December 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Vendégírás: És bárgyú közönségük elégedetten bólogat

Nem szokásom a különböző kormányzati médiamunkások ilyen-olyan írásaival, tévé- vagy rádióműsoraival foglalkozni, alapvetően mentálhigiénés megfontolásokból, most mégis kivételt teszek, mert Bayer Zsolt műsorvezetésével újraindult az Echo tévében a (Bayer szerint legendás) Sajtóklub. A magyar média olyan gerinces állócsillagai beszélik meg a politika ügyes-bajos dolgait, mint Lovas István, a Magyar Hírlap publicistája, Huth Gergely, a Pesti Srácok című nemtudommi főszerkesztője, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője és Békemenet szervező, valamint maga az ötös párttagsági tulajdonosa.

A témák Orbán meghekkelt interjúja (terrorbűncselekmény – sziszegi Bencsik) Vona Gábor, ilyenek; aki kicsit is figyeli a honi politikát és médiaviszonyokat, annak nagy meglepetést nem okoz a szellemi színvonal. De aztán mégis jön a meglepetés, méghozzá nem is kicsi! Az Orbán interjú lezárásaként Huth Gergely kap szót, és figyelem: mostantól betűhíven idézzük a műsorban elhangzottakat!

Huth Gergely: „Az hogy a francban lehet, hogy ma, hat év mindent eltaposó, jogtipró jobboldali kormányzás után még mindig ugyanolyan forradalmi romantikával lehet csak jobboldali lapot csinálni, mert bármit csinálsz, lefasisztáznak, kiszorítanak, nem hirdetnek; ahol lehet, aládtesznek, és az úgymond elnyomott és kisebbségben lévő ellenzéki kollégák a leggátlástalanabb lejárató kampányokat tudják a mai napon is végigsöpörtetni a magyar és a külföldi médián. Hogy lehet, hogy 2017-ben még mindig ott tartunk, hogy az az igazi forradalmár, a lázadó, az elnyomott hős, aki jobber a magyar médiában?”

Bayer Zsolt: „Márpedig itt tartunk. Bár a baloldali médiában, ugye, napi szinten megírják, hogy ők az elnyomott szerencsétlenek”.

Lovas István: „És a külföldi sajtóban megint ugyanaz van, hogy diszkriminálják, az állami hirdetések csak a kormánypártihoz mennek… (Huth Gergelyhez fordulva)… a MOL hirdet nálatok?”

Huth Gergely: „Hozzá lehet tenni, hogy a nagy magyar vállalatok, multicégek és a magyar tulajdonú vállalatok nagyon-nagyon keveset, de leginkább semennyit nem hirdetnek a jobboldalinak címkézett, nyomtatott, online és bármilyen sajtóban, ez maga a sajtószabadságnak az ugyanúgy lábbal tiprása, hiszen mondjuk egy Magyar Narancs esetében, hogy az ki van tapétázva MOL hirdetésekkel, az ott náluk a túlélés záloga, politikát is lehet csinálni ezekkel a hirdetésekkel, majdnem olyan, sőt hát igazából a számát tekintve sokkal fontosabb forrás, mint az állami hirdetések, állami vállalatok forrásai, tehát itt sincsenek még rendben a dolgok. Nem indul egy jobboldali szerkesztőség egyenlő eséllyel egy ilyen megrendelésért, mint egy baloldali Magyarországon”.

Eddig az idézet; tudom, sokkoló, úgyhogy most tartunk egy kis szünetet, igyanak meg egy kávét – vagy egy konyakot! -, a dohányosok szívjanak el egy cigarettát; azonnal jövünk vissza!

Szóval. Itt állunk 2017 januárjában, túl a közmédia elrablásán, a hírhamisításokon, túl a Népszabadságon, túl a megyei lapokon, túl a TV2-n, amikor már a Lokál-Ripost-888-Karc FM tengely teljes erőből üzemel, amikor a Klubrádió már hatodik éve küzd az életben maradásért, amikor rádiók, folyóiratok tűnnek el, amikor az ATV is úgy dönt lassan, hogy a széllel szemben senkinek sem lehet; amikor már csak néhány nagyon elkötelezett és nagyon bátor emberen múlik, hogy a nyilvánosságnak némely kis szigetei léteznek még, és akkor jön ez a négy barnanyelvű agitációs propagandista (majdnem azt írtam, hogy újságíró) akik normális médiaviszonyok, normális piaci viszonyok között három másodpercig maradnának életben, ülnek a Mészáros Lőrinc pénzéből (Mészáros Lőrinc pénze, persze…) szerzett csilivili stúdióban, és sírnak, és panaszkodnak, lejárató kampányt folytatnak, szipogja a Pesti Srácok (!) főszerkesztője, nem jutunk hirdetésekhez, elzárják előlünk a csapokat (gyorsan végiglapoztam a Huth szerint „MOL-os hirdetésekkel kitapétázott” Magyar Narancs legutóbbi számát, nos nulla (0) MOL hirdetést találtam benne), és mintha ez még nem lenne elég, elkezdik eljátszani az elnyomottat, az üldözöttet, a sajtószabadság bajnokait; „igazi forradalmár”, „lázadó”, „elnyomott hős” – ezeket képzelik magukról, és bárgyú közönségük elégedetten bólogat…

Sokkal nagyobb a baj ebben az országban, barátaim, mint gondoltuk.

Szerző: Ráczkevy Miklós

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.