Ahol nincs ellenpontja a trágyának, ott a trágya marad a felszínen

Forrás: DK Forrás: DK

Mégiscsak a vasárnapi ebédhez szól a nóta (igaz, hogy időközben már talán abbahagyta), tehát bármivel is szórakoztathatom a nagyérdeműt. Arra gondoltam, hogy nézegessünk ábrákat, diagrammokat, számokat. Jutott ez eszembe arról, hogy az erőművekről tartanak ma népszavazást. Nem, nem Röjtökmuzsajon, hanem Svájcban.

Magyarországon nem tartanak népszavazást. Semmiről. Sem az olimpiáról, sem Paksról, sem drótkerítésekről, sem boltzárról. Magyarországon csak arról tartanak népszavazást, csak arról kérdezik az embereket, amiről az egyszemélyes önkény akarja. Magyarországon az állampárt lop, mint a kurvaisten, a politikusok elrohannak az újságírók elől, az Orbán nevű állítólagos miniszterelnök 10 éve nem áll bele nyilvános vitákba, felsőbb utasításra kinyírnak ellenzéki lapokat, meghurcolnak ártatlan civileket.

Magyarország minden gazdasági versenyképességi rangsorban történelmi mélyponton vegetál, miközben kormányzati szinten védik a holdudvar legkorruptabb gazembereit. Magyarországon nyilvánosan kijelentik, hogy az állam összeházasodott az egyházzal, és az oktatás legfontosabb szereplőjévé avanzsált. Magyarországon egyszerre dúl a munkanélküliség és a munkaerőhiány, súlyos százezrek vándoroltak külföldre nem kalandvágyból.

Magyarországon a közvagyon fokozatosan elveszíti közvagyon jellegét, miközben újgazdag kleptrokrácia hektáronként, kastélyoként, ingatlanonként vásárolja fel az országot, aminek a helyén lassan csak egy végeláthatatlan mangalicatelep húzódik. Szűk másfél évvel a következő parlamenti választások előtt pedig ez a büdös nagy helyzet:

Fotó forrása: Vasárnapi Hírek/Publicus Intézet
Fotó forrása: Vasárnapi Hírek/Publicus Intézet

És az előző hónapokkal összehasonlítva, tágabb időintervallumba helyezve ugyanez:

Fotó forrása: Publicus Intézet/Vasárnapi Hírek
Fotó forrása: Publicus Intézet/Vasárnapi Hírek

Azt én nem tudnám megmondani, hogy a 3% (LMP) miért több, mint a 4 (DK), de így is értjük a Publicus Intézet által a Vasárnapi Hírek megbízásából 1100 fős mintán készített felmérés lényegét: ha minimálisan is, de novemberben tovább erősödött az állampárt támogatottsága, miközben az ellenzéki pártok stagnáltak, gyengültek (Jobbik), esetenként hajszálnyival erősödtek (MSZP). Számottevő változásról továbbra sincs szó. Még akkor sem, ha mostanra a Fideszt kurva nagy lemaradással követő pártok együttes támogatottsága (ez nem volt mindig így) immár megelőzi a Fideszét. Ez így, ahogy látszik legalábbis elgondolkodtató, ha nem egyenesen lesújtó képet fest a jövőről, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy azok, akiknek ezen el kellene gondolkodniuk, megtették már, vagy szándékoznak-e a közelebbi jövőben magukba szállni.

A Publicus úgy értelmezte a bizonytalanok számának csökkenését, azaz a magasabb szavazói aktivitást, hogy az a kamunépszavazási kampány hatására nőtt meg. Lehet, hogy így van, de a nagy egészet tekintve körülbelül semmi jelentősége nincs annak, hogy a 2018-as parlamenti választások előtt szűk másfél évvel a magyar választók 44, avagy 41 százaléka mondhatja el magáról, hogy elképzelése nincs, kire szavazhatna. Hogy a Kutyapárt 1% körül mérhető, vagy hogy a Juhász Péter-féle Együtt, esetleg a Fodor Gábor-féle egyszemélyes Liberális Párt majdhogynem sehol nincs, az már csak tünete ugyanannak a szellemi agóniának, annak a kétpólusú nyomorult politikai színháznak, ami felemészti az országot.

Külső szemlélőnek és gondolkodásra képes, a józan eszét még el nem veszített elszenvedők sokaságának biztosan nem fogja át a tudata, hogy az a 27% mi a kurva eget ábrázol, amikor normálisabb helyeken a 2-3% is valahol az istenes határát súrolná az elmúlt hét év fényében. Már ami a kormányzati eredményeket, az erkölcsi színvonalat, az emberi minőséget jelenti. Pedig nagyon világos, és mégcsak birkázni sem kell hozzá, mert a birkán nem segít, ha birkázzák, nem lesz tőle okosabb, és nem fogja jobban átlátni az összefüggéseket.

A hátán naponta felvágott köbméternyi fa súlya ellenére kiábrándulni képtelen 27%-on túl sokkal érdekesebb az a több, mint 40%, amelyik értelmes alternatíva hiányában hosszú ideje távol tartja magát a politikától és – mint ilyen – konzerválja a közvéleménykutatási adatokból rendre kiolvasható eredményeket. Nem kell Mráz Ágoston Sámuel Hugó Töhötöm, vagy a Századvégbél konyhaasztal mellett készült közvéleménykutatásait szidni: évek óta ezt mutatják a statisztikák, függetlenül attól, hogy ki készíti őket kinek a megrendelésére. Ezeket a statisztikákat manipulálni sem kell, hogy világos legyen: ahol nincs ellenpontja a trágyának, ott a trágya marad a felszínen.

Márpedig én úgy látom, hogy a trágyának nem ellenpontja van, hanem hasonló trágya kihívója, és ehhez bőven elég egy pillantást vetni a pillanatnyilag legnagyobb támogatottsággal rendelkező ellenzéki párt (MSZP) 2018-as országgyűlési választási jelöltlistájára. Amelyen ugyanolyan dörzsölt maffiózók tobzódnak mint a Fideszben, akik pillanatnyilag is elszívják ennek az országnak minden erejét, akik miatt a Fidesz vakhitű követői, akiket ugyanúgy a semmibe lökött az elmúlt hét év, mint mindenki mást (akkor is, ha nem tudnak róla) hatalmon tartják a jelenlegi fogvatartókat.

Már rég nem arról van szó, hogy egy egész ország megvezetett birka volna, az a negyvenakárhány százalék pontosan azt mutatja, hogy egy eltántoríthatatlan szekta dönt mindenről ott, ahol a csöndes többség nem talál racionális alternatívákat. Nincsenek hiteles, jövőbe mutató gondolatok, amelyek felülírnák a kényszeres orbánozást. Vagy azért, mert akiknek a szájából ezek a gondolatok elhangzanak, azoknak semmi keresnivalójuk nem lehetne a porondon, vagy azért, mert akiknek meg keresnivalójuk lehetne, azoknak sem sikerül egy markáns, karizmatikus ellen-Orbánt felmutatniuk. Ezt a nyomorúságos tényt emeli négyzetre és köbre a fideszes médiadiktatúra és a torz választási rendszer, amely 2018-ra semmi jót nem ígér.

Márpedig egy ellen-Orbán nélkül, akit még véletlenül sem az MSZP-ben, Jobbikban, DK-ban kellene keresni, a mindent betöltő propaganda ennél csak nagyobb apátiába döngöli az országot 2018-ig. Ameddig az egyre leszakadó, egzisztenciálisan-szellemileg leamortizált társadalom nem lát maga előtt egy ellen-Orbánt, ameddig senki nem tud felmutatni egy követendő, hiteles programot, amelynek nem minden pontja az, hogy Orbán takarodj!, addig ezt az országot ez a gazember fogja vezetni, aki megmondja, hogy merre van az arra, kit kell utálni, kitől fog megvédeni, hogyan töröld ki a seggedet.

A leeső koncon marakodó, az esetleges együttműködésből már az együttműködés létrejötte előtt egymást kizárogató ellenzék csak meghosszabbítja az ország haláltusáját. Ezt fél évvel, két évvel ezelőtt is ugyanekkora bizonyossággal leírhattam volna, és már akkor is késő lett volna felébredni. A nagyobb baj az, hogy – a jelenlegi helyzet alapján – fél év múlva is aktuális lesz. Majd akkor térjünk vissza rá.

adomany