NEHAZUGGY

Ezerszer súlyosabb kérdés ez, mint a csirkefarhát-utalvány karácsony előtti kézbesítésének kutyakomédiája

H. Andrea | 2016. December 6, Kedd | 13:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

sajto

A többi mellett ilyeneket kérdeztek tőle, Deutsch Tamás fideszes front- és megmondóember, valamint digitális forradalmár pedig ilyeneket válaszolt a 168ora.hu-n tegnap megjelent interjúban. Nem sokkal az után, hogy az elmúlt hetekben gyakran emlegetetett, de semmihez nem hasonlítható maffiamódszerekkel kinyírt Népszabadság ügyére a beletörődés egyre vastagabb fátylat borít.

Történt ez nem sokkal azelőtt, hogy Schmidt Mária az Origo nevű, egykor független, de legalábbis rendszerkritikus közéleti, mára sekélyes propagandaszócsővé zülött portálon beleüvöltötte az auránkba: ha ő befektetőként nem jelenik meg a képben, akkor a Figyelő nevű, tekintélyes gazdasági lap megszűnt volna. Szerencsére azonban történelemhamisító Fidesz-csicska milliárdosné megjelent a képben, és megkegyelmezett az újságíróknak. Mint mondta, ezzel a lap dolgozói kaptak egy új esélyt. Tényleg. Végül is a maffialeszámolásoknak olykor hasonló kimenetelük van: nem lövik le a főhőst, kap még egy esélyt.

És nem utolsó sorban történt mindez nem sokkal azelőtt, hogy az RTL Klub beszámolt volna arról – apropó nettó bullshit -, hogy mivel ez még nem szerepelt a portfóliójában, Tokaj-hegyaljai borászatot vett Mészáros Lölö. Akinek Mészáros&Mészáros nevű cégéről, és annak tavalyi mérlegéről éppen tegnap írtunk. Ezúttal az történt, hogy egy 1,2 milliárd forintos törzstőkéjű céget 120 millióért szerzett meg, derült ki a cégbírósági adatokból. A bodrogkisfaludi vállalkozás már állami megbízást is kapott, az 1956-os évjáratú tokaji aszúkat palackozták át a forradalom évfordulójára.

Ahogy kedves kollégám is írta, így ér körbe a NER, így fonódik össze minden mindennel, így teszi rá enyves kezét a kiválasztott oligarchia mindenre, így bújnak be a bőrünk alá, és ugyan már rég nincs hova hátrálni, sokan még mindig úgy vélik, nem értünk el a falig. Persze nem az internetadóról, nem a NatGeo műsorának elérhetetlenné tételéről, és nem is a 10 ezer forintos csirkefarhát-utalványról van szó, hogy ökölbe szoruljanak a kezek, hogy valamiféle lelki egészségről tanúbizonyságot tévő általános morajlás vonuljon végig a rántotthús alakú ország felett.

A nagy és változatlanul büdös igazság az, hogy Deutsch Tamás, Schmidt Mária és Mészáros Lölö is megtehet bármit, ha ingyen van a Facebook, vagy ha a drágajó miniszterelnök úr nem feledkezik meg a nyugdíjasokról sem egy kis alamizsna erejéig, áldassék az ő neve. A magyarok egyáltalán el nem hanyagolható részének semmit nem jelent a szabadság, a sajtószabadság, a demokrácia távoli, ehetetlen, sörökre és mindennapi táplálékra lefordíthatatlan kategóriája.

Pedig a (sajtó)szabadság felszámolásának sora igen hosszú (beláthatatlan, hol a sor vége) és a szürke valamennyi árnyalatát idéző, egyirányúan pusztító trendet jelez. Az Origo kinyírása, a Napi Gazdaság Magyar Időkké konvertálása, a Vs.hu kiherélése, a Népszabadság, a megyei lapok, és a Világgazdaság lemészárlása és lölösítése, és végül a Figyelő Schmidt Mária vigyázó tekintetére és befektetési kedvére bízása mind-mind az alternatív valóság kiépítését célozza. Ahol minden fórumon az ömlik az arcunkba, hogy mennyire jó nekünk, szárnyalunk, harcolunk, megvédjük, megmutatjuk, bezzeggyurcsány.

A teljes magyar sajtó bekebelezése és narancssárgára mázolása itt zajlik a szemünk előtt, de mivel a keményen dolgozó szerint közvetlenül nem húz ki pénzt a zsebéből (tévedés!) az, hogy a kormánykritikus sajtót földbe döngölik, nem téma. És mert Deutsch Tamás pontosan tudja (közben valahol felsír egy beléptetőkapu), hogy bármekkora aljas hazugság is átfér az ingerküszöb alatt, szégyen nélkül, érvek nélkül mondja.

Nem tudom hány olyan egészséges lelkületű nép van ezen a bolygón, amelyik a fejét lehajtva venné tudomásul, hogy miközben ő kevesebb pénzt visz haza, mint 6 évvel ezelőtt, egy csóré seggű gázszerelő ugyanennyi idő alatt milliárdos nagybirtokossá, kastély-szálloda-futballklub-tulajdonossá, médiavállalkozóvá, csatorna-út-vasútépítővé, pékké, borásszá, és mindenhez értő univerzális zsenivé nőtte ki magát. Hány olyan ember van ebben az országban, akinek a gerincét nem roppantották még össze, akinek az önbecsülését nem tiporták a sárba annyira, hogy ne vegye természetesnek azt, amiről Deutsch Tamás hörög? Hogy tudniillik semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egy senkiházi, csóró 6 év alatt a semmiből katapultálta be magát az ország leggazdagabb 40 embere közé, aki nem biztos, hogy szeret írni-olvasni, de tök életszerű, hogy a Népszabadság felvásárlása tette őt boldoggá.

Van abban valami egészen vérlázító, amikor életükben soha egy percet a piacon nem dolgozó Deutschok (és öröklés útján milliárdos Schmidtek) a szétvert magyar piacgazdaság, a torz és beteg médiapiac hulláján ülve gazdasági társaságokkal, pénzügyi befektetőkkel és egyáltalán piacgazdasággal dobálóznak. Milyen üzletek köttetnek ott, te megélhetési kommunikátor, te parasportolókat pofátlanul meglopó tróger, ahol az adófizetők tartják el azokat, akik kényszeresen és öblösen kommunistázva és baloldalazva harácsolnak a kinyírt ellenvélemények fölött? Van még olyan kastély, palota, rádió, újság, borászat, talpalatnyi anyaföld, amire nem úgy teszitek rá a kezeteket, hogy közben az egészséges piaci viszonyokkal döngetitek a melleteket és az elcseszett baloldalra mutogattok?

Az a helyzet, hogy szerintem sem kéne Lölözni a bárgyú mangalicaszerelőt, az adófizetői pénzt talicskázó stróman sokkal tökéletesebben ragadja meg a lényeget. Nehéz lehet meggyőződéssel nyomatni ezeket a hazugságokat úgy, hogy ne röhögjék el magukat Deutschék, Schmidték. Pedig.

„… a médiában mostanra részben a tulajdonosi érdekek kiszolgálása vált elsődlegessé, részben a pártpolitikai elkötelezettség, így pedig a média nem képes ellátni fő feladatát: a hatalom ellenőrzését. Ebből a szempontból én is kérdezhetném, hogy a média miért nem mondta el az embereknek, (…) hogy a kormány hazudik? A felelős ellenzék mellett nem kellene felelős média is? Szerintem ez is feltétele a demokráciának, és nem a cinkossá tevő „egyenlő távolságot tartani˝ elve.”

Tökéletesen egyetértek Schimdt Mária 2007-es énjével, mert ugyanis ezek a gondolatok tőle származnak. Egy évtized sem kellett ahhoz, hogy ma már nemhogy egyenlő távolságot tartani képtelen pártmédia nincs, de a valósággal és tényekkel napi kapcsolatot ápoló barnanyelvekre sem futja. A talpnyalásra, hírhamisításra, elhallgatásra berendezkedett agitprop fideszes médiával összefüggésben minőségre, méltányosságra és mértéktartásra törekedni, legalábbis nevetséges, Mariska néni. Egy évtized ugyanis látványosan elég volt arra, hogy Schmidt nagyasszony, aki történészként a történelmet is úgy hamisítja, ahogy nem szégyelli, kigyógyuljon a hatalom ellenőrzésének fontosságát hirdető világnézetéből.

Ez az egész itt nem az egyenként elpuszított, archívumostól eltaposott sajtóorgánumokról szól, mindenkit hülyének néző Deutsch Tamás, hanem az állampárt összehangolt, bolsevik tempójáról: mindenkit ellehetetleníteni, aki nem a mi szekerünket tolja. Egy olyan állami hirdetési piacon, ahol magukat auditálni sem merő, példányszámot, olvasottságot felmutatni képtelen, nyolcadrangú médiatermékekbe ömlenek a milliárdok, miközben az olvasott lapokat, portálokat kivéreztetik, a kör bezárul lassan. És ez ezerszer súlyosabb, mint a csirkefarhát-utalvány karácsony előtti kézbesítésének egetverő dilemmái.

Csiszolódik, alakul a valóságot silány propagandával helyettesítő, mértéktelen szennytől bűzlő, mindent maga alá gyűrő kommunikációs gépezet. Nem Mészáros Lölö üzleti tehetségéből, hanem állampárti utasításra mozgatott közpénzcsilliárdokból. Nem Schmidt Mária sajtószabadság iránti elköteleződéséből, hanem a hatalom gyalázatos ügyködéseinek elfedése céljából. És végképp nem Deutsch Tamás megélhetési ripacs szólásszabadságba vetett feltétlen hitéből, hanem a pofátlan hazugságok túlélést szavatoló szétterítéséből.

Nem lennék egyikük helyében sem, amikor a látszólag végtelen apátiában fetrengő nép öntudatra ébred és átlát a Deutsch nevű bullshit-generátor disznóságain, Mariska néni méltányos és mértéktartó hazugságain, Mészáros Lölö isteni jószerencséjén és azon a végtelenül szomorú tényen, hogy a szabadságát eladta néhány könyöradomány-kuponért. Márpedig az a pillanat el fog jönni.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!