Augusztus 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Holnap ki lesz az ellenség, kire mutat rá a hatalmát féltő kormány?

Ma szavazunk, nem szavazunk, érvényesen, vagy érvénytelenül, igennel, vagy nemmel. Egy lépéssel közelebb jutottunk. A szakadék pereméhez és az országon belüli feszültség tetőzéséhez. A menekültválsághoz, a közös uniós megoldáshoz nem, de az Unióból való kitántorgáshoz igen.

Orbán népe és a hazaárulók. Ide jutottunk. Nem egy perc, nem egy hét alatt és nem is magunktól. A kormány rengeteget tett ezért, minden tagja külön-külön is, minden létező megszólalásban ezt a gondolkodást erősítették. Aki egyetért a kormánnyal – tök mindegy, hogy a jelenlegi népszavazásról, a vasárnapi boltzárról, a rezsicsökkentésről, vagy a tévémaci fogkeféjének színéről volt is szó – az igaz magyar hazafi. Aki nem ért egyet, az nem hazafi, az hazaáruló, ellenség.

Mostanra olyan hihetetlen módon elmélyültek a szakadékok ember és ember, magyar és magyar között, ami elképzelhetetlen volt a rendszerváltás környékén. Pedig akkor kezdődött ez a megosztás, de távolról sem ezen a mocskos módon és nem ilyen intenzíven.

Már ott tartunk, hogy aki nem híve a kormánynak, azt a rajongók szívesen kizavarnák az országból – ez a jobbik eset – mert itt már csak annak van joga élni, aki egy irányba masírozik. 134

Folytathatnám a végtelenségig, de minek? Mindannyian itt élünk, a bőrünkön érezzük. Ma lezajlik a szavazás, de ezek a gondolatok itt maradnak. A lövészárkokat senki nem temeti be, azok tovább mélyülnek és minden nappal keserűbb, gyűlölködőbb lesz az ország.

A szavazástól teljesen függetlenül a kormány azt csinál, amit akar. Mint eddig is. A hívek soha nem fogják megérteni, hogy nem róluk és nem rólunk szól ez az egész, hanem az Orbán-kormány hatalmáról, annak megtartásáról, az ország kifosztásáról szól. Mint eddig is.

Hősként ünneplik azt az embert, aki saját népe ellen fordult és Európa szétverését tűzte ki célul. Harci lázban égnek a hívek, mert elhitték, hogy megvédik az országot bármitől is. Holott amitől meg kellene védeni, az a tulajdon kormánya.

Ma szavaz, aki akar, de mi lesz holnap? Mi lesz, ha az Unió – késve és botladozva – de képes lesz kezelni a válságot? Akkor ki lesz az ellenség, kire mutat rá a hatalmát féltő kormány? Mert ellenségre szüksége van, ez az egyetlen módja annak, hogy ne a korrupcióról, a szétrabolt milliárdokról, a leszakadó társadalmi csoportokról, az egyre tragikusabb egészségügyről, az oktatás problémáiról, a nyugdíjrendszer széteséséről, a fokozódó kivándorlásról beszéljünk.

Kell a háborús pszichózis szítása, mert aki az életét, a családját védi, az nem törődik a valósággal. Ki lesz az irtandó ellenség holnap? Ki ellen kell védekezni? Mi lesz, ha meg talál bukni a kormány? A fanatizált hívek fegyvert fognak, hogy megvédjék a bálványukat? A tulajdon honfitársaik ellen?

Szeretném hinni, hogy elmúlik ez a harci láz és mindenki észhez tér, de túl sok esélyt erre nem látok. Az esztelen gyűlölet itt marad és maradnak a lövészárkok is. Hat év alatt hatvan évet mentünk vissza az időben és nagyon sok év fog kelleni ahhoz, hogy kigyógyuljon a társadalom abból a betegségből, melynek vírushordozói most, ezekben a percekben is fertőznek mindenkit, aki a közelükbe kerül.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.