Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ez a szarkupac nyíltan, szégyentelenül rekeszti ki a magyarságból a magyarok 60%-át

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Aludtak rá hármat, osztottak, szoroztak, köbre is emeltek, megalkották az új egység jól hangzó szlogenjét, beharangozták, hogy bármi van, akkor is az van, hát tessék, az lett. Kezdték ezzel:

És folytatták ezzel:

Vasárnap este óta megy a zsonglőrködés a számokkal, a kimagyarázás, belemagyarázás, elhallgatás, a propagandamédia abszurd, de legalább összehangolt értelmezései. Mostanra hivatalos propagandává avanzsált a tételes hazugság.

Miközben több területen is jelentős problémákat lát az Európai Bizottság a magyarországi EU-támogatási rendszerben, és fennáll a veszélye annak, hogy az összes uniós támogatás kifizetését automatikusan felfüggesztik Magyarország felé (a komoly fenntartások abból erednek, hogy a pályáztatásért felelős magyar szervek nem működnek függetlenül), az Orbán-kormány tételes hazugsággal üzen Brüsszelnek. Akarom mondani, saját szurkolóinak. Hogy érezzék, mennyire fontosak ők, szakadjon az ing és a gatya a nemzeti büszkeségtől.

Magyarország  kormánya –  a fenti ábrák tanúsága szerint – mindenféle jóérzést és racionalitást zárójelbe téve, nemes egyszerűséggel a magyarok 98%-ának nevezi azokat, akik nemmel szavaztak vasárnap egy teljesen hamis, nem létező, úgynevezett álkérdésre. Tehát ne bíbelődjünk a tényekkel, a jogi baromságokkal, hanem mondjuk ki (ki is mondták): a magyarok 98 százaléka a (nem létező) kvóta ellen, azaz Orbán Viktorral és a Fidesszel szavazott. Egy nem pártpolitikai, hanem sorsdöntő nemzeti ügyben.

Elhanyagolható részletkérdésekbe ne bocsátkozzunk, főleg ilyen felfokozott győzelmi mámoros állapotok idején nem javallott ez. Hogy például 8 261 394 választópolgárból mindössze  3 338 483 (40,41%) nyilvánított véleményt, semmiképpen ne zavarja össze duzzadó magyarságtudatunkat. Szerencsére nem is zavarja. Ne hagyjuk az öröm pillanatait olyan jelentéktelen apróságokkal elrontani, mint hogy a magyarok 59,59 százaléka (= 4 922 911) magasról tett a nemzeti ügyre, vagy teljesen tudatosan tartotta magát távol az urnáktól, vagy szintén hasonló indíttatásból szabadult rá a szavazás napjára érvénytelenül voksolni.

A kételkedő, nihilista szennymagyaroknak Bayer Zsolt, a nemzet elveszett matematikusa és statisztikusa segít megérteni, hogy pontosan hogyan is kell értelmezni ezeket a számokat, mit kell mihez viszonyítani, hogy fényes legyen az a siker, mint a Salamoné. Szerencsére vasárnap óta tele vannak a televíziók stúdiói is Mráz Ágoston Sámuelekkel, Orbán Balázsokkal és egyéb polgári fegyverhordozókkal, akik a maguk során rendet raknak zavart fejeinkben.

Mert mégiscsak arról van itt szó, hogy ha 3 338 483 magyar emberből 3 282 928 nemmel szavazott, akkor a 77 089 híján 5 millió többi magyart nyugodtan ki lehet felejteni az új egységből. És lehet óbégatni, hogy történelmet írtunk. Aztán világ röhögségére Fideszként és KDNP-ként fel lehet szólítani a kormányt napjában ötször, hogy szerezzen érvényt a magyar emberek akaratának. Konkrétan ama 3,283 millió ember akaratának, akik a nemet ikszelték be. És ki.

Úgy gondolom, hogy bármennyire is értem a miérteket, akárhányszor is megjárom naponta a magmáig vezető utat (oda-vissza), bármennyire is igyekszem legyűrni a torkomon, hogy az érvénytelen népszavazást elsöprő győzelemként értelmezzem, miközben próbálom higgadtan feldolgozni, hogy Orbán Viktor nyert és mindenki másnak lehet oszlásnak indulni, azért hadd jegyezzem meg, hogy a fenti ábra tömjénfüsttől lecsupaszított jelentése: ez a szarkupac nyíltan és szégyen nélkül rekeszti ki a magyarságból a magyarok 60%-át.

A kérdés sokszorosan összetett statisztikai, jogi, szociológiai értelmezésein innen és túl megint Orbán gyökereinél és felemelkedésének okainál tartunk. Orbán ugyanazt csinálja, amit 30 éve, amivel annak idején berobbant a politikai életbe és azóta is levakarhatatlanul ott van benne: a hazára hivatkozva Orbán Viktor nem lehet ellenzékben, a haza meg majd hozzászokik az éppen aktuális miheztartartáshoz.

Azért kell erről beszélni, mert baromira nem lenne jó megint rezignáltan beletörődni, hogy a 40% több mint a 60% és mindenki koccoljon, akinek ez nem tetszik. Mert Orbán egyszerűen nem hajlandó tudomást szerezni azokról a sokkal többekről, akik számos oknál fogva nem bégetnek együtt a nyájjal. Vagy egyáltalán nem bégetnek. Nem kellene hagyni, hogy a szokásos bullshit-tal lerázzanak: hogy rohadjon is meg, a másik oldal, mer’ a nihilizmus, mer’ a migránssimogatás, mer’ a Soros-Gyurcsány, meg a balliberális métely.

Én azt gondolom, hogy ahol 40% akarata nem megkerülhető, ott 60%-é még annyira sem (lehetne) az. Márpedig Orbán nyíltan kimondja, hirdeti, propagálja és az inasai, talpnyalói három napja a magas cét ostromolva, rekedt hangon visítják, hivatalosan beemelték a propagandába: ilyen még soha nem volt, történelmet írtunk, megüzentük, hogy mit akarnak a magyarok.

És igen, 100 magyarból 40 még mindig Orbán mellett áll. Vakhitből, félelemből, jobb híján, vagy – ne zárjuk ki ezt se – egészséges/őszinte meggyőződésből. Ahogy nem tántorítaná el az sem, ha a saját halálos ítéletét kellene aláírnia, amennyiben a szent és nemes cél ezt megkövetelné. Akkor is, ha fogalma nincs, mi az a cél, de a bálvány azt mondta. Mindeközben Orbán Viktor Európában egyre inkább elszigetelődik, az európai vezetők, de még a baráti V4-ek sem érezték úgy, hogy gratulálniuk kellene ehhez a mindent elsöprő győzelemhez. Orbánnak a kutya nem küldött vállveregető táviratot. Mert egyszerűen nincs mihez gratulálni.

Orbán külpolitikai értelemben vett pofáraesésével párhuzamosan – noha konjunkturálisan úgy alakult, hogy világpolitikai tényezővé válásának ambíciói szerencsésen találkoztak Európa általános idegenellenességével és a Brexit-tel – egyre vadabbakat kell itthon művelnie ahhoz, hogy úgy tűnjön: az amorf, frusztrált, személyiségzavaros, köpcös Napóleon-kezdemény győzelemre vezetheti az érvénytelen kisebbséget. És a nem létező kvótakérdéssel tematizálni tudja a közbeszédet, hogy ne jusson eszünkbe a szétlopott, ránk rohadó ország.

Ennek legkézenfekvőbb eszköze a sikamlós hazugságokra épülő árokásás, amiben Orbán 30 éve a legprofibb. És most megint lemegy kutyába. Miután a saját maga által felemelt érvényességi küszöbbel, korlátlan adófizetői pénz felhasználásával, abszolút médiafölénnyel, a zsebében Népszavazási Ilonka nénivel, elbukta a saját magának kitalált népszavazást, nem marad más hátra mint rárontani a nemzetre és ki tudja hányadszorra kisajátítani a magyarságot. Aki úgy gyűlöl, mint mi, az magyar. Aki nem hódol be nekünk, nem magyar. Sőt, nem is létezik.

A 40 százalék 98% százaléka és a magyarság közé egyenlőségjelet tevő állampártnak – élén Orbánnal – nincs más választása, mint beleállni a további megosztásba, a hergelésbe, az árokásásba. Ide süllyedt ez az ember. A gazember. Akiről – mint tudjuk – az utolsó mentsvára neki a hazafiság. Az álhazafiság. Bár fél Európa rajta röhög, nekem nincs kedvem röhögni. Súlyos ez, és még csak most kezdődik igazán.

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.