Szeptember 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ahol csak az adófizetőkről lenyúzott milliárdokat önkényesen eltapsoló, gerinctelen, agymosó pártkatonáknak jár az elismerés

Ha valamire jó ez az 1956-os emlékév és a nyakunkon lévő október 23-a, az semmi más nem lehet, mint az, hogy ne arról beszéljek én, hogy ugyanbiza miért nem nyitott ki egy hete Vajna Tímea fánkozója, ha egyáltalán még valaha kinyit, hanem jól figyeljek. Mert itt van nekünk Schmidt Mária, a szexi, fancy és főleg trendi forradalomügyi kormánybiztos asszonyság. Akit valamiért még nem tüntettek ki úgy igazán, össznépnemzetileg. De tegnap bezzeg.

Örömmel látom, hogy az éhes Tállai Bandi – aki a közhiedelemmel ellentétben nem egy fesztiválszervező és szalagelvágó iroda vezetője, hanem a NAV elnöke – sem lopta a napot közben, hanem ő is tüntetett vadul. Kitüntetett. Hogy ne beszéljünk mellé, hivatalosan erről van szó: a pacal-pörkölt-hurka és egyéb disznóságok rajongója elismeréseket adott át a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagjainak és kormánytisztviselőinek. Miért? Csak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából.

Azt már hagyjuk is, hogy micsoda csodálatosan gazdag esztendő volt ez: Bayer Zsolt, Wittner Maris és most végre Schmidt Halszagú Mariska néni, az egész 1956-os emlékév központilag meghatározó figurája, a NER történésze, az emlékév hallgathatatlanul borzasztó, agyonhallgatott, de legalább hivatalos slágerének megrendelője és levezénylője tegnap átvette a Hűség a Kasszához Hazához Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést. A sors iróniája, hogy éppen az  1956-2016 – A magyar ifjúság történelmet írt című megemlékezésen történt mindez. Aki a díjat átadta neki: Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökétől.

Mariska kitüntetése valóban nem állami elismerés, valóban nem Lázár-Orbán vagy valamelyik kormány-nyúlvány adományozta és adta át, ez ettől sokkal rosszabb. De mindenesetre legalább annyira nincs rendben. Kötelező mindenkinek hülyének lenni ebben a szabad országban? Vagy minden sóhivatal-szövetség-szervezet azért létezhet, azért hozták létre, azért tartják életben, hogy bedugja a fejét a regnálók hátsójába és bármi történjék, onnan soha többé ne húzza ki?

Azt meg sem próbálom megfejteni, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kormánytisztviselőinek mi a búvalbaszott közük van 1956-hoz, hogy Tállai úr egyenesen Bezerédj-díjat és Szent Máté érmet osztogatott kaja helyett. Mondjuk az még majdnem stimmel (nem 1956 viszonylatában, hanem úgy általában), hogy Szent Máté apostol és evangélista a vámosok és pénzügyőrök védőszentje, tehát a lelkes kormánytisztviselők kapjanak ilyen érmet.

A Bezerédj-díj azonban, hogy rohadnátok meg, a magyar művészeti és tudományos élet (!) kiválóságai részére adományozott pénzjutalommal járó díj. Jó lenne tudni, hogy mi közük van a NAV-os figuráknak, főleg kormánytisztviselői szinten a művészethez és a tudományhoz? Mi a kurva élet közük van tényleg? És ha már semmi közük nincs, akkor éppen pontosan nekik kell pénzjutalmat/ösztöndíjat osztogatni és ráadásul az 1956-os hősök emlékére hivatkozva tenni ezt? Az, hogy géfodorgének is van ilyen díja, amit az elnyomás idején, 2008-ban érdemelt ki, nem oszt és nem szoroz ezen a rossz üzenettel bíró kitüntetési hisztérián, a díj adományozójának jogában áll azt kitüntetni, akit akar. Kár, hogy itt megint kilóg az a büdös nemzeti lóláb.

És akkor itt van extrában, koktélcseresznye a NER rothadó tortájának tetején Schmidt Mariska néni. Hát ki, ha nem ő? Ő ne kapna kitüntetést, hát hiszen verejtékes munkával dolgozik azon, hogy lehetőleg mindent meggyalázzon abból, ami 1956-ból következmények nélkül meggyalázható. 13,5 milliárd forint közpénzből. Ha csak az Emlékév hivatalos himnuszának kikiáltott borzalmas bazsevát, illetve az azt övező botrányos tényeket vesszük figyelembe (és például eltekintünk történészi munkásságának propagandától bűzlő migránsozással -ballibezéssel nyakon öntött megcsúfolásától, vagy attól, hogy mennyi érthetetlen és értelmetlen programot hozott össze felfoghatatlan adófizetői pénzből), felmerül az emberben a kérdés: melyik hazához hűséges ez a derék némber?

Nevetségesnek tűnik persze, hogy miközben milliárdos tételek röpködnek naponta a fejünk fölött, kiemelten egy 50 milliós tételbe képesek vagyunk belekapaszakodni, de kapaszkodjunk csak bele nyugodtan. Ez a rettenesen visszataszító, a tekintélyelvűségtől kettőig nem látó, arrogáns nőstény konkrétan hülyének nézi a hazát, és ezért jár neki teljesen megérdemelten a Hűség a Kasszához Hazához Érdemrend Nagykeresztje. Mariska, aki úgy és azt tartja fontosnak 1956-ból, amit és ahogyan, mai napig nem volt képes kinyögni, hogy mi került 50 millióba azon a penetráns halszagon, amikor a hírek szerint kvázi társadalmi munkában készült: se a zeneszerzőnek, se az énekeseknek nem kellett fizetni érte, ráadásul egy újrahasznosított műről beszélünk. Mari nem hajlandó megmutatni a szerződéseket (ha egyáltalán vannak) és fene se érti, hogy a zenei hányingerhez készült eredeti videoklipen miért ő volt a főszereplő.

Mi az, hogy Schmidt Mária (magunk között Mariska) nem hajlandó nyilvánosságra hozni a költségvetés részleteit és főleg mi volt az, hogy annak idején ez a köpedelem kormánybiztos szigorúan zártkörű, titkos sajtótájékoztatón mutatta be ezt a szörnyűséget a Terror Házában, ahonnan kitiltották/be se engedték a nem kormányközeli sajtót? Milyen szabadságról szónokolnak az ilyen gazemberek, miért van az, hogy addig nem nyugszik a sötét lelkük, amíg minden elismerést le nem járatnak?

Ahogy ezek a magukat jobboldalinak nevező torz lelkületű egyének egymást körbetüntetik, úgy senki más nem. Ezeket a plecsniket, műanyag zacskókba csomagolt nemzetiszínű elismeréseket hordozzák körbe Wittnertől Schmidtig, az önkitüntető gépezet nem nyugszik egy pillanatra sem. A politikai alapon kinevezett csókos lakájok lassan többen vannak, mint amennyien 1956-ban a vérüket adták azért, hogy az ilyen Schmidt Mariskák 60 év múltán úgy hamisítsák a még mindig velünk élő történelmet, ahogy nem szégyellik.

Ebbe a nemzetinek csúfolt, belterjes klubba tartozók önfelszopó, gusztustalan szeánsza ez, ahol a hűség a párthűséget, a maffiához való hűséget jelenti. Ahol valaki a nagy nemzeti együttműködésből kizárja a más véleményen levőket, visszaél a közérdekű adatokkal, belelép a kritikus sajtó torkába és a felszopó osztag másik szárnya kitünteti a haza iránt tanúsított hűség plecsnijével.

Mariska, és mindazok, akiknek van arcuk és adják is ehhez a kitüntetéshez! A haza iránti hűség nem azonos a kassza- és a párt iránti hűséggel, vagy az Orbán nevű lába előtti szervilis taknyoncsúszással. Mire nem marad már kitüntetetlen talpnyaló a jobboldalon, ezek az elismerések teljesen és visszafordíthatatlanul kiüresednek. Ezt 1956-al bármilyen összefüggésbe hozni már megint az aljasság legsötétebb verme. Elcseszett, bűzös hely lett ez. Ahol csak az adófizetőkről lenyúzott milliárdokat önkényesen eltapsoló, pozícióhalmozó, mohó, gátlástalan, multimilliárdos, gerinctelen, agymosó pártkatonáknak járnak az elismerések, a díjak. Ahol a hétköznapi hősök nyakán Schmidt Máriák tűsarka tapos. Ráfagy az ember pofájára a mosoly. Ami már régen torz vigyorba rándult.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS