Lószart, mama! Az „emberarcú fideszes” ugyanúgy hazugság, mint a „szocialista”

Fotó forrása: 24.hu Fotó forrása: 24.hu

Most, hogy Szél Bernadett, az LMP társelnöke, és Szigetvári Viktor, az Együtt (Egyedül?) párt elnöke is elzárkózott attól, hogy akár az MSZP-vel, akár Gyurcsány Ferenccel és a DK-val bármilyen módon együttműködjenek, itt az ideje, hogy ennek a két nagycsoportos óvodásnak elmeséljünk egy tanmesét. (Mielőtt belekezdenénk, egy csöppet időzzünk el Szigetvári személyénél, és az ő elzárkózásánál. Az elnök úr 2013-ig volt tagja az MSZP-nek, a káprázatosan sikeres 2010-es választásokon ő volt az országos kampányigazgató – utólag is gratulálunk az eredményhez! – valamint tagja volt a Gyurcsány-kormánynak is. Ez már az „álmomban két macska voltam, és játszottam egymással” szintje…)

Szóval. 1987-ben jelent meg a Beszélő című szamizdatban (érdemes lesz lassan újra feleleveníteni e szép és nemes hagyományt) Kis János híres röpirata, a Kádárnak mennie kell. Azért lett ez az írás a rendszerváltás talán legfontosabbika, mert egyrészt leszámolt sok hamis illúzióval, leszámolt a szocializmus megjavíthatóságának ábrándjával, az „emberarcú szocializmus” hazugságával; másrészt kijelölte a rendszerváltás kiindulópontját: a rendszer névadójának kell távoznia egész rendszerével együtt. Azt mondta Kis, hogy legelébb ennek kell alárendelni mindent; persze, fontos, hogy mit gondolnak különböző csoportok, pártok egészségügyről, oktatásról, adórendszerről, de csak Kádár távozása után. Olyan – egymástól egyébként fényévekre álló – emberek fogadták el ezt akkor, mint Csurka István és Haraszti Miklós, Pető Iván és Bíró Zoltán, Magyar Bálint és Für Lajos.

Most, 2016-ban ugyanez a helyzet. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Orbán-rendszer megreparálhatatlan, itt már nem egy-két alkatrész cseréjére van csak szükség. Az „emberarcú fideszes” ugyanúgy hazugság, mint a „szocialista” (azért a Pokorni más, a Martonyi úgysem engedné – mondogattuk magunknak… hát, lószart, mama!) Persze, fontos az is, hogy egyes szakpolitikákról ki, mit gondol (megjegyzem: szerintem Szél, Szigetvári és Gyurcsány olyan 80-90%-ban hasonlóan gondolkodnak ezekről) de most minden, de tényleg minden energiát a rendszerváltásra kell fordítani. Orbánnak mennie kell: ez a kiindulópont! Ebben a munkában pedig mindenkire szükség van – tetszik, nem teszik (nem tetszik, egyébként) – még a Jobbikra is. Aki ebbe a munkába nem áll bele, az – mégha akaratlanul is, de – a Fidesz szekerét tolja. Erről egyébként az LMP-vel kapcsolatban városszerte terjengenek pletykák, ezeknek természetesen – legalábbis egyelőre – semmilyen hitelt nem adunk.

A végére egy jótanács: ha valaki 2016-ban, az Orbán-rendszer hatéves ámokfutása után (és most nem kezdek hosszú felsorolásba alaptörvénytől, NER-től, magánnyugdíjpénztáraktól kezdve a civilek zaklatásán, oktatás szétverésén, az egészségügy lezüllesztésén keresztül a stadionokig, kisvasútig, helikopterezésig, Népszabadságig; és a sor immár a végtelenségig folytatható…) még mindig úgy gondolja, hogy Gyurcsány és Orbán ugyanannak a lapnak, ugyanannak az érmének a két oldala, annak nem érdemes ezzel a politikának nevezett izével túl sokat foglalkoznia, mindenki jobban jár – elsősorban ő maga – ha valami más hobbit keres magának.

Szerző: Ráczkevy Miklós

adomany