Október 1,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem kell a pátosz, nem kell a duma, nem kell a nemzeti mázzal leöntött szemforgatás

Miközben a rendőrség, az ügyészség, a TEK egymás horpadt mellét verdesi egy rendkívüli sajtótájékoztató keretében, és az Orbán nevű egyén is gratulált nekik, amiért alig egy hónap alatt, egy nem ritkán nevetségességbe fulladt, agyontitkosított nyomozást követően – akciófilmeket megszégyenítő propagandavideóval megkoronázva a megfeszített vergődést – valahogy előkerítették a Teréz körúti robbantót, ergo Magyarország egy biztonságos hely, ahol a bűn nem maradhat büntetlenül; miközben úgy tűnik, a hamuba sült pogácsával és az újegység felhatalmazásával felvértezve, ugyanez az egyén még csak nem is tervezi, hogy szóba hozza a népszavazást ma este Brüsszelben az uniós csúcson; miközben a jobboldalon egymást túllicitálva hazaárulóznak, közeledik minden eddigi évek talán legnyomasztóbb október 23-ája.

A Magyar Idők című függetlenséggel alig vádolható sajtóorgánum tegnap már megadta a hangot a nemzeti hisztériának: az udvari sajtótermék idevágó, hangulatkeltően álszent cikkét irigylésre méltó fürgeséggel osztották meg a Fidesz hivatalos oldalává silányult közösségi médiában. Az állampárt mindenkitől azt kéri, hogy méltóságteljesen emlékezzen az 1956-os forradalom 60. évfordulójára, mert senkinek nem lehet ambíciója a rendezvények megzavarása.

A lakájok médiája elébe megy a történelemnek: már a hét közepén telesírták az étert azzal, hogy a tudjukkik mire készülnek. Folyamatosan, összehangoltan most is azt teszik. Igen, Juhász Péter – a Fidesz majdhogynem egyszemélyes ellenzéke – füttykoncertet hirdetett vasárnap 15 órára a Kossuth térre. Igen, bele fog rondítani a nemzeti ünnepbe. Pedig nem. És nem is egyedül teszi majd. Ennek a nemzeti ünnepnek ugyanis nincsen méltósága, itt egyáltalán nincs mibe belerondítani. Ez a nemzeti ünnep, és az összes többi nemzeti ünnep évek óta nem szól semmi másról, mint az éppen aktuális politikai ürülék teregetéséről, az éppen aktuális ellenségekkel való hadviselésről, a démonok kergetéséről, a hamis és torz, a nagybeteg éppen aktuális lelkiállapotát teljes mértékben tükröző, múltbaforduló, anekdótázó uszításról.

Lehet engem gyűlölködő baromnak nevezni, siránkozni az izgató írásaimon, lehet kollektíve leszemetezni az egész szerkesztőséget, lehet fintorogni és fejet elfordítani, de az Orbán nevű egyén – akinek már 2011 márciusában is fizetett statiszták tapsikoltak a Nemzeti Múzeum lépcsőjén – lassan 10 éve nem hajlandó úgy igaziból emberek közé menni, nem hajlandó valódi újságírói kérdésekre válaszolni, nem hajlandó a valóssággal szembenézni, nem hajlandó vitázni, érvelni. A nem kormánypárti sajtót, véleményeket ott rugdossák híveivel, ahol tudjál. Egyszóval ez az ember és népes udvartartása egyszerűen nem hajlandó emberszámba venni és felnőttként kezelni ezt a népet. Azokat sem, akik nem tudnak róla, megválasztották és máig rajongva csókolgatják a lábnyomát, és azokat sem, akik nem választották meg, de joguk van/lenne felelősségre vonni őt. Bármikor.

Most, amikor a Népszabadság önkényes, megmagyarázhatatlanul agresszív, már-már maffiamódszerekkel történt elhallgattatásával a hatalom megpróbálja eltörölni, elfedni a kormánypolitikusokról és korrupciós ügyeikről készült leleplezéseket, és – minden jel szerint – átpasszolják a lapot a megbízható, kínos ügyeket nem feszegető Magyar Idők szervilis tulajdonosának, aki Mészáros Lőrinccel közös cégben utazik (ilyen még úgysem volt), meglehetősen aljas, mocskos húzás 1956 méltóságteljes ünnepléséről vinnyogni.

Nem kell a pátosz, nem kell a duma, nem kell a nemzeti mázzal leöntött szemforgatás! És főleg nem kell a 10 évvel ezelőtti eseményeket sem előráncigálni a naftalinból, nem kell a szemkilövető gyurcsányozás, a szelektív emlékezés, a meghamisított tegnapok. Arról beszéljünk, hogy három nappal az október 23-i emelkedettnek hazudott megemlékezés előtt a telefonos marketing jól bevált módszerével toboroznak lelkes tapsikolókat a Kossuth tére. Említsük meg, hogy két évvel ezelőtt is fizetett lelkesedőket vásároltak a március 15-i monológra, hogy a Klik névre hallgató vízfej utasításba adta az iskoláknak, hogy diákokat küldjenek az állami ünnepségekre, vagy hogy idén lengyel barátok képeztek tömeget az Orbán nevű ámokfutó beszéde idejére. Beszéljünk arról, hogy ez a legocsmányabb időket idéző, az egyáltalán nem meglepő rettegésbe csomagolt személyi kultusz virágzása, ami – úgy hiszem – példátlannak mondható a hanyatló Európában.

Hollik István ügyeletes balfasznak is mondom: itt az egyedüli, aki fizet azért, hogy az emberek a hősökre, a szabadságért való bátor kiállásra úgynevezett méltó módon emlékezzenek, és lehetőleg elegen legyenek, az a Fidesz. Itt hetedik éve a Fidesz fizetett, lefizetett, kilóra megvett, esetenként meggyőződésből és állampolgári jogon hülye provokátorai röhögnek szembe mindenki mást.

Csak mindeközben szépen lassan elfogynak a barátok, a támogatók, a távoli szimpatizánsok, a rokonlelkek, a megvezetett, alulinformáltak naívak, ezért marad a telefonos marketing és a felvásárolt propagandamédia egészen elképesztő offenzívája.

Andy Vajna

Andy Vajna közpénzből működő magántelevíziója a legnézettebb műsorának számító bulvárfos Sztárban Sztár Facebook-oldalán is a Kossuth térre toborozzák a népet

Erről beszéljünk, ahelyett, hogy gyurcsányoznánk. És igen, pár évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy helytelenítem, elítélem azt a módszert, hogy a Fidesz-csürhe nyolc éves ügyködésének (2002-2010) analógiájára kereplő, sípoló, fújoló embereket csődítsen valaki, akárki, bárki az állampárt vezetőjének igehirdetésére.

Alapvetően azt gondolom, békeidőben mindig azt gondoltam, hogy soha nem lehet produktív ugyanarról a primitív szintről üzenni, hőbörögni és lovat adni azok alá, akik együttes erővel óbégatnak a rendbontásra való buzdítás fölött, akik megint zsigerből baloldalaznak, kommunistáznak és mártírt akarnak faragni a nemzeti oldalból.

És bár most is vegyes érzések gyötörnek a Juhász Péterék által bejelentett füttykoncert kapcsán, kénytelen vagyok erőt venni magamon: az eltartott ujjal tiltakozás, a nem létező méltóság tiszteletben tartása már megengedhetetlen. Az aljasság ellen már nem lehet virágcsokorral és árvalányhajjal küzdeni. Ott, ahol az államhatalom csak az elmúlt egy évben békés állampolgárokra több ízben küldött verőlegényeket, ahol verőlegények következmények nélkül fizikailag is bántalmazták ezeket a békés állampolgárokat, ott miről beszélünk? Mire várunk? Miben reménykedünk? Milyen méltóságunk maradt még?

Azt hiszem, hogy be kellene fejezni 1956 hőseinek és az Orbán nevűnek/rezsimjének a közös nevezőre hozását! Merthogy erről szólnak mostanság a cinikus kormánypárti nyilatkozatok, a lakájmédia cikkei, a felháborodott, eltartott ujjú kétszínű nemzeti kormány sápítozásai. Hogy aki sípolni mer, az ’56 szellemiségét gyalázza. Az 1956-os emlékév halszagú, ingyen is 50 millióba került himnuszánál semmivel nem lehetett volna jobban meggyalázni ezt a 60. évfordulót.

Szerintem szálljatok magatokba, elvtársak! Itt ti vagytok azok a túl régóta, túl jól fizetett provokátorok, akik amellett, hogy gennyesre loptátok magatokat az elmúlt években, hogy kisajátítottátok a nemzeti szimbólumokat, hogy eldöntöttétek, ki magyar és ki nem magyar, hogy egymás ellen ugrasztottak jóérzésű embereket, hogy a közadakozásból készült Forradalom lángja emlékművet kibasztátok egy jellegtelen, külvárosi összeszart kutyafuttató mellé, hogy sósavas bácsikkal, és kopaszokkal támadtatok a veletek egyet nem értőkre, hogy bakanccsal tapostok a kormánykritikus sajtó szájába, most azzal kábítjátok a népeket, hogy aki az Orbán nevűt kifütyüli, az 1956 szellemét gyalázza.

Orbánnak és kormányának körömfeketényi köze nincs 1956 hőseihez, hallod, Hollik, Gulyás, Kósa meg a többiek? Elefántcsonttornyában, az alternatív valóságába menekülve minden kapcsolatot megszakított a valósággal. Orbán hátat fordított a népnek és egyszerűen nem maradt más fórum, ahol kapcsolatba lehetne lépni vele. Az ellenvéleményeknek alig maradt alternatív felület, minden hangszóróból ők énekelnek. Ahol egy demokratikusan megválasztott kormány nem hajlandó szembenézni a polgáraival, ott nincs más lehetőség. Fütyülni kell. Ez a minimum. És ez a tragédia. Hogy 60 év alatt eljutottunk oda, ahol már voltunk (talán többször is), és ahova azt hittük, többé soha nem juthatunk vissza. Pedig.

adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!