A világhatalomra törést csak az akadályozta, hogy nem lehetett tele szájjal cigányt, buzit, migránst gyalázni?

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

Azért, hogy következetes legyek az eszméim futtatását illetően, és járulékos haszonként lezárjam a politikai korrektség korszakát is, felboncolom a legutóbbi mellbevágó, ezúttal ráadásul közel 40 percesre sikerült istenkirályos monológot. Ami ugyanarról szól, amiről az eggyel korábbi is: napról napra mélyül a gödör, és még mindig ássa-ássa rendületlenül. Senki nem szól neki, ellenben mindenki asszisztál hozzá.

Mivel nem hiszem, és egyben remélem is, hogy nincs ember rajtam, meg néhány fanatikuson kívül, aki végighallgatta ezt az indokolatlnul hosszú és indokolatlanul rengeteg semjéntömjénfüstöt szivárogtató beszédet, összefoglalom a lényeget.

Az Orbán nevű tolvaj féreg emberszerű összegyűjtötte, úgy értem a saját színe elé rendelte a Diaszpóra Tanács nevű felszopó brigádot, amely a világban szanaszét hányódó magyarság (orbánul: világnemzet) szervezeteit tömörítő entitás, és prédikált nekik. Viszonylag ritkán csapkodott a nyelvével, nem rángatta 2 percenként a nyakkendőjét, nem papírról olvasta az igét. Mégiscsak jó ötlet volt állítani a gyógyszeradagon: a beteg nyugodt maradt, igaz, a valósághoz egy centivel nem került közelebb.

Meg aztán senki nem volt, aki kellemetlen kérdésekkel összezavarja. Mondta a magáét, én pedig rájöttem, hogy konkrétan félek ettől az embertől. De attól talán mégjobban, hogy amint körülnézek a Kárpát-medencében és látom a lábai elé boruló, seggét nyaló politikusok hadait, akik a maguk rendjén hülyítenek további tájékozatlan, következésképpen befolyásolható embereket, úgy érzem, megérett a pusztulásra itt minden. Néhány magvas egetverés az Orbán nevű felszabadult szónoklatából:

  • A következő öt évben Magyarország folyamatos erősödésével lehet számolni, közel a teljes foglalkoztatottság, és mivel feketebárányok voltunk, nagy sikertörténet, ami a gazdaságban és a társadalomban zajlott.
  • A Brexit válasz volt a „demokráciakérdésre”, arra, hogy sikerül-e ismét átfedésbe hozni a népakaratot és a politikai elit döntéseit.
  • A politikai korrektség miatt „korlátozva voltunk”, mert „ha nemzetről mertünk beszélni, akkor azt nacionalistának minősítették”, ha a teremtésről volt szó, akkor „klerikálisak, feudálisak és középkoriak voltunk”, ha pedig a családról, egy férfi és egy nő házasságáról beszéltek, akkor azt „szexistának vagy homofóbnak” bélyegezték.
  • A politikai korrektség mint beszédmód a szellemi elnyomás egyik legnyilvánvalóbb eszköze volt. Őfelsége reméli, hogy ennek „az amerikai lábát sikerült kiütni”, de „Európában még vannak gondjaink”, ám „itt is küszöbön állnak változások” (olasz népszavazás, az osztrák elnökválasztás, a holland parlamenti választás és a francia elnökválasztás), és „a liberal non-democracy helyett végre visszatérhetünk a demokráciához”.
  • A „szomszédságunkban” zajló haderő-fejlesztési programokból is látható: a következő néhány év egyik fontos feladata, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől, és itt is legyen egy olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi.
  • Magyarország sikeres szomszédokban érdekelt, térségként tud megerősödni és felemelkedni. A V4-ekkel olyan közösséget találtak, amely Európa gazdasági növekedésének a javát adja az elkövetkező időszakban. Közép-Európának az Árpád-házi királyok, de legalábbis Mátyás király óta nem volt akkora befolyása európai ügyekre, mint most, amikor a visegrádi országok közösen képviselik stratégiai érdekeiket az EU-ban.

Legalább két okból hajmeresztő ez az egész. Egyrészt azért, mert Orbán Viktor teljesen elszakadt a valóságtól. Nem ő, hanem a naponta megfogalmazott üzenetei. Másfelől nem látom, hogy ki lesz az, aki véget vethet ennek a globalizálódó elmebajnak. Bárhogyan is nevezzük a folyamatot (akár illiberális demokráciának, akár poszt-demokráciának), rendkívül súlyos, de legalább reménytelen is.

Az, hogy Orbán rendre hazudik a magyar gazdaság helyzetéről, azt már sokszor alátámasztottuk (mi is, mások is) számokkal, adatokkal, tényekkel. Hogy a V4-ek és a V nem 4-ek hogyan húznak el gazdasági értelemben Magyarország mellett, mint a vadludak, azt szintén számos statisztika bizonyítja. Az, hogy a régióhoz képest, a V4-ekhez képest lemaradó, mindenben sereghajtó ország miniszterelnöke ennek ellenére úgy véli, ő diktálja a tempót, aggasztó. Főleg, hogy már a csehek és szlovákok is egyre növekvő megütközéssel szemlélik a magyar kormányfő súlyosbodó elmebaját. Már ők is. Az pedig, hogy Európa nem hajlandó szembenézni a toporzékoló, ragályos pusztítással, amit művel, az pontosan jelzi azt a válságot, amelyben az Unió fetreng: amely nem tud mit kezdeni, nem tud jó válaszokat adni, és főleg fellépni nem hajlandó a hatalomra került hatalommániás, korrupt populistákkal.

Ehhez hasonlóan súlyos, hogy egy banánköztársaság szintjére süllyedő ország – ahol milliárdok tűnnek el naponta nyomtalanul – vezetője a fegyverkezésről álmodik színeset és nagyhatalomnak képzeli magát. Ez a lényeg. Háborúzni kell, mert ez élteti a küldetéstudatot. Ha nincs háború és állandó konfrontáció, a küldetéstudatnak harangoztak. Ezért most a Soros-Gyurcsány-IMF-migránsok-liberálisok után/közben a PC-beszédmódot nevezte ki ellenfélnek. Mert a világhatalomra törést már csak az akadályozza, hogy nem lehet teli szájjal cigányt, buzit, niggert verni.

Fontos, hogy a szekértábor áldozatot lásson az erőskezű vezetőben. A teljhatalomba belegárgyult megváltó picsogása és az áldozat szerepében tetszelgése növeli a nyáj összetartozás-érzését. Fontos tudni, hogy a világnak az a normális menete, ahogyan ők gondolják. Mert ők tévedhetetlenek. Feketebárányság=sikertörténet. Ha van ellenség, akkor van háború. Ha van háború, akkor lehet szájkaratézni kormányzás helyett. A háborúnak pedig egyetlen hőse lehet: az Orbán nevű.

Ezért most revideálok: nem beteg ez, nem veszítette el a kapcsolatát a realitással, hanem ellenkezőleg. Elvtelen geci. Pontosan tudja, mi az igazság, de az egyszerű ember legalantasabb félelemeit és ösztöneit meglovagolva visítja, hogy van itt még tennivaló: nem verte szét még Európát, de dolgozik rajta. A maga kocsmai, téeszelnökstílusában.

Nem, Viktorka! Kurvára nem az a baj, hogy valaki szereti a nemzetét, esetleg veri a mellét azzal, hogy hisz a teremtésben, netán Istenben (térdre, csuhások!), vagy a családról saját elképzelései vannak. Az a baj, amikor egy miniszterelnök a sajátjától eltérő vélemények szerint bélyegez, címkéz és próbál eltaposni. Ki a fene korlátozott téged eddig bármiben, ki bántott téged, ki akadályozott abban, hogy mint az úthenger leszard a nép véleményét és kimondjál, vagy másokkal kimondassál bármit, ami a hasadat csikarja? Amikor nemzetről beszélsz, abból évtizedek óta kizárod annak egy részét, amikor kereszténységről prédikálsz, úgy teszel, mintha bármit jelentene neked a vallás, miközben a család szentségét hirdeted Kerényitől Kocsismátéig buzilobbizol, buzeránsozol kormányzati szinten. Mikor akadályozott téged bármi és bárki abban, hogy a nemzetből kizártak véleményét leszarva rasszista, szexista, homofób, idegengyűlölő, bigott elveket hirdető elvtelen, önellentmondásokkal, hazugságokkal teljes prédikációidat ontsd az idióták fejére?

Akkor meg? Akkor meg szerintem mondjuk ki, hogy nem az a brutális, nem az a baj, hogy korrupt vagy, gátlástalan vagy, tönkrevágsz egy országot, hanem az, hogy úgy osztod az észt, mintha mindenki más szellemi árvízkárosult lenne rajtad kívül. Annak örülsz, hogy a sötét szellemi középkor felvirrad, amikor már nem lesz megvetendő, leköpnivaló aljadékság cigányt, migránst, feketét, buzit pellengérre állítani, lelkesítő, fasiszta gyűlöletbeszédeket nyomni, hanem érdem lesz az és dicsőség.

Azért jó, ha tudod: az, hogy valaki kicsinyes, fusztrált szarházi, hogy a családi örökség okozta traumákat nem tudja kiheverni, és emiatt betegesen kompenzál egész életében, szánalmas. Az, hogy valaki azon szenved évtizedek óta, hogy elhitesse további milliókkal, hogy azért mert magyarnak született, különleges és felsőbbrendű, kevés. Szánalmasan kevés. Akkor is, ha nem látom, ki lesz az, aki véget vethet ennek a globalizálódó elmebajnak.

adomany