Vendégírás: És bárgyú közönségük elégedetten bólogat

Fotó: Echo Tv Fotó: Echo Tv

Nem szokásom a különböző kormányzati médiamunkások ilyen-olyan írásaival, tévé- vagy rádióműsoraival foglalkozni, alapvetően mentálhigiénés megfontolásokból, most mégis kivételt teszek, mert Bayer Zsolt műsorvezetésével újraindult az Echo tévében a (Bayer szerint legendás) Sajtóklub. A magyar média olyan gerinces állócsillagai beszélik meg a politika ügyes-bajos dolgait, mint Lovas István, a Magyar Hírlap publicistája, Huth Gergely, a Pesti Srácok című nemtudommi főszerkesztője, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és Békemenet szervező, valamint maga az ötös párttagsági tulajdonosa.

A témák Orbán meghekkelt interjúja (terrorbűncselekmény – sziszegi Bencsik) Vona Gábor, ilyenek; aki kicsit is figyeli a honi politikát és médiaviszonyokat, annak nagy meglepetést nem okoz a szellemi színvonal. De aztán mégis jön a meglepetés, méghozzá nem is kicsi! Az Orbán interjú lezárásaként Huth Gergely kap szót, és figyelem: mostantól betűhíven idézzük a műsorban elhangzottakat!

Huth Gergely: „Az hogy a francban lehet, hogy ma, hat év mindent eltaposó, jogtipró jobboldali kormányzás után még mindig ugyanolyan forradalmi romantikával lehet csak jobboldali lapot csinálni, mert bármit csinálsz, lefasisztáznak, kiszorítanak, nem hirdetnek; ahol lehet, aládtesznek, és az úgymond elnyomott és kisebbségben lévő ellenzéki kollégák a leggátlástalanabb lejárató kampányokat tudják a mai napon is végigsöpörtetni a magyar és a külföldi médián. Hogy lehet, hogy 2017-ben még mindig ott tartunk, hogy az az igazi forradalmár, a lázadó, az elnyomott hős, aki jobber a magyar médiában?”

Bayer Zsolt: „Márpedig itt tartunk. Bár a baloldali médiában, ugye, napi szinten megírják, hogy ők az elnyomott szerencsétlenek”.

Lovas István: „És a külföldi sajtóban megint ugyanaz van, hogy diszkriminálják, az állami hirdetések csak a kormánypártihoz mennek… (Huth Gergelyhez fordulva)… a MOL hirdet nálatok?”

Huth Gergely: „Hozzá lehet tenni, hogy a nagy magyar vállalatok, multicégek és a magyar tulajdonú vállalatok nagyon-nagyon keveset, de leginkább semennyit nem hirdetnek a jobboldalinak címkézett, nyomtatott, online és bármilyen sajtóban, ez maga a sajtószabadságnak az ugyanúgy lábbal tiprása, hiszen mondjuk egy Magyar Narancs esetében, hogy az ki van tapétázva MOL hirdetésekkel, az ott náluk a túlélés záloga, politikát is lehet csinálni ezekkel a hirdetésekkel, majdnem olyan, sőt hát igazából a számát tekintve sokkal fontosabb forrás, mint az állami hirdetések, állami vállalatok forrásai, tehát itt sincsenek még rendben a dolgok. Nem indul egy jobboldali szerkesztőség egyenlő eséllyel egy ilyen megrendelésért, mint egy baloldali Magyarországon”.

Eddig az idézet; tudom, sokkoló, úgyhogy most tartunk egy kis szünetet, igyanak meg egy kávét – vagy egy konyakot! -, a dohányosok szívjanak el egy cigarettát; azonnal jövünk vissza!

Szóval. Itt állunk 2017 januárjában, túl a közmédia elrablásán, a hírhamisításokon, túl a Népszabadságon, túl a megyei lapokon, túl a TV2-n, amikor már a Lokál-Ripost-888-Karc FM tengely teljes erőből üzemel, amikor a Klubrádió már hatodik éve küzd az életben maradásért, amikor rádiók, folyóiratok tűnnek el, amikor az ATV is úgy dönt lassan, hogy a széllel szemben senkinek sem lehet; amikor már csak néhány nagyon elkötelezett és nagyon bátor emberen múlik, hogy a nyilvánosságnak némely kis szigetei léteznek még, és akkor jön ez a négy barnanyelvű agitációs propagandista (majdnem azt írtam, hogy újságíró) akik normális médiaviszonyok, normális piaci viszonyok között három másodpercig maradnának életben, ülnek a Mészáros Lőrinc pénzéből (Mészáros Lőrinc pénze, persze…) szerzett csilivili stúdióban, és sírnak, és panaszkodnak, lejárató kampányt folytatnak, szipogja a Pesti Srácok (!) főszerkesztője, nem jutunk hirdetésekhez, elzárják előlünk a csapokat (gyorsan végiglapoztam a Huth szerint „MOL-os hirdetésekkel kitapétázott” Magyar Narancs legutóbbi számát, nos nulla (0) MOL hirdetést találtam benne), és mintha ez még nem lenne elég, elkezdik eljátszani az elnyomottat, az üldözöttet, a sajtószabadság bajnokait; „igazi forradalmár”, „lázadó”, „elnyomott hős” – ezeket képzelik magukról, és bárgyú közönségük elégedetten bólogat…

Sokkal nagyobb a baj ebben az országban, barátaim, mint gondoltuk.

Szerző: Ráczkevy Miklós

adomany