Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha egyszer elmúlik a jó világ, akkor se csüggedjetek, Tónikám! Majd találkozunk a Blahán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves Tóni!

Gondoltam, beköszönök pár sorban, ha már személyesen nem sikerült összefutnunk. Amúgy soha az életben, de túlzottan nem is vágyom rá. Azért ne gondold, hogy nem figyelek rád, mert de. Éberen. Benéztem a Facebook oldaladra, igazán szép családod van.

Rogán Antal/Facebook

Rogán Antal/Facebook

Cili is helyeske, csak az a molyette gyászruha fura kicsit egy karácsonyi képen. De nem Ciliről akarok én beszélni, hanem rólad. Jól vagy, Tóni? Jól alszol mostanában?

Láttad a Blahán az ételre váró sort? Vicces, mi? Szerintem nem is érted, hogy miért szórakozik valaki karácsonykor azzal, hogy nyolc órán keresztül sorban áll egy tál ételért és egy zacskó tartós élelmiszerért. Hát mit szólsz, micsoda perverz népek vannak? Ahelyett, hogy szeretetben ülnének a rogyásig terített asztal mellett. Nézegethetnék a gyerekük fejével díszített karácsonyi gömböt, ahogy csüng az ágon. A meleg lakásban. Ezek inkább ott állnak sorban, csak azért, hogy téged, drága Tóni és a kormány többi tagját idegesítsék. De szerencsére nem érnek célt ezek az aljas libsik, mert ti nagyon bölcsen nem foglalkoztok ezzel. Ezzel sem.

Hidd el nekem, elkeserítő, micsoda irigy népek vannak! Tőled is sajnálják azt a kis helikopterezést, pedig nem is te kerested rá a pénzt, hanem a drága, dolgos Cilike. Tényleg! Hol dolgozik az asszony, ahol ennyire megbecsülik? Mert biztosan nem a nem működő vállalkozásából, vagyis fél vállalkozásából tudott pár hónap után kivenni annyi nyereséget.

Jó is az, amikor két ilyen szorgos ember egymásra talál, mint te meg a Cili! Abból vannak a csuda dolgok. Pasa parki luxuskecó, üdülő a Balatonnál, amit a dolgos, őszhajú nagymami vett neked a halála előtt. Bezzeg az én nagyim csak egy halom kézzel hímzett konyharuhát hagyott rám, meg egy kislábost, amiben a rántottát sütötte nekem. Mert a rántotta csak abból a lábosból volt finom, semmi másból. Azóta se ettem olyat, de a lábost ma is őrzöm. Megint elkalandoztam, mert nem az én felmenőimről akartam beszélni, hanem a tiédről.

A te gyerekeid biztosan nem kényszerülnek külföldre menni, hogy megéljenek. Biztos gondoskodtál már a jövőjükről. Úgy is kell, ezt teszi minden szülő. Én is ezt csináltam, csak ugye én nem férek hozzá sem az ingatlan-értékesítésekhez, sem a kötvénybizniszhez. Szóval én annyival tudtam hozzájárulni a gyerekeim jövőjéhez, hogy megvettem nekik a repülőjegyet és fizettem az első havi megélhetést, ameddig meg tudtak állni a maguk lábán. Nem mondom, hogy nem szar ilyenkor, karácsony körül nélkülük, de majd jönnek hamarosan.

Tóni! Aztán volt valami a fa alatt? Vagy mögötted az a sok kalapdoboz mind ajándékkal van teli? Mert nekünk volt, nem dicsekvésből mondom. Az asztal volt a fa alatt, meg a nagyimtól örökölt hímzett konyharuha. A család sem panaszkodhat, mert anyámnak vettem egy fél műfogsort. Egyszerre nem telik az egészre, de hát jövőre is lesz karácsony. Anyám hogy várta az Erzsébet-utalványt, azt el se hiszed! Mondjuk nem kapta meg és lehet, hogy nem is fogja, mert neki nyugdíja sincs. Tudod, amikor ő fiatal volt, még sok asszony otthon dolgozott. Gondozta a kertet, nevelte a gyerekeket, gondoskodott az öregekről, ellátta a családot. Most meg nincs nyugdíjuk, de így van ez jól! Nekem se lesz, pedig én mindig is fizettem az adókat, meg a járulékokat. Akkor neki miért legyen, hát nem? Eltartom én, ameddig bele nem döglök.

Nem is panaszképpen mondom, mert nincs okom rá. Nekem nem kellett beállnom a Blahán a sorba. Remélem, jövőre sem kell, mert akkor még hosszabb lesz a sor és lehet, hogy nem bírná a lábam. Ti sem álltatok ott az asszonykával. Sem az asztal egyik oldalán, sem a másikon. De megértem én, biztosan nem volt időtök jótékonykodni. Meg nem is szokás felétek. Hülyén is vette volna ki magát, ha Cili asszony beáll ételt osztani egy olyan ruhában, aminek az árából az egész potyaleső sort jól lehetne lakatni.

Igazatok is van, maradjatok ti csak a védett kis kuckótokban (jut eszembe, most éppen tágul, vagy szűkül a rezidencia?), nézegessétek a zaciban vett félmilliós ridikülödet és ünnepljetek békében, boldogságban. Ameddig tehetitek. Ha egyszer elmúlik a jó világ, akkor se csüggedjetek, Tónikám! Majd találkozunk a Blahán. Csak azt remélem, én az asztalnak azon a végén fogok állni, ahol osztják az ételt. Ti meg Cilikével a túlsó felén. Mert úgy lenne korrekt.adomany