Szeptember 20,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


„Nektek kiabálni, másokat számonkérni nincs jogotok, csak kussolni, és megköszönni, hogy nem vagytok megverve, halálra ítélve”

Olyan alpári és gusztustalan a stílusa, hogy oldalfüggetlenül kinyílik a picit normálisabb ember zsebében a bicska. Akkor azt miért nem állíttatják le?

Igen, igen, már megint rólunk van szó, és az soha semmit jót nem jelent, amikor egy oldal saját magára kénytelen reflektálni. Ám mivel az internet és Facebook-ország népének egy része azért kapott – ki tudja hányadszorra – a szívéhez, hogy miként lehet ilyen felháborítóan alpárian és ordénáré módon írni, ahogy mi tesszük (meg egyáltalán bármit leírni), amitől jóérzésű embernek szükségszerűen felfordul a gyomra; hogy miért nem vitt el még minket a fekete autó, és ha nem vitt el, akkor miért óbégatunk arról, hogy nincs demokrácia, nincs sajtószabadság, ahelyett, hogy befognánk a pofánkat, és örülnénk, tapsikolnánk, valamint a levelibékák párzási szokásairól elmélkednénk pitypang-virágzás idején, de főleg ahelyett, hogy lekapcsolnánk a villanyt, és eltakarodnánk örökre a vérbe, ezúttal finoman és nőiesen szeretnék pár dolgot újra világossá tenni. Mindenki képzelje ide a selyemkesztyűt és az eltartott kisujjamat.

Az az egyre büdösebb, ám változatlanul nagy igazság, hogy ezek a magukat jóérzésűnek, normálisnak nevező emberek (amúgy én is szeretem annak érezni magam), akik minden önálló gondolatukhoz kényszeresen hozzáteszik, hogy egyébként meg nem vagyok fideszes, az úgynevezett érzékeny gyomor nevű gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Amivel – amellett, hogy gyógyíthatatlan – az a legnagyobb baj, hogy van neki egy elég komoly tudatmódosító hatása. Arra gondolok, hogy az egyébként ránézésre olvasni és értelmezni is tudó egyén szerint a mocskos, alpári, csúnya szavaknak az a tulajdonságuk, hogy megváltoztatják a mondanivaló jelentését. De ha nem is változtatják meg, teljesen mindegy, hogy mi a tartalom, a szerző szégyellje magát. Mert mégis mit képzel magáról, hogy merészeli? Egyáltalán szabad-e, lehet-e egyetérteni olyan tartalmakkal, amelyek nem Arany János nyelvén íródtak? Mert ha a Népszabadságot valóban politikai megrendelésre csinálták ki (jóérzésű barátunk természetesen ezt nem hiszi), akkor az ilyen szennyoldalak mégis miért lehetnek életben? Miért nem állíttattják le?

Mimózalelkű felebarátaim, akik fintorogva, öklendezve vagytok kénytelenek konstatálni, hogy még életben vagyunk! Meg lehet nyugodni: nem vagyunk mi Népszabadság, de még csak híroldal sem vagyunk, soha nem is állítottunk ilyet. Ránézésre is merő ostobaság összemosni minket több éve, évtizede létező napilapokkal és egyéb tekintélyes sajtóorgánumokkal. Egy parányi véleményoldal vagyunk, nem végzünk olyan értékes munkát, mint amilyet a Népszabadság végzett élete során, különösen annak utolsó részében, általában nem tárunk fel nagy horderejű disznóságokat, hanem egyszerűen szájbarágjuk a körülöttünk lévő világ történéseit, száraz tényeket, híreket elemzünk. És rávilágítunk mindenre, ami erkölcsileg, emberileg elfogadhatatlan. Felháborodunk, örülünk, esetenként verjük a fejünket a falba. Igen, a saját szánk íze szerint tesszük mindezt, mert a mások szája íze szerint egyrészt nehéz lenne, másrészt az már a lakájmédia posványa és mocsara. Ahol kizárólag a megrendelő, a tulajdonos szája íze dönt arról, hogy mit gondolhat a szerző. Azért tesszük ezt, mert hisszük, hogy 2016-ban az emberek szabadsága és emberhez méltó élete nem lehet vita tárgya, azt nem írhatják felül sem egyesek gyomorbántalmai, sem egy elvetemült hatalom pusztításai.

Volt rá példa, és igen nagy valószínűséggel lesz még arra példa, hogy harsányabban, ocsmányabbul fogalmazunk, mint szeretnénk. Nem azért, mert ez minden vágyunk, hanem mert kénytelenek voltunk kigyógyulni az érzékeny gyomor nevű betegségből. És mert azt gondoljuk, hogy mindaz, ami ma körülöttünk történik, már régen túl van azon, hogy bárki megengedhetné magának, hogy – gyógyíthatatlan betegségére hivatkozva – eltartsa a kisujját a csúnya szavak olvastán. A kemény megfogalmazás soha nem lehet öncélú, de amikor a hatalom naponta mosolyogva, cizelláltan szép szavakba csomagolt hazugságokkal rúgja gyomorszájon az emberi tartásunkat, akkor senki ne várja el tőlünk, hogy vadvirágos rétekről, pillangókról és csörgedező patakokról tartsunk előadást. Vagy a megértő, elnéző, ejnyebejnyéző bloggerek visszafogott stílusában vegyük tudomásul, hogy

  • az Orbán nevű egyén már lassan10 éve menekül saját polgárai elől, nem hajlandó kérdésekre válaszolni, szolgaként viselkedni, hanem mindent elintéz egy pörköltszagú dakota bölcsességgel;
  • a Mészáros nevű, szerény képességű, tehetségtelen, de megbízható jóbarát hat év alatt a fél országot a nevére íratta és újabban médiacézárságra is tör;
  • a Rogán nevű letelepedési kötvényenként árusítja a hazát, luxushelikopterezik, csúszópénzek elfogadásával vádolják, de soha semmiért nem kell bíróság elé állnia;
  • a Matolcsy nevű házipénztárként kezeli az ország jegybankját, adófizetők pénzéből finanszírozza a szeretőjét és népes családját, a felügyelete alá tartozó bankok vezetőivel üzletel;
  • a Farkas Flórián nevű büntetlenül eltűnteti egy egész közösség felzárkóztatásának milliárdjait, a kormány pedig szorongatja a kezét és rejtegeti a nyilvánosság elől;
  • a Vajna nevű nevére egész piaci szektorokat íratnak, nincs NAV-hoz bekötött pénztárgép, de van közpénzből finanszírozott propagandatévé és két nap után bezárt fánkozó;
  • a Polt nevű legfőbb ügyész politikai megrendelésre szolgáltatja az igazságot és neki köszönhetően virágzik az országot romba döntő korrupció;
  • a polgárokat akadályozzák alapvető emberi jogaik gyakorlásában, nem lehet tiltakozni, tüntetni, felháborodni, mert a rezsim keretlegényei erőszakkal támadnak az elégedetlenkedőkre;
  • a demokratikus megválasztásra hivatkozva a hatalom átmegy a falon, az uszító propagandától a saját hangunkat sem halljuk évek óta.

Holnap reggelig folytathatnám, és akkor sem érnék ennek a listának a végére. Érzékeny gyomrú felebarátom közben kétpofára zabálja a hazugságokat, attól nincs baja a gyomrának. Csak azt az egyet nem érti, hogy én miért írhatom le ezeket a sorokat következmények nélkül, hogy engem miért nem hallgattatnak el. Értem? Felfogom? Nem fogom fel.

Ellenben undorodom. Akkor is, ha kizárólag szalonképes szavakat használok, akkor is, ha trágárkodok. A mondanivalómon nem változtat. A hetedik éve tartó jogállam-rombolás (ami szintén nem feküdte meg kákabelű barátunk gyomrát) legsötétebb momentuma pedig az, hogy a kormánytagok piszkos ügyeit feltáró médiát politikai megrendelésre kicsinálják (VS, Origo, Népszabadság, és a sor még csak most kezdődik).

És miközben ez történik, fotelforradalmár, érzékeny gyomrú barátom még  mindig ott tart, hogy az általam, általunk használt csúnya szavak fölött forgatja a szemeit és finnyáskodik. Miközben a demokratikusan megválasztott hatalom visszaél az erejével minden egyes pillanatban, szűköl-csahol, amikor mocskos ügyei a választók elé kerülnek, én még mindig a tudatmódosított széplelkekkel harcolok. Pedig azt hittem mindig, hogy vannak olyan alapelvek, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. Soha, semmilyen körülmények között. Egészséges jogállamban nem is képezik.

Itt viszont a magukat jóérzésűnek nevező emberek tömegei miatt azok az alapvetések, amelyeket megkérdőjelezhetetlennek gondoltunk, mára nem egyértelműek. Akik nem azon háborognak, hogy meglopják, hazugságokkal tömik a fejüket és azt az érzékeny gyomrukat, beleröhögnek az arcukba, eltapossák, hülyének nézik, hanem hogy miért nem állíttatják le ezt az oldalt. Vagy éppen a másikat. Tényleg. Nem is értem, hogy mit nem értek.

Az imént találtam egy kedves mailt a postaládánkban, szerintem is találó befejezése ennek az eszmefuttatásnak, idézek belőle:

Hát nektek kiabálni, másokat számonkérni nincs jogotok, csak kussolni, és megköszönni, hogy még a vagyonotok nincs elkobozva, nem vagytok kitelepítve, nem vagytok megverve, halálra ítélve, összedrótozott kézzel és lábbal a földben arcal tömegsírba eltemetve.
Ismerősek ezek ugye elvtársak.
Ez a nagy liberalizmus megment titeket attól amit megérdemelnétek!
Ezért aztán nem ordibálnotok kéne, hanem ha itt akartok élni, akkor kussolni, bocsánatot kérni mindazoktól akik életét eddig tönkretettétek, csak azért, hogy ti vagyonosodjatok!
Ha gondolod gyere ide kiabálj az arcomba, és meglátjuk mi sül ki belőle.
Rókát a tyúkolba zárni sem okos gondolat, mert egy óvodás is tudja mi lesz a következménye.
Rohadjatok meg! (O. János)

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!