A Népszabadság – immár kurvára nem jelképesen, hanem kis kezdőbetűvel és külön is – elbukott

JuergenPM JuergenPM

Példátlan. Ilyen még soha nem volt. Újabb szintet lépett a kormány. Ez most fordult elő először Magyarországon.

Hát a jó büdös francot most először. Emlékszik valaki a Kurír című lapra? Az első Orbán-kormány egyik napról a másikra taposta el. Origó? VS.hu? Soroljam tovább?

De mondhatok mást is. A munka törvénykönyvének átírása. A sztrájkjog szűkítése, lényegében betiltása. A bírák kényszernyugdíjazása. Az iskolai autonómia megszüntetése. Az önkormányzatok önrendelkezésének elvétele. A sajtótörvény átírása, ezzel párhuzamosan a média szabadságának jelentős korlátozása. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés majdnem tökéletes ellehetetlenítése. Visszamenőleges törvénykezés. Az Alkotmány megszüntetése.

Folytatódott a média megszállása is és nem most kezdődött. Andy Vajnától kezdve az összes neves és névtelen stróman csorgó nyállal, lihegve ugrott Orbán parancsára.

Az Orbán nevű ember egyik első húzása volt a reklámpiac teljes letarolása. Évek óta haldoklik az ellenzéki média és nem azért, mert az állami támogatásra ácsingóznak. Azért, mert így lehet veszteségessé tenni a lapokat, weboldalakat. Aztán bedönteni, vagy felvásárolni. Senkinek egy percnyi kétsége se legyen, ez még nem a vége. Sorra kerül mindenki. Most az Átlátszó és a 444.hu következik. Németh Szilárd fenyegetőzése nem volt alaptalan. Orbán rászabadítja a titkosszolgálatot és a teljes államapparátust a sajtóra. És minden az ő kezükben van, a legfőbb ügyésztől a rendőrségen át az adóhatóságig. Szó szerint a kezükben.

Most itt tartunk. A Népszabadság – immár kurvára nem jelképesen, hanem kis kezdőbetűvel és külön is – elbukott. Ezt egészen nyugodtan vegye mindenki magára. Mert az ő szabadsága is elbukott. Lépésenként. A fideszeseké is.

Hiába dörzsöli a markát a közpénzből médiakurvának állt seggnyalók hada. Bármit kommunikálnak, legbelül ők is tudják, hogy naponta térdelnek a gazda elé és teszik a dolgukat, kényeztetik a kenyéradójukat. Leírhatják a hazugságokat, a Népszabadság kiadójának veszteségeit, ez nem erről szól. Ők is tudják, mi is tudjuk. Ők – közpénzből – mondják, amit kiadtak nekik és nevelik a maguk kis férgeit. Ilyeneket:

888

Veszteséges volt a Népszabadság. Hát persze! A pénzt a lakájmédiába tolta át a kormány. Pontosan ezért. Abba a lakájmédiába, amelyik most ujjongva örvendezik, vagy sunyi sajnálkozással gúnyolódik. Ugyanaz a lakájmédia, amelyik harsogva ünnepelte az érvénytelen népszavazást, amelyik napról napra tudatosan és aktívan vesz részt a diktatúra kiépítésében. Pénzért. Személyesen, egyenként, arccal, névvel vonulnak a kasszához. Lelkük rajta.

Ezer és ezer ok lett volna felemelni a hangunkat. Orbánék nem csupán túltolták a diktatúra rozsdás biciklijét, de már háromszor megkerülték vele a Földet. Büntetlenül.

Orbán rendszere pontosan olyan, amilyennek látszik. Sunyi, telhetetlen, pitiáner, embertelen. Eszük ágában sincs leállni. Ameddig az utolsó szabad gondolat teret kap, addig nem nyugszanak.

A Népszabadság túlságosan sok mocskot hozott a felszínre. Rogánról, Matolcsyról, a teljes züllött, fékevesztett társaságról. Most érte őket utol az önmagát kormánynak nevező bűnszervezet bosszúja. Tudtuk ezt már egy ideje, ahogy azt is: a Fidesz csak az érvénytelen népszavazás után fog lépni. Lépett.

Undorító, hányingerkeltő görény módon. Ahogy azt az eszelősök és diktátorok intézni szokták. De ahhoz gyáva szarok, hogy felvállalják a művüket. Az ilyenek mindig gyávák. Gazdasági okokra hivatkoznak, a piszkos munkát a sajtókurváikra bízzák.

Így bizony, Orbanisztán túszul ejtette az ország lakóit. A szabadság kicsi szigeteire szorulunk vissza, mert engedjük. Ez nem is fog változni, ameddig pofán nem csapjuk a mohó akarnokok sokaságát.

Szánalmas ez és szánalmas mindenki, aki ostobaságból, vagy pénzért most örömtüzeket gyújt. Ezek őket sem fogják kímélni. Nincs olyan ember ebben az országban, akire ne kerülne sor. Most a Népszabadság volt a sürgős, mert túl sokszor mondták ki az igazságot, túl sok mocskos ügyről tépték le a leplet.

Mert hiába a teljhatalom. Minden diktátornak az a sorsa, hogy hatalma teljében is rettegjen. A diktatúráknak pedig az a sorsuk, hogy elbukjanak. Orbánék azt hiszik, ha elhallgattatják a szabad sajtót, akkor győzhetnek. Pedig nem. Nem tudják elhallgattatni és nem győzhetnek.

Aljasságra, mocsokra, hulladékra épült a hatalmuk. Az pedig soha nem tartós. A gondolatot nem tudják korlátozni. Az igazságot sem tudják elnyomni.

Soha, senki nem tudja, mi fogja kiváltani a robbanást. Talán az, hogy megölik a Népszabadságot. Talán más. De a levegőben van, jó ideje ott van. Egyszer – talán ma, talán máskor – elpattan az a bizonyos húr. És ami azután jön, az sem szép, sem dicsőséges nem lesz.adomany