek megfogalmazódtak bennem a tisztelt hölgy ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatása(i) kapcsán.

Egyfelől mondanom sem kell, hogy holnap hajnalig lehetett volna folytatni eme süketek párbeszédét a nagybetűkkel kiabálástól a védekező álláspontig, én viszont kőg*ci módon idő előtt, önkényesen véget vetettem a virtuális csacspartinak. Remélhetőleg azt a hamis érzést keltve a megfellebezhetetlen magyar igazság Facebookon üzengető tulajdonosában, hogy ő nyert, sarokba szorított, és erre már tényleg nem tudtam mit válaszolni. Mert neki igaza van.

Olyannyira örökzöld téma ez, hogy én magam is egymást követő hullámokban mászok falra tőle. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy erről időről-időre beszéljünk. Mint a fenti ábra is mutatja, apropóból abszolút nincs hiány ezeknek a beszélgetéseknek a lefolytatásához. Elöljáróban tisztázzuk: nagyra értékelem, hogy ezúttal a személyeskedést, szitkozódást, átkozódást, édesanyáink vélt foglalkozásának sűrű felemlegetését és Soros György támogatásának elfogadását a tisztelt véleménynyilvánító kihagyta az ömlengéséből. A pöcegödör trollok tündöklése idején már ennek is lehet örülni.

A helyzet persze így sem sokkal üdítőbb. A hölgy nem azt mondta, hogy leprásak, rühösek, tetvesek, mocskosak vagyunk, hanem hogy baloldali a gondolkodásunk. Ennyire. Mária emiatt szégyenkezik. Azért – feltételezem én fogyatkozó naivitással -, mert mi mást gondolunk a rendről és a világról, mint ő. Sajnálja és szégyelli. Mária továbbmegy: neki azt mondták, hogy ha valakinek köze van Kolozsvárhoz (nem mellesleg ezerszer leírtuk, hogy nekünk konkrétan mennyi közünk van hozzá), mert például oda rakta le a nyomorult gólya az illetőt, akkor egyenesen bűn baloldali gondolkodásúnak lennie. Hiszen a kolozsváriak – definíció szerint! – nem baloldali gondolkodásúak. Főleg nem ennyire.

Mária tehát úgy tudja, hogy a baloldali gondolkodás (bármit is jelentsen és függetlenül attól, hogy Mária egyáltalán tudja-e, hogy mit takar ez a minősítés) szégyellnivaló elfajzás, különösen annak, aki Kolozsváron született. Máriának azt súgja a hite, meggyőződése és azok a források, amelyekből tájékozódik, hogy aki olyasmiket és úgy ír le, amiket és ahogyan nekünk szokásunk, az szükségszerűen hazudik és uszít. Mária nem érti, amit írok neki. Mária úgy gondolja, a világ fekete és fehér. Ő a fehérekhez tartozik és lenézi, sajnálja, sőt: szégyelli a feketéket.

Pedig Mária önjelölt fehérként, a jó oldalhoz tartozóként ugyanabban a darabjaira hulló országban él, mint azok, akiket kikiáltott szimbolikusan leprásnak, tetvesnek, mocskosnak. Akik viszont nap mint nap igyekeznek megmutatni Máriának, hogy a Wass Albert idézetek, a magyarság megfellebezhetetlen defínicióit világgá kürtölő kamuoldalak és giccses virágcsokrok posztolása közben – amelyek megerősítik abban a hitében, hogy magyarnak lenni kiváltság, hogy az a magyar, aki fröcsögve baloldalazik és ökölbe szoruló kézzel retteg attól, hogy az idegen hordák eltapossák a jóistentől örökölt felsőbbrendűségét – tőle is elvesznek, őt is hülyének nézik, neki sem jár több, mint azoknak, akiket gyűlöl. Akiktől elvitat, akiket pellengérre állít.

Mária országában nagyon sok Mária él, akinek így is jó, akinek drágább szent, homályos nembaloldalisága, mint hogy felemelje a fejét arra, ami körülötte történik. Aki nem azért szégyenkezik, mert az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hét évben többszázezres nagyságrendben vándoroltak el a magyarok ebből a csodálatos országból; mert a gyerekeinek, unokáinak ellopták a jövőjét, mert az ő magyarságára apelláló dicsőséges nagyurak saját vagyonukká konvertálják azt, amiért Mária megdolgozott, mert őt, vagy tetszőleges hozzátartozóját is türelmes szenvedésre kényszerítik azok a végtelen kórházi várólisták, mert a pénzéből milliárdokat égetnek el naponta azért, hogy ő rettegve gyűlölje a másként gondolkodókat.

Mária nem azért szégyenkezik, mert egy gazdag országot a szeme láttára tesznek földdel egyenlővé a nembaloldali bálványai, nem azokra haragszik és nem azok miatt szégyenkezik, akik egy történelmi felhatalmazással és lehetőséggel visszaélve háborús övezetté tették ezt az országot. Mária a kognitív disszonancia rabságában – nem, ő nem fizetett troll, ő tényleg hiszi és vallja, hogy igaz magyar ember, határon túli magyar ember születésileg nem lehet baloldali – ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy azoknak mondja meg a magáét, azokra nyomja rá a bélyeget, azoktól vitassa el a véleményük szabadságát, akik nap mint nap érte is tépik a szájukat.

Mert félreértés ne essék: mi Máriáért is tépjük a szánkat. Azért, hogy Mária se alattvalóként, hamis ideálok, féligazságok és csatakiáltások bűvöletében-bódulatában élje az életét, hanem felelős állampolgárként ne hagyja magát eltiporni, ne fogadja el, hogy az élet rendje az, hogy meglopják, átverik, eszközként használják és végül kiszúrják a szemét egy 10 ezer forintos fájdalomdíjjal. Őt is, ugyanúgy, mint az általa baloldalinak kikiáltott polgártársait.

Márián és a hozzá hasonlókon pontosan lemérhető, hogy mekkora és milyen tökéletesen visszafordíthatatlan károkat okozott ennek az országnak a lelkivilágában a nem létező ideológiák és ködös, rongyosra nyűtt, absztrakt fogalmak propagandisztikus sulykolása. Hogy mennyire beégtek az agyakba ezek a semmit nem jelentő pejoratív címkék és a szekértáborok perverz logikája. A Máriák időről-időre felbukkannak és eszünkbe juttatják, hogy a nemzetinek nevezett ámokfutás kiheverésére évtizedek is kevésnek bizonyulnak majd.

Ha olvassa ezt az írást és felismeri (ha magát nem is) a sorait, akkor üzenném Máriának és minden Máriának (esetenként Józsinak, Töhötömnek vagy Piroskának), hogy ne miattunk szégyenkezzen! Hanem azért, hogy milyen országot hagy az unokáira. Hogy mit tehetett volna és mit nem tett azért, hogy ez itt egy jobb hely legyen. Hogy a Wass Albert idézeteken, a buta, felületes ítéleteken és sztereotípiákon, meg a kötelezően elvárt felsőbbrendű magyarságtudaton kívül mi az, amiért tisztelni tudná a jövő nemzedék.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.