Egyszeregy királyfi,
mit gondolt magában,
azt gondolta magában,
hogy most mindjárt olyat tesz,
amit majd később megbán.
El is ment rögtön az ideggondozóba,
nehogy megint az legyen,
mint múltkor,
hogy későn szól,
és már nem lehet az illetőkön segíteni.
De viszont az ideggondozóban nem volt senki ismerős,
csak egy nagyon de nagyon gazdag bírónak a
drog-prevenciós segédmunkatársa,
aki viszont azt mondta, hogy
hihihi, hahaha,
és már rögtön ment is vissza
életfogytiglanig tartó halálbüntetésre ítélni
a betegeket.
Egyszeregy királyfi nagyon elszomorodott,
és azt gondolta magában,
úristen,
én vagyok Egyszeregy királyfi,
és most mindjárt kiirtom a legközvetlenebb környezetemet,
pedig nem kéne.
Ezért inkább visszaszállt a trolibuszra,
és búcsúzóul ellátogatott egy nagyon szegény lányhoz,
aki viszont munkanélküli volt,
de nem számít,
mert az is egy foglalkozás.
Akkor ez a szegény lány
azt a tanácsot adta Egyszeregy királyfinak,
hogy vegye le magáról kocsisi ruháját,
és úgy próbálja meg.
És ez a kis újítás annyira prímán sikerült,
hogy csuda.
A királyfi végre meg tudta mutatni valódi énjét,
ami olyan szép volt,
mint valami nagyon szép dolog,
például egy szálloda.
Most már mindenki láthatta,
hogy ő tulajdonképpen egy befektetési tanácsadó
a Proctel & Gambel-nél,
és vannak bizonyos elgondolásai
a jövőt illetően.
Hálából rögtön el is vette feleségül a nagyon szegény lányt,
de aztán meggondolta magát,
és mégis inkább egy
minden szempontból megfelelő házastársat választott,
akinek jó az előmenetele,
meg egyébként is.
És attól fogva boldogan éltek,
és egyáltalán nem is haltak meg.
Ami pedig a későbbieket illeti,
az még azért hozzátartozik a bonyodalomhoz,
hogy az újdonsült feleség teljesen véletlenül pont
szerv-kereskedelemmel foglalkozott,
ami egy szép szakma,
csak hát érteni kell a módját.
Ezért aztán arra gondoltak,
hogy ha más nem,
egy-két kisebb májat,
meg zúzát,
meg agydaganatot félretesznek,
és az árából majd vesznek egy-két jóravaló unokát,
hogy legyen,
aki öreg korukban kifurikázza őket a repülőtérre,
meg vissza.
Úgyhogy ez lett.
Csakhát sajnos az történt,
hogy ez az ominózus kisunoka
egyik pillanatról a másik pillanatra egy
hétpróbás gazemberré változott,
aki még randalírozni is megtanult,
meg kesztyűbe dudálni,
és ráadásul olyan falánk volt,
hogy leette a fregoliról a ruhát,
úgyhogy rettenetes.
Meg is fogadták,
hogy nem vesződnek vele tovább,
hanem inkább villámgyorsan belehelyezték
az iratmegsemmisítőbe,
hogy majd a többi hamis telekkönyvi papírokkal,
meg fizetési felszólításokkal,
meg adócsalásügyi dokumentumokkal együtt
megsemmisítik.
Csakhogy ennek az ilyen-olyan kisunokának
akkora egy oltári nagy szerencséje volt,
hogy az őrület,
ugyanis egy mindennaposnak éppenséggel nem nevezhető
antiterroristaellenes bombatámadás következtében váratlanul
bedöglött a gépezet,
és mialatt a nagyszülők a technika ördögét szidalmazták,
addig ő pont ki tudott ugrani
a hirtelenjében keletkezett
többszázezer négyzetkilométeres átmérőjű
lukon.
És akkor ez a szimpatikusnak nem túl szimpatikus,
ámde jó svádájú legényke még aznap éjjel vándorútra kelt,
és csak ment, csak ment,
csak ment.
És mikor már eleget ment,
akkor az első adandó útelágazásnál uniformist öltött,
és rendfenntartónak állt,
és állítólag irtózatos küzdelmek árán,
de végül 6-3, 6-4 arányban
sikeresen megnyerte a világháborút,
és azóta Hétszer Hét királyfinak,
meg Hetvenhétszer Hetvenhét A Négyzeten királyfinak
tituláltatja magát,
és most per pillanat
különrepülőgéppel épp hazafelé masírozik,
hogy a kisantanttal,
meg a nagyantanttal,
meg a Nemzetközi Valutaalappal történt
előzetes megállapodás értelmében az
első szótól az
utolsó szóig átírja,
és aláhuzigálja,
és a felismerhetetlenségig összefirkálja
a történelemkönyveket,
megváltoztassa a megváltoztathatatlant,
kipukkassza az idő kerekét,
satöbbi,
aztán beüljön a tutiba,
és élvezze,
ami van.
Erdős Virág
A szerző engedélyével, akinek hálásan köszönjük, hogy számunkra rendkívüli értéket képviselő műveit megoszthatjuk olvasóinkkal. További írások itt: http://www.erdosvirag.hu
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.