Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olvasói levél: A Valóság Talaja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt mondja Orbán Viktor, hogy Trump megválasztásával a világ visszatért a valóság talajára.

Ritkán van, hogy egyetértek vele, de ezúttal azt hiszem, nagy igazságot mondott népünk felkent vezetője és önjelölt orákuluma.

A világ valóban elszakadóban van attól a modelltől, melyet valamikor a XX. század közepén, a világháború borzalmas tapasztalataiból kiindulva alakítottak ki a boldogabb népek értelmesebb vezetői. Attól a modelltől, mely célul tűzte ki az emberek, népek, nemzetek, vallások, fajták közötti megkülönböztetések lépésről lépésre való lebontását, célként tekintette a nagyon különböző emberek együttműködését; a nyitottságot és toleranciát az új, a más iránt, és azoknak az eszméknek a meghaladását illetve a magánélet keretei közé helyezését, melyek az elmúlt rengeteg évszázad során szinte minden háború és népirtás katalizátorai voltak.

Igen, a vallásokra, a nemzeti felsőbbrendűségre, a nacionalizmusra gondolok, melyek bár csak nagyon ritkán voltak a tragédiák tényleges kiváltó okai, mégis rájuk hivatkozva lehetett mindig embermilliókat olyan szinten behülyíteni, hogy azok harsány indulókat danolászva boldog lelkesedéssel masíroztak a vágóhídra.

Az ezeket meghaladni szándékozó ideológiák az emberi történelemben példátlan hosszú ideig tartó békét és prosperitást biztosítottak a rájuk építő szerencsés népeknek. Hogy működjön, az ilyen országokban élő embereknek felül kellett emelkedniük bizonyos zsigeri ösztöneiken. El kellett fogadni, hogy az, aki másképp néz ki, más csapatnak drukkol, mást és másképp szeret, más szaga van – az is ugyanolyan végeredményben, mint én vagyok. Meg kellett érteniük, hogy nekem kizárólag csakis akkor lehet jó életem, ha a szomszédomnak (és az ő szomszédjának, és az ő szomszédja szomszédjának…) is jó élete van. Így pedig bár baromi jó lenne, ha a szomszéd fája nem lógna át az én kertemre, mégsem vágom le egy fűrésszel, hanem áthívom a szomszédot, hogy egy pohár bort a fa árnyékában együtt igyunk meg. Mert neki ez fontos és jó, és így nekem is jó lesz – lehet, hogy csak hosszabb távon.

Hogy ez az ideológia működni tudjon, értelmes, tudatos emberekre van szükség, nekik pedig olyan vezetőkre, akik példát mutatva, a jó példára mutatva segítik a mindennapjaikba belefáradni hajlamos tömegeknek a civilizált együttélés normáinak kialakítását.

Ez nehéz, mert az ember evolúciós gyökerei másról szólnak. Génjeinkben mélyen még az lakik, hogy az idegentől, az ismeretlentől félni kell (mert veszélyt jelenthet), azt a másikat, amelyik nem a közvetlen környezetemhez tartozik, le kell csapni, hogy én szerezzem meg az őo vadászterületét es ne ő az enyémet. Ez így természetes; a mindenféle „toleranciára”, „egyenlőségre”, „nyitottságra”, „polkorrektségre” es egyéb libsi szemfényvesztésre alapuló társadalom-modellek az emberek zsigeri ösztöneinek leküzdésére, felülmúlására próbáltak alapozni.

Ezek pedig most, úgy látszik, vesztésre állnak. A természet győzedelmeskedik. A népek olyan vezetőket választanak, akik nem fáradnak az alapvető természetes ösztönök legyőzésének kísérletével, hanem azokra alapozva olyan programokat hangoztatnak, amiket az evolúció által az egyéni túlélésre programozott génjeink alapján bambán hallani szeretünk.

És ezzel valóban visszaérkezünk a valóság talajára. Mert a valóság az, hogy a homo sapiens egy olyan, az evolúció által felépített ösztönlény, aki saját túlélését félelmeiből fakadó bezárkózásra és mások legyőzésére, legyilkolására alapozza. Azok, akik ezt meghaladni, a hangsúlyt a ‘sapiens’-re akarnák helyezni, vesztésre állnak.

Diószeghy Zoltán

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.