Sokan vagyunk, akiknek nincs hová hazamenni

Kép: josealbafotos Kép: josealbafotos

„A Magyar Iszlám Közösség közleménye

Budapest, 2016. november 28., hétfő (OS) – Iszlamofóbia

A Magyar Iszlám Közösség megdöbbent a Magyarországon egyre fokozódó idegengyűlölet, a súlyos iszlamofóbia miatt, melynek csúcsa most az ásotthalmi önkormányzati rendelet. Levélben felkértük az Alkotmánybiróságot, hogy e rendeletet vizsgálja meg. Sajnos a hazai muszlim kisebbség, még a magyar muszlimok is, napi szinten vannak kitéve atrocitásoknak, mely már több esetben erőszakos cselekedetekbe is torkolt. Sajnálatos módon, a már több mint két hónapja elküldött segitségkérést megfogalmazó levelünkre még nem válaszolt a Miniszterelnök Úr. A hazai politikai élet szereplőinek tudomásul kell vennie, hogy bár vallási kisebbségben élünk, de alkotmányos jogainkat a gyakorlatban is meg kell védeniük, hiszen ugyanolyan magyar állampolgárok vagyunk, mint a nem muszlim többség! Mi nem tudunk hová »hazamenni«, mert ez a Hazánk!”

Nagyon sajnálom a hazai muszlim vallású embereket. Is. És nagyon sajnálok mindenkit, aki vagy nem tudja, vagy nem akarja titkolni, hogy bármiben is kilóg a sorból, eltér az intoleráns kormány és társadalom által elfogadott normáktól. Ideje lenne felfedezni, hogy sokan vagyunk, akiknek nincs hová hazamenni. Alkotmányos joga mindnenkinek lenne arra, hogy ne támadják sem vallási, sem politikai meggyőződése miatt, de ez a jog már régen nem ér semmit. Mégpedig azért, mert éppen Magyarország kormánya az, amely gyűlöletet kelt és uszítja egymás ellen a különféle csoportokat. Semmi másért, mint a hatalma megtartása érdekében.

És nem azért kell védenie a hatalmát, mert veszélyt jelente rá az ellenzéki pártok bármelyike. Nem is azért, mert idegen hatalmak meg akarnák dönteni. Azért sem, mert az országon áthaladni igyekvő menekültek veszélyeztetnék ezt a hatalmat.

Ezt kizárólag maga a kormány veszélyezteti azzal, hogy erkölcstelen, korrupt, dilettáns és féktelenül mohó szinte minden tagja. A Fidesz-kormányt jelenleg csak a Fidesz-kormány tudná legyőzni. De a kormánypárt nem tud veszíteni, azonban nem tud győzni sem, hiszen hetedik éve úgy visít, átkozódik és óbégat, hogy hallgatni is gyötrelem, hát még ebben élni.

Nem akarom elkeseríteni a Magyarországon élő muszlim vallású embereket, de nem érdemes segítséget remélni a miniszterek elnökétől sem, a kormánytól sem. Különös is lenne, hiszen két éve a kormány mást sem tesz, mint ellenük uszít. És a baloldali gondolkodású emberek ellen. A liberálisok ellen. Az értelmiségiek ellen. Bármilyen ellenzéki gondolkodó ellen. A szomszédos országok ellen. Az USA ellen. Az Európai Unió ellen. A munkanélküliek ellen. A pedagógusok ellen. A nyugdíjasok ellen. A hajléktalanok ellen. A külföldre kényszerült magyarok ellen. A menekültek ellen. A muszlimok éppen úgy kerültek bele ebbe a történetbe, mint mindenki más.

Ha ez megnyugtató (nem az), akkor elmondom: mindenkire sor kerül. Kivétel nélkül. Azt is elárulom, hogy miért: mert senki senkiért nem hajlandó kiállni. Soha. A muszlim közösség felemelte a szavát a hajléktalanok érdekében? Szóltak egy szót a liberálisok mocskolása ellen? A cigányság kirekesztése ellen? Na, ugye. A cigányok sem vonulnak utcára a pedagógusok érdekében, a zsidók sem az egészségügyi dolgozókért, a vasutasok a rokkantakért, a bírók a tűzoltókért.

Mi így szeretünk élni. Ezt abból gondolom, hogy így élünk. Egymásnak háttal, bezárkózva, gyűlölve, de legalábbis lenézve a másikat. Mert egy magyar ember mindenkinél okosabb, tehetségesebb, mindent mindig jobban tud, a végtelenségig bölcs, jó, humánus és tiszteletreméltó. Ismétlem: egy magyar ember. Kettő már nem. Kettő már gyűlölködik, féltékenykedik, beképzelt, türelmetlen, rosszindulatú. Mi meg nem is ketten vagyunk, hanem vagy kilenc millióan. Kilenc millió magányos ember.

Keserű, nem is túl vicces, de akkor lenne esélye a muszlim közösségnek a kormány védelmére, ha külhoni magyaroknak, esetleg üldözött – szintén külföldi – keresztényeknek adnák ki magukat. Magyarországon élő nem keresztény emberként – pláne, ha nem is fideszes valaki – reménytelen. adomany