Holnap ki lesz az ellenség, kire mutat rá a hatalmát féltő kormány?

Orbán Viktor/Facebook Orbán Viktor/Facebook

Ma szavazunk, nem szavazunk, érvényesen, vagy érvénytelenül, igennel, vagy nemmel. Egy lépéssel közelebb jutottunk. A szakadék pereméhez és az országon belüli feszültség tetőzéséhez. A menekültválsághoz, a közös uniós megoldáshoz nem, de az Unióból való kitántorgáshoz igen.

Orbán népe és a hazaárulók. Ide jutottunk. Nem egy perc, nem egy hét alatt és nem is magunktól. A kormány rengeteget tett ezért, minden tagja külön-külön is, minden létező megszólalásban ezt a gondolkodást erősítették. Aki egyetért a kormánnyal – tök mindegy, hogy a jelenlegi népszavazásról, a vasárnapi boltzárról, a rezsicsökkentésről, vagy a tévémaci fogkeféjének színéről volt is szó – az igaz magyar hazafi. Aki nem ért egyet, az nem hazafi, az hazaáruló, ellenség.

Mostanra olyan hihetetlen módon elmélyültek a szakadékok ember és ember, magyar és magyar között, ami elképzelhetetlen volt a rendszerváltás környékén. Pedig akkor kezdődött ez a megosztás, de távolról sem ezen a mocskos módon és nem ilyen intenzíven.

Már ott tartunk, hogy aki nem híve a kormánynak, azt a rajongók szívesen kizavarnák az országból – ez a jobbik eset – mert itt már csak annak van joga élni, aki egy irányba masírozik. 134

Folytathatnám a végtelenségig, de minek? Mindannyian itt élünk, a bőrünkön érezzük. Ma lezajlik a szavazás, de ezek a gondolatok itt maradnak. A lövészárkokat senki nem temeti be, azok tovább mélyülnek és minden nappal keserűbb, gyűlölködőbb lesz az ország.

A szavazástól teljesen függetlenül a kormány azt csinál, amit akar. Mint eddig is. A hívek soha nem fogják megérteni, hogy nem róluk és nem rólunk szól ez az egész, hanem az Orbán-kormány hatalmáról, annak megtartásáról, az ország kifosztásáról szól. Mint eddig is.

Hősként ünneplik azt az embert, aki saját népe ellen fordult és Európa szétverését tűzte ki célul. Harci lázban égnek a hívek, mert elhitték, hogy megvédik az országot bármitől is. Holott amitől meg kellene védeni, az a tulajdon kormánya.

Ma szavaz, aki akar, de mi lesz holnap? Mi lesz, ha az Unió – késve és botladozva – de képes lesz kezelni a válságot? Akkor ki lesz az ellenség, kire mutat rá a hatalmát féltő kormány? Mert ellenségre szüksége van, ez az egyetlen módja annak, hogy ne a korrupcióról, a szétrabolt milliárdokról, a leszakadó társadalmi csoportokról, az egyre tragikusabb egészségügyről, az oktatás problémáiról, a nyugdíjrendszer széteséséről, a fokozódó kivándorlásról beszéljünk.

Kell a háborús pszichózis szítása, mert aki az életét, a családját védi, az nem törődik a valósággal. Ki lesz az irtandó ellenség holnap? Ki ellen kell védekezni? Mi lesz, ha meg talál bukni a kormány? A fanatizált hívek fegyvert fognak, hogy megvédjék a bálványukat? A tulajdon honfitársaik ellen?

Szeretném hinni, hogy elmúlik ez a harci láz és mindenki észhez tér, de túl sok esélyt erre nem látok. Az esztelen gyűlölet itt marad és maradnak a lövészárkok is. Hat év alatt hatvan évet mentünk vissza az időben és nagyon sok év fog kelleni ahhoz, hogy kigyógyuljon a társadalom abból a betegségből, melynek vírushordozói most, ezekben a percekben is fertőznek mindenkit, aki a közelükbe kerül.adomany