Naiv fasz vagyok, egy okleveles amatőr, aki messze becsületesebbnek hiszi ezeket, mint amilyenek valaha is voltak

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Van ez a Simonka ügy. Vagy nincs. Franc se tudja. Nyomoznak a fideszes képviselő után, vagy nem nyomoznak, volt házkutatás, vagy nem volt. Ha volt is, azt is elkenik, kimosdatják, elsikálják.

Az ebben a tragédia, hogy szinte mindegy (nem, nem mindegy), hogy sértett-e törvényt Simonka, vagy sem. A kurva nagy baj az, hogy simán elhiszem: ha sértett törvényt, akkor is kihúzza a szarból a pártja, mert ezek megvédik egymást, bármi legyen is az ára. Meg is tudják védeni egymást, mert a kezükben van minden eszköz, legfőképpen Polt Péter, minden szarok elsikálója, a fideszesek védőszentje.

Az a baj, hogy már régen túl vagyok azon, hogy felmerüljön bennem: egy politikus, pláne egy kormánypárti politikus is lehet becsületes ember, őt is támadhatják ok nélkül, rosszindulatból. Nem, bazdmeg, nem támadhatják ok nélkül. Okkal sem.

Az a baj, hogy bármit feltételezhetek a politikusokról és mindig kiderül: naív fasz vagyok, egy okleveles amatőr, aki messze becsületesebbnek hiszi ezeket, mint amilyenek valaha is voltak. És az is baj, hogy nincs olyan perc az életemben, amikor elhinném, hogy a jog működik ebben a szétcseszett országban és mindenkire egyformán vonatkozik.

Simonka vagy bűnös, vagy sem – ez itt nem a kételkedés hangja, hanem annak a kinyilvánítása, hogy ameddig nincs pecsétes papír arról, hogy valaki tolvaj, csaló, okirathamisító, hazug bűnöző, addig nem lehet annak nevezni akkor sem, ha a két szememmel láttam, hogy lop, rabol, ha a két fülemmel hallottam, hogy hazudik – és vagy megíródott az a Facebookos birkakotta, vagy sem. Az a kotta, amelyben leírják a kreténeknek, hogy hogyan védjék meg Simonkát, ha támadja őt az ellenség.

És ez is rohadtul nagy baj. Hogy simán el tudom képzelni a kotta meglétét, de simán el tudom azt is képzelni, hogy egy ellenzéki politikus írta, hogy lejárassa Simonkát, a Fideszt, vagy a büdös franc tudja már, hogy ki és kit akar lejáratni. Az a cefet nagy baj, hogy szar ez az egész. Egy ujjamon meg tudom számolni, hogy hány olyan főállású politikus van ebben az országban, akinek hinni tudnék. Bármiben.

Szétcseszték az országot. Egymás után, együtt, vállvetve. Az egymás követő kormányok, amikor nem tették nyilvánossá az előző kormányok titkosított ügyeit, amikor nem vizsgálták ki a gyanús eseteket. Mert egyszer neked, egyszer nekem. Védték egymást, hogy az éppen ellenzékben lévő is megkaphassa a lehulló morzsákat és ha az éppen kormányon lévő szorulna ellenzékbe, akkor az is számíthasson a védelemre és a morzsákra.

A védelemre velünk, polgárokkal szemben, a morzsákra, ami a mi kezünkből elvett kenyérből hullik a lábuk elé. Velünk basztak ki, minket raboltak és rabolnak ki, a mi bizalmunkat rombolják, törik darabokra. Nincs olyan ellenzéki párt, olyan politikus, aki egyenes gerinccel állhatna elénk és nincs olyan kormánypárti sem. Kapar mindegyik az extra fizetésért, a gondtalan életért, a juttatásokért, az előjogokért, a mentelmi jogért, a húsosfazékhoz férés lehetőségéért. Az átlaghülyemagyar dúsan le van szarva minden oldalról. Akkor érdekes a hülyére vett honpolgár, amikor a szavazata kell. Mindenkinek. Olyankor csupa csöpögő alázat, merő figyelem mindegyik politikus, de amúgy ívesen tesznek rá, hogy mi történik a szavazópolgárral, amikor éppen nem szavaz, hanem kuncsorog a munkaügyi központban, benyal a polgármesternek egy kis közmunkáért, elviseli a hivatalok szívatásait, fizeti a rohadtul magas adókat, járulékokat és egyebeket.

Olyankor senkit nem érdekel a lenézett polgár, amikor addig kell várnia egy kezelésre, ameddig bele nem döglik a betegségébe, amikor a fuldokló gyerekével rohangál és nem talál orvost, amikor kilakoltatják, mert nem tudja fizetni a törlesztőt, amikor sötétben vacog az otthonában, mert nincs pénze rezsire.

De ilyenkor, amikor nem is választani kell, csak megvédeni valamelyik görényt, akkor megtalálják. Akkor megmondják neki, mit mondjon, mit írjon annak az embernek az érdekében, aki talán libamájat zabál, miközben az, akit képviselnie kellene, három napja nem evett még kenyeret sem. És az a legborzasztóbb, mindennél szörnyűbb, hogy mindig van olyan baromállat, aki ugrik és csinálja, amit mondanak neki. Megy, megvéd, beír, beszól, beleáll, kiáll érte, benyal, kinyal. Ez a szörnyű, nem Habony frizurája.

Ezért tart itt ez a nyomorult ország, hogy akinek maradt egy hangyányi józan esze és átlát ezeknek a kőgeciknek a manipulációin, inkább fogja a bőröndjét és elhúz olyan országba, ahol nem nyúzzák le róla a hetedik bőrt is. Ahol következmények is vannak, ahol a korrupt politikust rabláncon viszik a börtönbe, ahol a polgárnak is joga, de lehetősége is van számonkérni a képviselőjét. Nálunk ilyen nincs, mert nincs rá igény. Mi jobban szeretjük, ha a fejünkre lépnek, ha fát vágnak a hátunkon, ha élve megnyúznak. Mert az olyan jó! A lényeg csak az, hogy mindenkit annak a pártnak a bűnözője nyúzzon, akit ő megválasztott. Akkor lehet, akkor mindent lehet. Lehet csalni, lopni, hazudni, mert mindig csak a másik oldal a bűnös. Egymást marjuk, tépjük darabokra a semmiért. Azért, hogy az élősködők tovább szívhassák a vérünket. Mert mi így szeretünk élni. Meg is érdemeljük.adomany