És majd egy becsapodó meteorit váltja le a Fideszt

Orbán Viktor szavaz október 2-án (Fotó: .MTI / Koszticsák Szilárd) Orbán Viktor szavaz október 2-án (Fotó: .MTI / Koszticsák Szilárd)

Olvasom, hogy amennyiben lenne úgynevezett baloldali összefogás (bármit is jelentsen ez) és esetleg választásra is készülődnénk mostanában, akkor Budapesten kikapna a Fidesz. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Publicus Intézet, a Vasárnapi Hírek megbízásából reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a pártok fővárosi támogatottságát.

Mivel nem Mráz Ágoston Sámuel Huba Töhötöm Szilamér Ignác Nézőpont Intézetének minden körülmények között tűpontos felméréséről, vagy a Századvég irányadóan reprezentatív kutatásának eredeményéről van szó (amennyire ezek komolyan vehetőek, annyira a Publicus is), azt kell mondanom, hogy talán nem felesleges néhány szót ejteni a csupa feltételes módba csavart megállapításról. (Mráz barátunk mértékadó győzelmi jelentéséről egyébként itt lehet olvasni.)

Már csak azért is, mert van itt egy nem túlságosan meglepő tényállás: a fővárosban, ahol a kormány tűkön ülve várja, hogy a demokrácia végre felüsse a fejét Európában – igen, az a demokrácia, ami kizárólag Magyarországon működik tökéletesre hangolva – a Fidesz támogatottsága (akárcsak a Jobbiké) elmarad az országostól. Miközben egyedül az LMP mondhatja el magáról, hogy országosan is és a fővárosban is konstans 3%-on vegetál a parlamenti küszöb alatt, szélsőségesék alulteljesítenek (Fidesz – 22, Jobbik – 9 százalék), az MSZP viszont a maga 16%-ával túlszárnyalja országos jelentéktelenségét.

Ha most vasárnap lennének a választások (nem tudom, hogy amennyiben szombaton lennének, változtatna-e bármit az eredeményen), a baloldali együttműködésben érdekelt pártok vállvetve legyőzhetnék az állampártot. Az MSZP 16 százalékához hozzá lehetne adni – feltételes módban! – a DK 8, az Együtt 3, a Párbeszéd 2 százalékát és számolni lehetne a Kétfarkú Kutya Párt szuverén 2 százalékával is. Ez összesen 31 százalék, ennyit kapna Orbán és Vona pártja is összesen (már ha ezek összeadható kategóriák egyáltalán, vagy lehetnek most vasárnap). A független, gerinces LMP-t ne csapjuk oda sehova, igaz, csak annyit tudhatunk biztosan Schiffer Visszavonulni Képtelen András főművéről, hogy ők a bukott baloldallal soha semmit.

Ha most vasárnap... (Fotó: Publicus Intézet)
Ha most vasárnap… (Fotó: Publicus Intézet)

Arra végképp nem érdemes szót pazarolni, hogy Fodor Gábor egyszemélyes, pótcselekvés, valamint unaloműzés céljából létrehozott álellenzéki Liberális Pártjának miért nem sikerült kivakaróznia az 1% alatti agóniából és mérhetetlenségből, miközben Kétfarkúék röhögve lekörözik őket, hiszen ez egyértelmű.

Ennél sokkal fontosabb, hogy miközben az elmúlt gyalázatos lassan hét év után a Fideszt semmilyen hasonló kényszer nem hajtja, a baloldal az örökös összefogási kényszer szorításában balfaszkodik választástól választásig. Teszik ezt úgy, hogy a legnagyobb, és még mindig leginkább támogatott (ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni) ellenzéki pártok – amelyeket ne nevezzünk baloldaliaknak, mert zavaros, semmit nem mondó kategóriák ezek már régen – az MSZP, és az abból kinőtt DK mintha már lezsírozták volna egymás között 2018-at.

Másképp nem nagyon tudom értelmezni azt, hogy miközben Molnár Gyula azon meditál és agonizál, hogy a magyarok nagy része nem is tudja igazából, hogy baloldali (ki a fenét érdekel ez őszintén?), az MSZP mintha kiemelten azon ügyködne, hogy előválasztás címszó alatt ledarálja azokat a kispártokat (Párbeszéd), amelyek az összefogás alapjául szolgáló előválasztást szorgalmazták. Márpedig, ha ez a koncepció és a cél, hogy csak azok vehessenek részt az összefogásban, akik mind a 106 választókerületben jelöltet tudnak állítani, akkor nyugodtan hagyni kéne a francba ezt az egészet már most.

Szeretném felhívni a legnagyobb ellenzéki párt és mindenki más figyelmét is arra, hogy ebben az országban több millió – nevezzük így – baloldali érzelmű ember van, akinek hetedik éve nincs pártja, mert senki nincs, akire jószívvel szavazna. Ahhoz, hogy az MSZP, vagy a DK, vagy bármelyik ellenzéki párt képes legyen megszólítani azt a konstans egyharmadot, aki hallgat és távol fog maradni a következő voksoláson is, kellene egy hiteles embereket felvonultató, hiteles programot az asztalra letenni képes alakulat. Bármilyen közhelyes és magától értetődő, azt hiszem, ilyen nincs nekik. Sem az MSZP-nek, sem a DK-nak. Attól, hogy Orbán egy kártékony gazember, valószínűleg a legkártékonyabb azok közül, akik valaha is esélyt kaptak a kormányzásra, az nem egyenértékű azzal, hogy a baloldalnak van kormányprogramja.

Ezt pontosan mutatja, hogy valamennyi, az elmúlt években készült felmérésben, a következetes országrombolás, lopás, csalás, hazugság, uszítás ellenére nem a Fidesz verdesi a fejét a parlamenti küszöbbe az 5% körüli támogatottságával, hanem az ellenzék. Hullámzó teljesítménnyel, az összeadott erőkkel is csak éppen hogy meghaladva a Fidesz népszerűségét. Ráadásul a parlamenti választásokat országosan rendezik, nem Budapesten, ahol az ellenzék viszonylag jól áll. Viszonylag. Csakhogy ez mindig így volt, Orbán soha nem tudta igazán bevenni a fővárost, mert a budapesti értelmiség gyomra soha nem volt igazán vevő a népnemzeti rigmusokra. Az a tragédia, hogy az elmúlt hét év után, ennyi disznóság után Budapesten is a Fidesz a legnépszerűbb párt. Ezért kár lenne ebből a viszonylagosan jobb ellenzéki pozícióból arra következtetni – óvva intek is mindenkit: ne tegye -, hogy a buta, primitív, agyhalott, tanulatlan paraszt vidékiek tartják hatalomban az állampártot.

Nem! Se nem butábbak, se nem primitívebbek, mint a fővárosiak, ők is pontosan annyit veszítettek az elmúlt években, mint a lipótvárosi csúcsértelmiség. A vidéket foglyul ejtette az állampárt, ennyiről van szó. Egy olyan országban, ahol nincs országos kereskedelmi rádiócsatorna; ahol a helyi kereskedelmi adókon is a közpénzmédia hírblokkjait sugározzák; ahol a vidéki lapokat Mészáros Lölö vette meg, és mindenhonnan a sikertörténetek bugyognak ki a szőnyeg alól; ahol a helyi kiskirályok kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva a különböző társadalmi csoportok; ahol a közmunkáért és egyéb nagylelkű juttatásokért cserébe megfelelő helyre tett X-eket várnak el; ahol egy nem megfelelő Facebook-megosztás retorziókkal jár, ott igen kevés az, hogy az ellenzék kiad naponta nyolc közleményt és tizenháromszor felszólítja Orbán Viktort, hogy mondjon le. És főleg melyik ellenzék? Az, amelyik az ügynökakták nyilvánosságra hozatala ellen szavazott? Vagy az, amelyik ugyanúgy fanatizmusra épít, amely ugyanúgy képtelen az önvizsgálatra, ugyanúgy nem viseli el az építő jellegű kritikát, mint a Fidesz?

Ha a legnagyobb ellenzéki pártok nem a saját túlélésükért harcolnának, akkor pontosan értenék, hogy nem az az egyharmad a síkhülye, aki nem hajlandó szavazni, nem azok az egyszerű emberek a birkák, akiket egzisztenciálisan meg lehet félemlíteni, hanem az a bűnös, aki nem hajlandó dekódolni a köz véleményét. Az összefogósdi és egymás szívatása helyett ez lenne a prioritás: szembenézni a saját démonokkal, amelyekkel 25 év alatt nem sikerült.

Ott, ahol egyetlen ellenzéki pártnak sem sikerült megközelítenie a Fidesz erodálódó ugyan, de még mindig kétségtelen népszerűségét, ott baromi nagy kérdés, hogy egy kényszerből összegyúrt, de az összefogásból egyeseket eleve kizáró baloldali erőre miért szavaznának többen. Már ha egyáltalán. Ott már tegnap is késő lett volna az MSZP-nek és a DK-nak elmerengenie azon, hogy ha külön-külön sem megy, akkor együtt miért menne. Ezek a közvéleménykutatások rendre megerősítik, hogy a Fidesz legyőzésének legnagyobb akadályát éppen ezek a pártok jelentik. Súlyos múlttal terhelt pártokról van szó, amelyek nem képesek/nem hajlandóak tudomásul venni, hogy egy évtizednyi vegetálásból nem lesz kormányváltó erő (MSZP), és hogy Gyurcsány személye továbbra is többet visz, mint hoz. Nem kellek ehhez én, a számokból egyértelműen látszik. Legalább 6 éve.

Ezért aztán ameddig ez így marad, és az illetékeseket nem érdekli, addig legfeljebb egyetlen remény tűnik valóságosnak: hogy egy becsapodó meteorit leváltja a Fideszt. 2064-ben.

adomany