Olvasói levél – Az egészségügy már összeomlott

Kép: condesign Kép: condesign

Miközben fröcsög és dübörög a „népszavazási” kampány, másról sem hallani, vagy így vagy úgy, közben teljesen úgy teszünk, mintha ennek az országnak ez lenne a legnagyobb problémája. Fura, de nem futok bele nap mint nap migránsokba és valamiért nem is ébredek úgy, hogy juj de félek. Lehet, hogy velem van a probléma… és lehet rám követ dobálni most. De az elmúlt időszakban többször szembesültem azzal, hogy milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben… szerintem már eljutottunk arra a pontra, hogy mondhatom azt, hogy részben már összeomlott.

Mesélem a mi kis történetünket, ami azért nem oly tragikus, mint az M0-on rosszul lett hölgy története, de talán arra rávilágít, hogy még egyszerűbb eseteknél is mekkora hiba van a gépezetben.

Több mint 2 hete a fiam azzal jött haza az iskolából, hogy véletlenül lelökték a lépcsőről és nagyon csúnyán zúzódott a jobb keze. Hát aggódott is rendesen, hogy nem fog tudni edzésre járni egy darabig (vízilabdázik), mert nem mozognak az ujjai és kétszeresére volt dagadva a kézfeje. Azonnal elvittem a körzetes gyermek sebészetre, oda ahová lakcím szerint tartozunk. Hiszen itt fogadnak. Sajnos majdnem biztos voltam abban, hogy törés. Onnan felküldtek az emeletre, röntgenre. Ekkor még nem sejtettük, hogy valami nincs rendben, mert senki nem jelezte előre. Beszélgetés foszlányokat hallunk arról, hogy egyesek már 3,5 órája is várnak az eredményre, egy anyuka a gyerekével már lassan 3 órája ül a folyosón, mert – mint kiderült – nincs röntgen orvos. Hangsúlyozom! Nem akkor nem volt, hanem folyamatosan nincs!!!!!!

Úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy (pontosan nem is tudom) de állítólag az országban van 2 darab olyan orvos aki „távértékeli ki a leleteket”. Vagyis ezt úgy kell elképzelni, hogy erről az osztályról, illetve az egész ország területéről, hasonló helyzetben lévő röntgen osztályokról elküldik e-mailben az anyagokat és nem tudni mikor, esetleg még aznap, de lehet, hogy csak 2 nap múlva érkezik meg a válasz, ha megérkezik. De ezt senki nem tudja előre, hiszen rengeteg dolguk van.

Nekünk szerencsénk volt, mert mindössze 1 óra várakozás után, este 6-kor közölték, hogy mindenki menjen haza, mert ma már tuti nem lesz eredmény. Mindenki jöjjön vissza majd holnap valamikor. Bár szerintem senki sem viccből ült ott. Én ekkor megkérdeztem, hogy de hát a fiamnak valószínű, hogy el van törve a keze, így menjünk haza? Erre azt tanácsolták, hogy menjünk vissza a sebészetre, hátha az ott lévő orvos tud vele valamit kezdeni röntgen orvos nélkül.

Visszamentünk. Az orvos azt mondta, hogy nagyon csúnya zúzódás, pihentesse 1 hétig aztán rendbe fog jönni. Jóhiszeműen, hisz orvos mondta, mi így is tettünk. Igen ám de a keze nem javult, legalábbis nem olyan ütemben, ahogy szerintem kellett volna. A duzzanat ugyan csökkent, de nem tudta rendesen mozgatni az ujjait. Nem tudta kinyújtani és behajlítani. És ez az idő múlásával sem javult.

Eltelt lassan másfél hét, amikor tanácstalanságomban, hogy hová menjünk, azt találtuk ki, hogy szombaton elmegyünk a Fiumei úti sebészetre. De sajnos mivel még nincs 16 éves (csak 15 és 4 hónapos), ezért nem tudják ellátni, mert nincs gyerek orvos. Azt javasolták, hogy menjünk el a Heim Pál sebészeti ambulanciájára. Át is mentünk. Rengetegen voltak. De nem baj, kivárjuk!

Ekkor elmeséltem a doktor bácsinak az esetünket és erre azt mondta, persze nagyon kedvesen, hogy nekünk nem ide kellett volna jönnünk, hanem a területileg illetékes sebészetre. Erre elmondtam, hogy onnan jövünk és mi a probléma ott. Nagyon kedvesen, türelmesen, hozzáértő módon mégis ellátta a gyermeket. Bár közölte, hogy még itt sincs ügyeleti idő alatt röntgen orvos, de majd ő újra megnézi a fiam kezét. Sajnos be is igazolódott a sejtésem. Megállapította, hogy el van törve a keze. Azonnal gipsz. Sajnos nagyon „be kellett csomagolni”, hiszen majd másfél hétig eltört kézzel csinált mindent. 🙁 Ekkor bátorkodtam megkérdezni, hogy ha fizetünk érte, esetleg kaphatna-e könnyített gipszet? Mire nagyon kedvesen természetesen, de azt válaszolta a Doktor úr, hogy persze, ha lenne, de ha lenne sem lenne, aki feltegye… Így maradt a hagyományos. Bár bevallom ekkor már annyira nem is számított, hiszen részben megnyugodtam, mert el lett látva megfelelően a gyermek. Itt fontosnak tartom elmondani, hogy azok a szakemberek, akik ott dolgoztak, mindent megtettek, hogy a körülmények ellenére, a gyermekek jól érezzék magukat, és megfelelően el legyenek látva. Minden tiszteletem az övék!!!!

Mi pedig csak abban bízunk, hogy nyom nélkül fog a fiam keze meggyógyulni és nem marad semmilyen következménye annak, hogy másfél hétig tartott, amíg eljutottunk odáig, hogy meg tudja állapítani valaki, hogy törés és begipszeljék a kezét… Pedig ez nem egy komoly betegség és már ez sem megy könnyen!!!!adomany