Szeptember 22,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Gyűlölködő, megkeseredett, tudatlan öregemberek tartják hatalomban az egyre betegebb ember egyre betegebb rendszerét

Ha valamikor keserű a szám íze, akkor most. Ha köpni kell, akkor most. És mindegy, hogy Orbán, vagy nem Orbán. Ahol most tart ez az ország, ez a társadalom. Ahogy tudjuk egymást gyűlölni. Ahogy fröccsen a nyál a műfogsor mögül, ahogy megfogan az átok: dögölj meg! állat! ávós! köpd ki a tüdődet!

Vénemberek országa. Keserű, gyűlölködő vénemberek védik a bálványukat. Olyanok, akik semmit nem tudnak a demokráciáról, nem is akarnak róla tudni semmit. Le is szarják, nem is értik. Nem akarják érteni, hogy ahogyan nekik jogukban áll hinni valamiben, vagy valakiben, úgy a másiknak jogában áll nem hinni, vagy másban hinni. Ahogy nekik joguk van elmondani a véleményüket, másnak joga van elmondani a másféle véleményét.

Nem az életkora miatt lesz valaki vénember. Attól nem. A gondolkodása miatt. És igen, pontosan tudom, mennyi idős ember látja át tűélesen Orbán hatalmának halálos veszedelmét és tudom, hány koros ember érti egészen pontosan, mi történik ebben az országban. És tudom, hány koros ember emeli fel a hangját ellene. Én most nem róluk beszélek.

És nem arról van szó, hogy én személy szerint diktatúrának tartom a kialakult rendszert és mindenki hülye, aki nem tartja annak. Szó sincs erről. Megértem és elfogadom a más véleményt. Mindaddig, ameddig tere van az én véleményemnek is. Ez csak kölcsönösen működhet, vagy sehogyan sem. De itt és most ez már nem működik. Orbán és bandája megmérgezte a kutakat, felperzselte a földeket, szögesdrótból készült hálót szőtt az ország köré. Mint egy kurvanagy, gonosz, dagadt pók, úgy ül a háló közepén és kiszívja az életet mindenből.

Nem az a baj, hogy a vének rajonganak Orbánért. Az a baj, hogy ezt mindenki más rovására teszik. Gyűlölködő, megkeseredett, tudatlan öregemberek tartják hatalomban az egyre betegebb ember egyre betegebb rendszerét. Azok a vének, akik nem kockáztatnak, az ő nyugdíjuk megérkezik minden hónapban. Nem érinti őket a kilátástalanság, a jövőtlenség, a külföldre menekülés kényszere. Nem aggódnak a következő generációkért, az oktatásért. Nekik minden így jó. Akkor is, ha nem. Mert őket sikerült meggyőzni, sikerült fanatizálni.

Nem mentem fel ezeket az embereket. Nem szabad felmenteni őket. Nem mentség a bennük fortyogó sötét gyűlölet, a frusztráltság, az ostobaság. Egyetlen diktátor támogatói számára sincs bocsánat. Mindenki maga dönt, mindenkinek van választása. Ezeknek az embereknek nem az a bűne, hogy Orbánt imádják. Az a bűnük, hogy mindenki mást – a saját honfitársaikat, gyermekeiket, unokáikat, a tulajdon kortársaikat – képesek ilyen mélységesen gyűlölni.

Vénemberek ütik mankóval a kortársaikat, a fiatalokat. Vénemberek mennek ököllel a másik embernek, vénasszonyok átkozódnak, vért akarnak. Orbánért. Orbán diktatúrájáért.

Talán ugyanezek a vénemberek – akkor még fiatal vénemberként – rohantak Kádár hívó szavára masírozni. Talán ugyanők lengették a zászlót a tribün előtt, ők tartották díszhelyen a párttagsági könyvüket, voltak elvtársak, elvtársnők, talán ők jelentették fel a szomszédot, ismerőst, rokont. Mert akkor Kádárt kellett imádni, most Orbánt kell. És ez az egész rendszer lényege. Nem a racionalitás, nem a valóság, nem az átláthatóság. Nem értelemre és szolidaritásra épül, hanem sötét ostobaságra, gyűlöletre és félelemre. Ez jelenti Orbán hatalmának gerincét. Ezeknek az embereknek nem kell a szabadság és nem kell a demokrácia. Nem tudnak mit kezdeni vele. Gyűlölik, rettegnek tőle. Nekik hatalmas és erős istenkirály kell, akit imádhatnak és akinek mindent elhisznek. Mindent.

Mondanám, hogy Orbán tehet mindenről, de ez nem igaz. Orbán egy hepciáskodó bugris lenne ezek nélkül a vénemberek nélkül. A kormány – a mindenkori kormány – dolga nem a gyűlölet és a félelem szítása, hanem a társadalmi szakadékok betemetése. A kormány dolga nem a butítás, hanem az oktatás, a polgárok felvilágosítása. Lenne. Kivéve, ha diktatúráról beszélünk, mert akkor pontosan ezt teszi egy kormány. Hergel, butít, uszít.

Butítani és fanatizálni csak azt lehet, aki eleve sem alkalmas semmi másra. Ilyenek minden társadalomban vannak, voltak és lesznek. De az nem mindegy, hogy ők milyen szerephez jutnak egy országon belül. Az, hogy Orbán rajongói tábora, hívőinek tömege – mert ne tévedjünk, ez nem politika, hanem hit kérdése – mekkora erőt képvisel, az a társadalom többségének a felelőssége. Minden gondolkodó, demokráciára és szabadságra vágyó ember felelőssége. Mert a demokrácia nem automatikus jussunk, azért meg kell küzdenünk minden áldott nap. Mi ezt még nem értjük, vagy nem merünk tenni érte. Ennek meg kell változnia.

De addig ez lesz. Gyűlölködő vénemberek emelnek botot a más véleményen lévőkre, vénasszonyok átkozódnak, ők ordítják – az egykori munkásőrök, párttitkárok – a másik – akár 20-30 évesek arcába – hogy mocskos komcsi. Vagy a saját kortársaik arcába.

Ha semmi másra, arra jó volt a tegnapi nap, hogy megmutassa Orbán és az ő rendszerét életben tartó híveinek igazi arcát. Szörnyű, ugyanakkor szánalmas látvány. Nem gyűlölöm ezeket a vénembereket. Szánom őket. És szégyellem magam. Helyettük és miattuk. adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!