Én nem tudom, mennyire kell gerinctelen féregnek lenni

Fotó: Kovács Tamás / MTI Fotó: Kovács Tamás / MTI

Balog Zoltán, puritán kormány, a magyar kisember mindenen áthatoló irigysége, aztahétszázátneki.

Erősebb idegrendszerű, kimondottan alacsony vérnyomással megáldott olvasóink feltétlenül kukkantsanak bele az Index interjújába, amit a fent említett úrral sikerült készíteni. A többieket majd én most felidegesítem.

„ Sokan nem veszik jó néven Magyarországon, ha sikerül azt a látszatot kelteni, hogy fideszes vagy kormányzati politikusok más életszínvonalon élnek, mint a magyar átlag.
Magyarországon van egy képmutatás is ezzel kapcsolatban. Ha bárki magasabb életszínvonalon él, az szemet szúr, irigységet vált ki. Ám ha valaki tisztességesen pénzt keres, akár sok pénzt, az megengedhet magának olyan dolgokat, amelyet én vagy önök nem engedhetnek meg. Ezt képmutatás számonkérni.”

George Spöttle óta tudjuk, hogy az ellenzéki újságírás arról ismerszik meg, hogy csúnya szavak vannak a cikkben és nem lojálisak a kormányhoz, sőt, hazaárulás-szerűen kritizálni merik azt! A demokratikusan megválasztott magyar kormányt!

Aztakurva…írná az a hazaáruló-palánta, amelyik véleményt mer mondani a legitim módon megválasztott, kurvademokratikus, baromira emberséges, de legfőképpen (erről lehet megismerni őket) puritán, visszafogott, keresztényi gyökerekkel ékes, megállás nélkül igazat mondó, becsületes, hozzáértő, minden tekintetben kifogástalan rablóbandáról. Vagyis kormányról, bocs.

Miután teszek rá, hogy ki és mikor választotta meg ezeket a pofátlan élősködőket, ráadásul a kitagadásom óta (Orbán Viktor 3,3 millió magyarja) hivatalosan sem tartozom tiszteletben tartani a kormányt – és nem én kezdtem, hanem ők – azóta nem találom a lírai vénámat.

Natehát. Balog Zoltán úgy, ahogy van, nem normális. De nem baj, mert mellé úgy hazudik, mintha olvasná, a szeme sem rebben közben. Legfeljebb a feje rángatózik kicsit, de bárcsak ez lenne a legnagyobb baj vele, vagy bármelyik élősködővel. Holott.

Mekkora pofa kell ahhoz, hogy a jelenlegi magyar viszonyok között legyen képe valakinek ilyen kijelentéseket kiengedni a száján? Irigység, mi? Zotya!

A sánta kutya nem irigy Celeb Antal és Celebné Cecília vagyonára, helikopteres röpködésére. Nem arról van szó, hogy esz a sárga valakit is, hanem arról, hogy a teljesen jogos bíbor düh önti el az emberek agyát. Mi a lófaszból telne Rogánéknak helikopteres kiruccanásra, te szerencsétlen gerinchúros? A legális miniszteri fizetés duplájába kerül ez az egy út. Ha már. Miből telik Celebéknek luxuslakásra? Luxuséletmódra? Miből futja Szijjártónak ugyanezekre? Miből vásárolgat Orbán Viktor felesége ingatlanokat? Miből telik Lázárnak százmilliós villára, amit a gyerekei nevére vásárol?

A fizetésükből – még ha a magyar átlagbérhez képest magasnak számít is – nem telik ilyesmire. Balog! Szijjártó 167 millió forintért vett villát Dunakeszin, amire még rá is kellett költeni. Úgy, hogy közben már volt két ingatlan a tulajdonában. És Szijjártó villája nem azért érdekes, mert például nekem csak a konyhaszekrényben van villám. Azért érdekes, mert Szijjártó legális havi jövedelme 800 ezer forint körül van. Ez azt jelenti, hogy több, mint 17 éven át kellett volna spórolnia a megvásárlásához. Márpedig nem spórolt, mert közben egyéb ingatlanokat, nyaralót, termőföldeket is vásárolgatott. És még kiflit is biztosan vett a gyerekeinek. Tudod, Zotya? Ez az, ami csípi az emberek szemét. Nem pedig az irigység.

Az van, hogy láthatóan, kimutathatóan, bizonyíthatóan sokkal többet költenek a senki által nem tisztelt politikusnak nevezett megélhetésiek, mint amennyi bizonyíthatóan beleférne a jövedelmükbe. Nem kétszer annyit költenek, hanem ötvenszer annyit. Rogánék is.

Minden normális ésszel rendelkező ember pontosan tisztában van vele, hogy ezt kizárólag úgy tehetik meg, hogy különféle módszerekkel kifosztják a közös kasszát. Rogán helikopteres kiruccanása, Szijjártó villája, Orbánné földbirtokai, Ráhel saját lába, Lázár gyerekeinek vagyonosodása pedig kurvára hiányzik akkor, amikor nincsen gyógyszer, de még fertőtlenítőszer sem a kórházakban, amikor az egészségügyi dolgozók, mentősök, tűzoltók filléres gondokkal küzdenek, amikor a határt védő rendőrök nem kapnak egy rohadt pokrócot sem és az emberek adják össze a rávalót, amikor a rákbetegek nem jutnak hozzá a legújabb, hatékony gyógyszerekhez, amikor a gyógyíthatatlan beteg gyermekeket ápoló hospice intézetnek úgy kell összekoldulnia a villanyszámlára valót, amikor a rokkant, munkaképtelen emberek 22 800 forintból halnak éhen, amikor idős, beteg, egyedülálló emberek a saját lakásukban halnak éhen, vagy hűlnek ki. Tudod, Zoli?

Én nem tudom, mennyire kell gerinctelen féregnek lenni ahhoz, hogy mindezek után a magyar kisember örökletes irigységére merészelje fogni egy miniszternek nevezett figura a jogos felháborodást.

Nyugodj meg, Zoltán! Senki sem irigyli azt, amit összeraboltak azok, akikről szó van. Nem irigyeljük a lopott vagyonukat, ahogy az erkölcsi nyomorukat sem. És nem fogjuk irigyelni azt a pillanatot sem, amikor a bíróság előtt kell elszámolniuk a működésükkel. Mert akkor Polt Péter nem a trónján fog ülni, hanem mellettük, a vádlottak padján. adomany