Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lassan arra sem emlékszik, hogy mit zabált tegnap este

– Bocsánat, a Klubrádiótól vagyok. Egy gyors kérdés: ki fog egyezni Simicska Lajossal?
– Miről tetszik beszélni?
– Tudja, a G-nap és a társai.
– Miről tetszik beszélni?
– Ki fog egyezni Simicska Lajossal?

Ez a bájos párbeszéd tegnap zajlott a nem baráti média egyik munkatársa és a fényesen zavarodott tekintetű Orbán nevű Viktor között. Már amennyiben párbeszédnek lehet nevezni azt, amikor egy többször megismételt, egyértelműen eldönthető kérdőmondatra végül valamelyik fennforgó, szorgos talpnyaló válaszol: a miniszterelnök úr elfoglalt és békén kellene hagyni.

Az már önmagában is mindenféle rossz érzéseket kelt az emberben, amikor egy állítólagos férfiember a tetszik formulával szól egy másik férfiemberhez (már amennyiben a Klubrádió riportere férfiúi hangon szólalt meg), de a lényeg itt mégiscsak az, hogy a plebejus tajparasztság és az újságírók, politikai ellenfelek magas lóról lesajnálása nem teszi lehetővé az ország még mindig miniszterelnöke számára, hogy egyszer a büdös életben úgy viselkedjen, ahogy az egy 26 éve közpénzből hízó szolgától elvárható.

Az persze nyilvánvaló, hogy a kormánypárt soraiban nem tegnap ütötte fel a fejét a szelektív amnézia nevű betegség, amely konstansan megakadályozza az uraságokat abban, hogy akár tegnapi történésekre visszaemlékezzenek. A mímelt értetlenkedés ezúttal is vérlázító, még akkor is, ha ennek különféle variációit büszkén röhögve olykor a parlament falai között is elő szokta adni, tehát hozzá vagyunk szokva:

Orbán szellemi állapota akkor is elkeserítő, ha a gyógyszerek mellékhatásai jelentkeznek a viselkedésében, de akkor is, ha tudatosan játssza az emlékezetkiesésben szenvedő gecit.

Félelmetes, egyben frusztráló hozadéka ennek a visszatérő demenciának, hogy teljesen bevett szokássá és elfogadottá vált. Az ember teljesen azonosult azzal a téveszmével, hogy neki az a dolga, hogy szívassa a politikai ellenfeleit, süketnek és értetlennek tettesse magát, hogy az újságírókat hülyének nézze és ne válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyek a nyilvánosságot tájékoztatására irányulnak.

Nincs olyan ország Európában, ahol egy miniszterelnök évek óta úgy kormányoz, hogy sikerrel kerüli a nyilvánosságot, hogy csak a gondosan szelektált barnanyelvű mikrofonállványoknak tart kiselőadást, hogy a kétharmados dübörgés ellenére nem áll ki nyilvános vitákra, nem lehet tőle kérdezni, mert testőrök gyűrűjében sunnyog el a média munkatársai elől. Ha nincs elérhető közelségben egy függyöny, vagy ha nincs kéznél egy bármire bevethető Kósa Lajos, akit pajzsként előre lehet tolni, akkor menekül, bujkál, eltűnik a balfenéken.

Nem normális, hogy egy ország miniszterelnökét saját emberei védik a nyilvánosságtól, és ha véletlenül mégis becsúszik egy-egy kényelmetlen kérdés, akkor a fentihez hasonló gyökér reakció a válasz. Itt már megint nem arról van szó, hogy a fényességes isten magánéletében vájkáltak, és egy nem közszereplő gyerekkori barátjáról kérdezték, akivel együtt rúgta a bőrt a faluszéli putri árnyékában.

Az Orbán-Simicska-féle évtizedes haverság minden következményét ez a búval bélelt ország szívta meg. Azt, hogy két gerinctelen iszapbirkózó a nép feje fölött pofozza egymást második éve. Miután örökkévalóságnak tűnő évtizedek alatt szó szerint kifosztották a hazát. Miután a két, minden hájjal megkent, egykor fiatal demokrata (akik közül az egyik – S – mindannyiuknál okosabb volt mindig is) saját tulajdonú homokozójának tekintette ezt az országot, miután a Lajos keze vállig benne van az Orbán-apuka bányához jutásában a Fidesz székház eladásának köszönhetően, az egyélőisten nem emlékszik S-re. Aki nélkül ez a feneketlen korrupt pöcegödör nem jöhetett volna létre mai csillogásában, akivel közös oldalon állva húzták lefele a bőrt mindenről és mindenkiről úgy, hogy az ő pofájukról egyetlen réteg nem jött le közben.

Nos, írjuk le ezredszer is, mert soha nem lehet elégszer. Simicska Lajos – a Miről tetszik beszélni? süketek párbeszédének tárgya – az az ember, aki megalapozta a vagyontalan, velejéig korrupt Orbán nevű Viktor egész családjának jelenlegi, szánalmas vagyonnyilatkozatokban fel nem tüntetett brutális vagyonának darabkáit. Teljesen életszerű, hogy – mivel a hála nem politikai kategória – a mindent elsöprő amnézia feledtette ezt a tényállást. Azt, hogy Magyarország ma azért fuldoklik a korrupcióban, az elszabadult, gátlástalan ámokfutásban, mert Simicska Lajos valamennyi kollégumi szobatárs legokosabbika volt.

Aki nélkül ennek az országnak a szemétdombján ma nem minden idők legkorruptabb maffiája lenne a kakas. Az Orbán nevű pedig egyszerűen nem emlékszik. Nem érti, és különben is bokros teendői szisztematikusan megakadályozzák abban, hogy legalább egyszer legyen férfi, és álljon bele. A sudribunkó, aki világ életében úgy cserélgette az elveit, ahogyan az aktuális széljárás szerint az a legkifizetődőbb volt, az egykori nagymellényű liberális, aki ma kényszeresen üldözi, megveti és démonizálja a liberálisokat, meg van győződve róla, hogy soha nem fog kelleni szembenéznie a legnagyobb pusztítással, amit S-el vállvetve ebben az országban véghezvittek.

Ráfér a pofájára, hogy ne értse, hogy a függöny mögé bújva, esetleg testőrök és túlmozgásos, szervilis udvari talpnyalók háta mögül elslisszolva ússza meg a hozzá intézett kérdésekre adandó válaszokat. Márpedig a szolgának előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy 26 évet nem lehet szereptévesztésben, amnéziára hivatkozva, következmények nélkül megúszni. A szolgának az a dolga, hogy szolgáljon és válaszoljon. Ha kérdeznek tőle, akkor nem az a dolga, hogy visszakérdezzen, ha a múlt és a jelen kínzóan kínos témái kerülnek elő.

Ellenkező esetben nemcsak hogy méltatlan (persze, nem tegnap óta) a betöltött pozíciójára, hanem alkalmatlan is. Lassan arra sem emlékszik, hogy mit zabált tegnap este vacsorára. Az idő múlásával egyre nő a felelőssége azoknak, akik pontosan ismerik az orvosi diagnózist, de titkolják azt a nyilvánosság elől. Akinek harminc év lazán kiesik az emlékezetéből, az ne vezessen egy országot. Már most is késő lenne az alkalmatlanná vált szemetet elsöpörni. adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!