Hagyománya van ebben az országban a féregségnek, suttyóságnak, az élősködő pofátlanságnak

MTI Fotó: Soós Lajos MTI Fotó: Soós Lajos

Ősz van, mindjárt tél. Megszokjuk ezt is.

Mindent gyorsan megszokunk. Ez nem jó.

Percek alat elfelejtünk mindent, rárepülünk a következő morzsára, hogy holnapra azt is feledve várjuk az új szenzációt, amit elénk szór a politika. Mindent elfogadunk és engedelmesen megyünk arra, amerre terelni akarnak minket.

Ki emlékszik már a paksi paktumra? Kit érdekelnek a földjeiket veszített parasztok? Ki tudja már, ki volt András juhász?

Érdekel még valakit a trafikosok elveszített megélhetése? A nem-tandíj, ami milliós tétellé áll össze az egyetem évei alatt és a fiatal tetemes adóssággal vág neki az életnek? Arra sem emlékszünk, tegnap hányan hagyták itt az országot, azzal nem törődünk, ma hányan hagyják itt és arra nem gondolunk, mi lesz holnap. Holnap, amikor a szintén múltba temetett magánnyugdíj-vagyonunkat megélhetésre kellene váltani, de azt már elköltötte a kormány. Holnap, amikor nem lesznek egyéni számlákon a megtakarítások, mert nem kértük számon a hazugokon az ígéretet. Holnap, amikor több fiatal fizet adót és nyugdíjjárulékot más országban, mint itthon. Holnap, amikor az akkori nyugdíjasok jól láthatóan éhen fognak dögleni, mert nem törődünk a tegnappal, sem a mával.

Ki foglalkozik Andy Vajna teljhatalmú filmcézárral, az általa bekebelezett milliárdos kaszinóbiznisszel? Senki nem feszegeti, hová lesz az a nyereség, vagy Mészáros Lőrinc uniós pénzen létesített disznófarmjára ki gondol? Arra a Mészáros Lőrincre ki figyel, aki évente milliárdos nyereséget vesz ki a cégeiből? Ki kérdezi meg, hogy hová lesz az a rengeteg pénz? Kinek oszt vissza, teszem azt? Senki. Ahogy Simicskát sem kérdi senki, hogy is volt az az elmúlt húsz évben, hová lettek a milliárdok annyi éven át.

Már nem érdekes a tönkretett kishantosi biogazdaság sem. Pedig most akár hír is lehetne, mert a bíróság jogtalannak ítélte a földek elvételét. Mi több: megállapította, hogy a pályázónak indulnia sem lett volna szabad, hiszen nem felelt meg egyetlen feltételnek sem. Nem kérdezzük, hogy volt-e felelősségrevonás ez ügyben, hogy kirúgták-e a pályázat döntnökeit, tettek-e valamit azért, hogy a többi – hasonló károkat okozó – mutyi napvilágra kerüljön. Már nem érdekes, nem hír. Kishantost az új tulajdonos gondosan megszórta vegyszerekkel, így a gazdaság éveket várhat, ameddig ismét használni tudja majd a területet. Évtizedek munkája ment pocsékba, de ez már nem hír.

Megszoktuk a közpénzből finanszírozott kormánymédiát, legyintünk az okádatos gyűlöletplakátokra, természetesnek vesszük Szijjártó balfaszkodását, Rogán helikopterezését, Vajna Tímea kétszer nyitott fánkozóját.

Néhány napig fel voltunk háborodva Gömöri Zsolt aljasságán, de az már rendben van, hogy a nem kevésbé gerinchúros Deutsch Tamás toccsant az elnöki posztba. Átmenetileg. Gömöri nem kért bocsánatot, Deutsch pláne nem, nálunk nem szokás. Gömörit azóta elítélte a bíróság, Deutsch éli világát. Hagyománya van ebben az országban a féregségnek, suttyóságnak, az élősködő pofátlanságnak. Hiszen már Schmitt Pál sem kért bocsánatot, amiért a képünkbe hazudott. Röhögve felveszi a busás fizetését, mellé a nemzet sportolója cím után járó juttatást és senki nem kérdi meg tőle: Pajtás! Nem vagy te túl geci?

De mehetünk messzebb is a múltban, találunk bőven szégyentelen szégyenfoltokat. Volt nekünk Torgyánunk és még hány, de hány károkozónk! De mi két napnál régebbre nem tekintünk vissza és két napnál előbbre nem gondolkodunk. Nekünk ez így jó. Nem tanulunk, nem gondolkodunk, viszont rohamtempóban felejtünk. A szégyenletes közelmúltat feledjük, a dicsőnek gondolt régmúltat visszasírjuk. A jelennel nem foglalkozunk, azt oldja meg más.

Már csak legyintünk Lázár János napi 280 ezer forintért bérelt autójára. Mi az? Aprópénz. Közben persze aki kórházba kerül, az vigyen magával evőeszközt, ágyneműt, kötszert, ételt, gyógyszert, szikét, orvost, ápolót.

A nagy legyintgetéssel meg is elégszünk. Az már fel sem tűnik, hogy itt az új generáció. Orbán Viktor legidősebb lánya és az ő férje, Mészáros Lőrinc lányának vőlegénye. Nem ügy. Nőnek az Orbán gyerekek, nyilván lesz párja mindnek. Már a következő lány is bontogatja szárnyait. De nőnek a Szijjártó, Lázár, Rogán és egyéb, nagy múltú arisztokrata családból származó csemeték is.

Mi pedig elégedetten hátradőlhetünk: ha már egy orvos sem lesz az országban, ha családok halnak is éhen, ha minden fiatal külföldre menekül, az Orbánok, Lázárok, Szijjártók, Rogánok, Simicskák, Kósák, Selmeczik, Deutsch-ok, Schmittek és társaik akkor is boldogan, bőségben és érinthetetlenül fogják élni világukat.

A kiéhezett trolloknak a végére, mert idáig nem szokásuk olvasni: rohadtul nem a Fideszről beszélek, hanem az egész magyar társadalomról és arról, amit politikának hiszünk, pedig nem az.

Csak egyszerű rablóbanda, vagy maffia. Kinek mi tetszik.

Nekem speciel semmi nem tetszik.

adomany