NEHAZUGGY

Pedig már régen a gyógyszerüket kellene követelniük

Forgács Erzsébet | 2016. December 29, Csütörtök | 11:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szilveszter közeledtével egyre több humoros írás és televízióműsor lát napvilágot. Ez így van rendben, nevetni jó és egészséges dolog. A baj akkor van, amikor az ember képtelen eldönteni, hogy egy adott cikk, vagy – jelen esetben – közlemény vicc, vagy sem. Én most így jártam. Nem tudom eldönteni, hogy az alábbi, az Országos Sajtóirodához eljuttatott és ott megjelent írást komolyan gondolta-e a kiadója, vagy ennyire kifinomult humora van neki.

Az olvashatóság kedvéért bemásolom a szöveget. A fenti monitorfotó azt hivatott bizonyítani, hogy nem az én agyamat ülte meg a karácsonyi bejgli és nem is a közelgő újévre koccintottam idő előtt.

„Merjünk nagyok lenni… E szavakkal biztatta a magyarokat Széchenyi István. Rendezzünk Olimpiát 2024-ben, vágjunk bele. Ez jár nekünk, s a régiónak. Dübörög a gazdaság, van rá pénzünk, jogos az igényünk. Már csaknem készen vannak a létesítmények: úszóstadion, sportcsarnokok, futballpályák, épül a központi stadion, a Balaton, a Duna, a Tisza várja a vízi sportok versenyzőit. A nemzetközi sportszövetségek vezetői rendkívül elégedettek az előkészületekkel! Épül, szépül varázslatosan szép fővárosunk, szállodák nőnek ki a földből országszerte. Követeljük a 2024. évi játékok megrendezésének jogát! Ám az ellendrukkerek sem tétlenkednek. El akarják venni hitünket, önbizalmunkat, zavart keltenek: államcsődöt emlegetnek, támadják állami és sportvezetőinket, heccelik a versenyzőket, az embereket, alkalmatlanságunkról beszélnek. Mélyütést akarnak bevinni, sikertelen úszó VB-re játszanak, Amerikának (Los Angelesnek) akarják megszerezni a játékokat. Átlátunk a szitán. Ne engedjük, hogy Amerika elvegye álmainkat! Hazánk turisták százezreinek keresett célpontja lesz, hozzák a pénzt, viszik hírnevünket, várjuk a világ ifjúságát! A nemzetnek szüksége van újabb és újabb sikerekre! A Honfoglalás 2000 Egyesület kéri a hazaszerető, józanul gondolkodó embereket: nevezzék néven azokat, akik az ország érdekeivel nyíltan szembe fordulnak. Lépten-nyomon hangoztassuk: akarjuk az Olimpiát, merünk nagyok lenni!

Honfoglalás 2000 Egyesület SZILVÁSY GYÖRGY
Kiadó: Honfoglalás 2000 Egyesület”

Tudom, rajtam kívül nem sokan olvassák az agg honfoglalók időről-időre megjelenő hirdetményeit. Nem is ők az érdekesek, hanem ez a mentalitás, ami nem csak erre a maroknyi emberre jellemző, hanem másokra is. Most tekintsünk el a különféle diktatúrákban hagyományos retorikától és a közleményben gazdagon bugyogó ostobaságoktól. Nézzük, mi szól az olimpia ellen, szemben a magyarkodó melldöngetéssel.

Egy ilyen esemény megrendezésével a korrupt politikusok, korrupt sportvezetők jól járnak, az ország lakossága rosszul jár. Mert iszonyatosan drága, bőven többe kerül, mint amennyit Magyarország megengedhet magának. Az olimpia lebonyolításához szükséges infrastrukturális beruházások eltérnek a lakossági igényektől, az pedig igen nagy luxus, ha 1-2 hónapnyi használatra épül tömegközlekedés-kapacitás, vagy/és olyan sportlétesítmények épülnek, amelyek aztán üresen fognak állni. Arra itt vannak nekünk a már felépült stadionok, azok fenntartása is éppen elég kidobott pénzt jelent és akkor nagyvonalúan nem beszéltünk a beruházás költségeiről.

Egy nyári olimpián átlagosan 252 százalékkal lépik túl a keretet, tehát a tervezetthez képest két és félszer annyiba kerül. Olyan országokra igaz ez, ahol átlátható a gazdálkodás és nem virágzik ilyen fényesen a korrupció, mint kicsiny hazánkban. Mi egészen biztosan rá tudnánk verni ezekre a költségekre is.

Egy olimpiát soha nem egy város rendez, hanem egy ország. Az ország nem egy maréknyi korrupt politikusból áll, hanem adófizetőkből, választópolgárokból, emberekből. Az olimpiát nem azok pénzéből rendezi az ország, akiknek aztán hasznot hajt – tehát nem a szállodatulajdonos Mészáros Lölö, a beruházásokból várhatóan jó hasznot húzó Tiborcz István, a reklámokból milliárdos megbízásokra ácsingózó Habony-Vajna-Rogánszomszéd, az itt-ott lepottyanó megbízásokat felcsipegető politikusok és rokonságuk. Ők a nyertesei a történetnek. De a polgárok fizetik meg az árát és egy olimpia megrendezése többezer milliárd forintba kerül. Ami soha a büdös életben nem térül meg.

Amelyik ország eddig olimpiát rendezett, az utána hosszú időn keresztül súlyos gondokkal küzdött. Nem véletlen az, hogy ahol fejlett a demokrácia és létezik polgári öntudat, ott többnyire a lakosság nagyobb arányban nem támogatja az olimpia megrendezését. Ez persze diktatúrákban és autokráciákban nem ügy, ugyanis a polgároknak nincs beleszólásuk az ország ügyeibe általában sem, az olimpiával kapcsolatosan sem. Nálunk is ez a helyzet.

Ha sikerül megkapni az olimpia rendezésének jogát, akkor Orbán és tettestársai meg fogják rendezni, mert iszonyatos összegű lenyúlható pénzről beszélünk. Akkor is, ha úgy teszünk, mintha nem erről beszélnénk.

Egy olyan országban, ahol súlyos gondok vannak minden területen, ahol fejleszteni kellene az infrastruktúrát, az oktatást, az egészségügyet, ahol meg kellene erősíteni a hazai ipart és gazdaságot, ott nem olimpiára van szükség. Az olimpia kivétel nélkül mindenhol a társadalom elesettjeit sodorja még kilátástalanabb helyzetbe és miután Magyarországon az ország több, mint fele nehéz körülmények között él, az olimpiára elszívott források társadalmi katasztrófához vezetnének.

Az az ember – és mindegy, hogy korrupt politikusról, vagy jószándékú tudatlanról beszélünk – aki az olimpia megrendezését élteti, végtelenül felelőtlen és érzéketlen a honfitársaival szemben. Ahogy az a sportoló is felelőtlen, aki beleáll a reklámkampányba és meghatódva leheli bele a mikrofonba: ő úgy szeretne egyszer itthon versenyezni egy ilyen világeseményen. Elhiszem. Magánügy. Az viszont nem magánügy, hogy micsoda anyagi erőfeszítésbe hajszolnák bele az országot ezek az emberek.

Én lennék a legboldogabb, ha abban a virágzó ~~demenciában~~ demokráciában élhetnék, ahol a Honfoglalás 2000 tagjai. A dübörgő, fejlődő, gazdag országban, amely gond nélkül megengedhet magának ilyen luxust. Pedig nem. Akkor sem, ha honfoglalóék követelik. Pedig már régen a gyógyszerüket kellene követelniük, de mi sem jellemzőbb az egészségügy állapotára, hogy ehelyett közleményeket irkálnak. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!