Megalapozatlan hírek jelentek meg a Miniszterelnökség budai Várba költözéséről csütörtökön. Orbán Viktor miniszterelnök a budapesti Cinege úton lakik, ahonnan nem költözik sehová. Orbán Viktor dolgozószobáját Tisza István korábbi miniszterelnök „közismerten puritán berendezésű”, ma Debrecenben található dolgozószobai bútorainak másolataival alakítják ki, így „semmilyen különleges beruházásra nincsen szükség”
– ittmaradt tegnapról ez a véremet fagyasztó kormányzati kommunikációs csavar, ami Tuzson Bence jól összeszerelt állampárti szekértolóból esett ki pénteken, midőn a Magyar Távirati Irodán keresztül üzent a plebsznek. Reményeim szerint Matolcsy Blöff György-Rómeó is sírva tépkedte össze valamennyi unortodox halandzsa-diplomáját, ami a balatonpereputtyaiakarattyai állandó lakcímének megfellebezhetetlenségét hirdeti.
Ilyen mérhetetlen cinizmussal fogyatékosnak nézni egy egész országot, nem kevés bátorságot igényel. Minden alkalommal elgondolkodom azon – a megfejtéshez még egyszer sem kerültem igazán közel -, hogy egyáltalán miként merészelik. Nyilván a legelfajzottabb büdösliberálissorosbérenc sem gondolta, hogy Orbán a Várba költözik és viszi a kispárnáját, fogkeféjét. A Várba költözésről szóló akció nem csütörtök óta forog Várba költözésként a köz száján, így ez a Matolcsy rothadó szellemiségét idéző elterelő hadművelet Tuzson Bence szájából sem hangzik kevésbé dühítően, mint a szerelembe esett aranytartalékos jegybankelnök tetszőleges önérzetes óbégatása. Arról, hogy nyilvános neki a Balaton-parti lakcíme és senkire nem tartozik, hol hancúrozik őkelme a 30 évvel fiatalabbacska szeretőjével.
Szóval ezen tegyük is túl magunkat, bár én attól sem aludnék különösebben jól, ha mindenféle alattvalómmal üzengetnem kellene arról, hogy hol lakom, hova költözöm, és miért szóra sem érdemes az én dolgozószobám meg néhány milliárd, midőn annyira jól teljesít ez az ország, amennyire. Mielőtt helyretennénk egy nyilvánvaló félreértést a teljes putyerkázás költségeiről, nézzünk néhány szakemberek által vázolt aggasztó tényt, aminek fényében és árnyékában egyaránt bicskanyitogató ez a luxusba fulladt nemköltözés. Nem tartozik ide egyáltalán, csak szokásom összemosni összemoshatatlan tényeket:
Innen térjünk vissza a nemluxushoz, nemköltözéshez és a kétes megítélésű, egyébiránt a „liberális-konzervatív konszenzus” képviselőjének tekintett Tisza István puritánságához. (Az egykori miniszterelnök példakép-jellegével kapcsolatban erős kételyek gyötörnek, de nyilván a történelemhamisító nemzeti oldalnak nem jelent problémát bármit példának tekinteni, ami beilleszthető a keresztény-népnemzeti kormány eszmerendszerébe.) A tényszerűség kedvéért tisztázzuk először is, hogy nem a szóban forgó plebejus dolgozószobára utaltak ki 3,9 milliárdot – ahogyan több helyen olvastam -, hanem a Budapest I. kerület Színház utca 1–3. és 5–11. szám alatti ingatlan (azaz két ingatlan) egyedi belsőépítészeti kivitelezésére, amely ingatlan(ok) minden bizonnyal további szobákat, termeket, épületrészeket jelent(enek).
Ettől függetlenül nem tudom, mi lenne, ha még különleges beruházásokat is szükségesnek ítélt volna a fényestekintetű zavar, és ha nem puritán egyszerűséggel rendeznék be a miniszterelnök úr értékes munkavégzésének helyszínül szolgáló négy fal által körülhatárolt teret. Akkor nem 4, hanem 18 milliárdot égetnének el a már így is 21 milliárdos költségvetésű hurcolkodásra? Hogy a korábban műtárgyakra elkülönített 1 milliárdos aprópénzt már ne is említsük.
Akkor most legyünk hálásak, hogy miközben a virtuális gazdasági növekedés kozmetikuma mögött csendesen döglődik az ország, csak 3,9 milliárdot égetnek el egy ingatlan belsőépítészeti kialakítására? Legyünk hálásak külön azért, hogy nem is költözik be életvitelszerűen a Várba a személyiségzavar? Vagy hogy nem épül focipálya a mélygarázsba? Vagy hogy nem a Trump Tower stílus- és ízlésvilágát megtestesítő tömény luxust projektálják Orbán segge alá, hanem nagyvonalúan megelégszenek Tisza bútorainak imitálásával?
A kormányzati kommunikáció szempontjából nyilván semmi különös nincs ebben: az izomból pazarló költekezés a napi rutin része, de örülj, magyar! Hogy egy puritán, mindenféle luxust megvető igazi plebejus a miniszterelnök, aki nem építtetett játékvasutat a falujába, stadiont a kertje végébe, Makovecz kazánházat a másodosztályú futballcsapat pályagyepének fűtésére, miközben az ország minden tekintetben lerohad. Örülj, hogy nem húz fel egy komplett stadiont a Várba és hogy nem fog disznót vágni az erkélyen.
Erről beszélt Tuzson Bence szervilis szolga, akinek pontosan annyi önbecsülése van, mint azoknak, akik boldogságtól pirospozsgás arccal tapsikolnak eme nagyszerű államférfiú nemurizáló, nemköltekező, jelen állás szerint 26 milliárdnál tartó puritánságának. Úgyhogy be lehet fejezni a hőzöngést, sok balliberálissorosbérenc! Mit nem lehet érteni azon, hogy puritán? Ha nem lenne puritán, most ez a 3,9 lehetne 15 is. És arról pont ugyanúgy nem kérdeztek volna meg, mint erről. Értjük? Akkor jó.
Utóirat a puritánságról:
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.