DÜHÖNGŐ

Vagy ha túl sok hülye, kényelmetlen kérdést feszeget még a sajtó, az elkövető személyét 130 évre titkosítják

Ünnepélyesen megfogadtam magamnak, hogy egy szót nem írok erről a bizonyos szombati robbantásról, mert szerintem is a jókor érkezett, hálás zavarkeltés, figyelemelterelés a cél, de van néhány dolog, amit pont emiatt meg kellene beszélnünk. Egyáltalán nem tartozom azok közé, akik az első felindulástól vezérelve a kormány nyakába akarták voln varrni ezt a nagyon sok sebből vérző történetet. Még most sem javaslom senkinek, hogy ilyen típusú szentenciákat fogalmazzon meg.

A tegnap leírtak óta történt fejlemények azonban bennem további kérdőjeleket vetnek fel, amelyeket viszont semmi kedvem szőnyeg alá söpörni. Pedig tudom, hogy a 10 stadion árából működő közpénznyelő-médiába éppen most feccöltek újabb 7 milliárdnyi közpénzt és hogy mélyen a színfalak és függönyök mögött talicskáznak az urak vadul. Ennek ellenére a nemzetbiztonsági és honvédelmi bizottság hétfői együttes ülését követő sajtótájékoztatón elhangzottak és főleg az el nem hangzottak arra késztetnek, hogy ne engedjem magam teljesen hülyének nézni.

Miután tegnap az országos rendőrfőkapitány úrelvtárs közölte, hogy a Teréz körúton minden kétséget kizáróan rendőröket akartak kivégezni, miután a sérült rendőr segélykiáltását is bejátszották, miután a rendőrség 10 millió forintos nyomravezetői díjat ajánlott fel a gyanúsított felkutatására, miután elég pontos személyleírást is adtak az elkövetőről, miután Papp Károly elmesélte, hogy több száz rendőr dolgozik az ügyön és szigorított ellenőrzés lép érvénybe a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, a közúti határátkelőhelyeken, továbbá elrendelte valamennyi nemzetközi személyszállító vonat rendőri ellenőrzését és kísérését, Kósa Lajos és Molnár Zsolt mai nyilatkozatai a nevetségesség határát súrolja.

Ha ehhez még hozzávesszük a Népszabadság fotósa által vázolt tényállást (szombat este a robbanás helyszínéhez közel tartózkodott, ő hívta az 112-t), miszerint a robbanást követő percekben már civil ruhás nyomozók hajoltak a megsérült rendőrök fölé, őt és barátnőjét a rendőrség tanúként hallgatta ki, a jegyzőkönyvet nem kaphatták meg, ellenben arra kíváncsiak voltak a fiúk, hogy hallottak-e a robbanás előtt „Allah Akbar!” kiáltást, különösen elgondolkodtató a helyzet.

A nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke szerint nem kaptak jelzést arra, hogy dzsihadista támadás történt volna, ám ettől még nem zárható ki a terrorakció lehetősége. Ezt amúgy a legfőbb rendőrfőkapitány is elmondta tegnap: nem zárják ki a terrortámadás lehetőségét sem. Tekintve, hogy Kósa Lajost is kitolták a függöny elé, simán rátromfolt Molnárra a közös sajtótájékoztatón:

„ha valaki nyílt területen bombát robbant, azt terrortámadásnak szokták nevezni, semmilyen teóriát nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni” – idézi a kupakügyi szaktekintélyt a hvg.hu.

Mivel erre az épületes baromságra a szeme sem rebbent a mellette álló szocialista bizottsági elnöknek, ő maga folytatta ugyanazzal a kósai lendülettel: annyit lehet biztosan kimondani, hogy minden jel arra utal, a két rendőrjárőr életének szándékos kioltása volt a cél, a magányos elkövető motivációról azonban keveset tudni. Hogy ezt ugyanbiza mégis honnan lehet tudni és honnan lehetett tudni már tegnap este (mármint, hogy ki ellen irányult az akció), arra nem érkezett válasz. Mint ahogy arra sem, hogy valóban megkérdezték-e a szemtanút, hallott-e Allah Akbar kiáltást, vagy nem kérdezték meg. Meg arra sem válaszoltak, létezik egyáltalán fantomkép az elkövetőről. A biztonság kedvéért azért Kósa megjegyezte, hogy a létező vagy nem létező fantomképet majd akkor teszik közzé, amint lesz értelme.

Azóta már tudjuk – a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Kontrát Károly nyögte ki a parlamentben -, hogy a rendőrség még ma nyilvánosságra hozza a felvételt az elkövetőről. Kontrát értékelése szerint a támadás a rendőrök, a rendőrség, a magyar emberek biztonsága ellen irányult. Hoppá! Már meg is van, ez a felvétel, ő az elkövető:

A rendőrség feljavított felvétele a robbantóról. Vajon az eredeti milyen lehetett? Vagy egyáltalán cél-e, hogy bárki felismerje?

Mivel a kép egészét tekintve fontos információ, ide teszem: Kósa Lajos szerint példátlanul gyors és szakszerű volt a rendőrség fellépése, egyébként meg

„semmilyen, a neten és újságban megjelent feltételezésnek nincs valóságlapja, ezek puszta találgatások vagy rosszindulatú pánikkeltés. A találgatásokat forráskritikával kell kezelni, különös tekintettel a politikai összefüggésekre.”

Mivel én magam is egyetértek kivételesen Kósa Lajossal a rosszindulatú pánikkeltést illetően (jegyezzük fel valahova), azt végképp nem értem, hogyan lehet a rendőrséget megdícsérni azok után, hogy lassan 48 órás egérutat biztosított az elkövetőnek, miközben semmit nem tudnak, de azt legalább nagyon biztosan hogy a rendőrök, rendőrség és – új elem – a magyar emberek biztonsága képezte a támadás célpontját. Persze attól a Kósától, aki szerint a terrortámadást onnan lehet felismerni, hogy nyílt területen bombát robbant egy elmebeteg (amúgy itt a nagyon vágatlan felvétel a robbantásról, ami alátámasztani látszik, hogy szándékosan rendőröket akart megsebesíteni az elkövető), nemigen számíthattunk akadémiai érvelésre: mert ha zárt területen robban a bomba, akkor az nem terrortámadás, Lala?

Amit viszont tisztázzunk az utókor számára: az, hogy ez a robbantás úgy kellett a kormánynak, mint egy falat kenyér nem jelenti azt, hogy bizonyítékok hiányában bárki a kormány nyakába akarta volna varrni a sajnálatos eseményt. Mi legalábbis semmiképpen.

Mindazonáltal Kósa Lajos ne vegye a szájára a találgatásokat és rosszindulatú pánikkeltést, hiszen Váradi András rejtélyes halála, vagy éppen a népszavazási irodánál történt akciózás (még mindig nincsenek és már nem is lesznek elkövetők) óta a gondolkodó embernek nincs túl sok oka arra, hogy ne kételyek között és megalapozott gyanúval szemlélje a körülötte zajló dolgokat, amelyekbe a legkevesebb beleszólása sincs. Az, hogy a bomba kvázi még fel sem robbant, de már civil ruhás nyomozók – akik tök véletlenül arra jártak szombat este – hajoltak a sérültek fölé, szintén nem szolgáltat indokot arra, hogy higgadtak és gyanútlanok maradjunk.

A rendőrség tegnapi, szinte egész napos kommunikációs hírzárlata nem tett jót ennek az egész ügynek és sajnos pontosan a kormány bűnözői motiváltságának gyanúját erősítette. Nehezen volt érhető, hogy amennyiben tegnap nyomravazetői díjat is felajánlottak és a lakosság segítségét kérték az elkövető megtalálása érdekében, a fantomkép közzétételével miért kellett ennyit várni? Ha a civil nyomozók már a robbanás utáni pillanatokban a helyszínen voltak, hogy jött ide az Allah Akbar felkiáltás (hiszen ha az elhangzott volna, azt nekik ugye hallaniuk kellett)? Ki az a nagyon kretén terrorista, aki Allah Akbar-t kiált egy üres üzlethelyiség előtt és nem egy zsúfolt szórakozóhelyen robbant szombat este csúcsidőben? Ha a rendőrség tegnap késő délután már minden kétséget kizáróan tudta, hogy célzottan rendőrök ellen irányult a merénylet, akkor miért húzzák az időt?

Ha a véletlenek szerencsétlen, vagy inkább szerencsés (?) összjátékának is tulajdonítjuk a népszavazás előtt egy héttel történt robbantást (annak próbálom tulajdonítani továbbra is), én speciel úgy vélem, a csúcsra járatott migránshisztéria kellős közepén csak és kizárólag a kormánynak érdeke, hogy robbantás okai, miértjei és körülményei körül minél tovább fennmaradjon a bizonytalanság és a homály.

Hogy mindeközben a terror, terrortámadás, dzsihád szavakkal is felelőtlenül dobálóznak az urak (pártállástól függetlenül), különösen jót tesz az össznemzeti pániknak. Pedig a terrort éppen az különbözteti meg az erőszak más formáitól, hogy a közvetlen áldozatok legfeljebb csak szimbolikus kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk másodlagos jelentőségű, legtöbbször véletlenszerű. Az, hogy a terrorizmust ma is következetesen lebegtették, miközben már tegnap pontosan tudták (valószínűleg már akkor láttak és tudtak olyasmit, amit mi most sem), hogy rendőröket akart ölni az elkövető – a rendőrség által közzétett felvétel is erre utal – szerintem pontosan annak a forgatókönyv szerinti hisztériakeltésnek a része, ami igen jól hoz a konyhára a kormánynak.

Végignézve az összképen, úgy vélem, még az is előfordulhat, hogy nem várják meg október 3-át a merénylő skalpjának dicsőséges végighurcolásával a nyilvánosság színe előtt, viszont még van pár nap, amíg érdemes fenntartani a káoszt és űzni a vadat. Azt sem tartom kizártnak, hogy a Népszabadság fotósa írta át a kommunikáció forgatókönyvét. És még az is előfordulhat, hogy ha túl sok hülye, kényelmetlen kérdést feszeget a sajtó, az elkövető személyét 130 évre titkosítják. A nyugalmunk érdekében, természetesen. Hogy nehogy felzaklassuk magunkat és elfelejtsük, mi a dolgunk. Október 2-án és azután.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább