A nemzet elszánt hőse: egykori KISZ-titkár létére kommunistázik, egykori liberális létére liberálisozik, hithű keresztényként nihilistázik

Miközben 168 önkormányzat 5900 dolgozója vett részt ma a polgármesteri hivatali dolgozók bérének emeléséért  szervezett sztrájkban (mert ki nem szarja le őket is), a pocakos Bulgáriában szemlélte a kerítést, a nem létező menekülteket és kommunistázta a Magyarország EU-ból való kizárását felvető luxemburgi külügyminisztert, a fideszes nagyágyúk pedig a legocsmányabb propagandával házalnak az országban.

Az egyik azt óbégatja, hogy a lányát migránsok jelölgetik be a Facebookon, és ezért mindmeghalunk  (Pócs János képviselő), a másik a fiát félti tőlük, mert a lányait majd úgyis eltartják és megvédik holmi Tiborcz-szerű képződmények (Kubatov Gábor kopasz verőember-idomár), a frusztrált házmester pedig egyenesen a német válogatott világklasszisát, azaz török nemzetiségű, azaz bevándorló futballistáját, Mesut Özilt kutyázza. Az állampárt elmebaja odáig fajult, hogy Szegeden már egy bölcsőde udvarába is kamunépszavazási óriásplakátot ültettek. A református egyház cinkos kussolása mellett Isten szolgáinak egyike másika a szószékről hányja az epét. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátjait párhuzamosan ezzel, de legalább felsőbb utasításra tépkedik a közmunkások.

Magyarország a legocsmányabb háborús pszichózis állapotában leledzik, és közben a küldetéstudatosnak sikerült elérnie, hogy az ország az Európai Unióból való kizárás kontextusában kerüljön az európai közbeszéd napirendjére. Tegnapi nyilatkozata után Jean Asselborn, luxemburgi külügyminiszter ma újra megszólalt: nem a magyar nép, nem az ország ellen emelt szót, hanem a közöny ellen, ugyanis véleménye szerint veszélybe került az Európai Unió és annak alapértékei.

A pocakos és talpnyalói a bolgár határon szemlélgették a kerítést, vonultak, masíroztak, összeráncolták a homlokukat és kidüllesztett pocakkal, gondterhelten néztek a távolba.

bolg

Majd amikor elérkezett az idő,  a vezénylő katasztrófavédő reagált a komolytalan, kioktató, nagyképű, frusztrált, vérbeli nihilistának: a politikában az abszurditás a legszórakoztatóbb.

Ez a helyzet arról szól, hogy egy luxemburgi kommunista próbálja demokráciáról kioktatni azokat, akik 40 évig szenvedtek a kommunizmustól

– mondta Orbán, a politikai tréfa kategóriájába sorolva Asselborn nyilatkozatát. Tényleg, b*szki, nincs is annál szebb, mint amikor az MSZMP KISZ-patronánsának és propagandistájának KISZ-titkár fia, aki liberálisból nemzeti kereszténnyé avanzsált, aki Putyin kottájából játszva nihilistázik, nekiáll kommunistázni. Mert ma éppen páros nap volt és így kelt fel.

bolg1

bolg2

bolg3

Ennek az embernek, aki békeidőben is hetedik éve háborúzik (lásd fent), aki hosszú évek fáradhatatlan aknamunkájával ássa alá azt a politikai közösséget, amelynek Magyarország tagja, európai bírálatokra úgy reagál, hogy elfut a baráti Bulgáriába, az Európai Unió Magyarországnál is korruptabb országába és – mint kakas a szemétdombon, otthonos pályán  – nevezi politikai tréfának azt, hogy valaki szót emelt a magyar sajtószabadság lábbal tiprása, az igazságszolgáltatás leigázása és a kékbe borult gyűlölet ellen. Üzeni, hogy pont leszarja Brüsszelt, pont nem tudja/nem is akarja komolyan venni Európát, mert minden elintézhető egy sima nihilistázással, kommunistázással, aszerint, hogy éppen hogy kelt fel reggel.

Pontosan tudja, hogy Magyarországot egyáltalán nem egyszerű kivágni az Unióból, viszont a támadják, bántják a magyart retorikával, a gyűlölet hadrendjébe állított egyházi sameszaival és bármire kapható, bármilyen habonyi aljasságot, hazugságot, becstelenséget gond nélkül felvállaló – jelen állás szerint országosan haknizó – pártkatonáival mesterséges háborúban is legyőzheti a józan ész, az emberség, a moralitás egyre gyengülő bástyáit. Amelyek egyelőre még megakadályozzák abban, hogy korlátlan hatalomra tegyen szert.

Asselborn bírálata politikai vicc, a gyűrött ing alól kilógó, démonokkal harcoló tekintélyes pocak viszont a komolyan vehető, politikai felelősség és komolyság. Aki a közöny ellen, az európai értékek veszélyeztetettsége ellen emel szót az nihilista kommunista. Aki hetedik éve lopja meg a polgárait (és minden kritikát azzal utasít el, hogy az általa kézivezérelt igazságszolgáltatáshoz kell fordulni, ha valami nem tetszik), aki kormányzás helyett gyűlöletre és kirekesztésre buzdít, az evidens módon igaz keresztény és Európa egyetlen potenciális megmentője. Ez az ember így butítja le, így degradálja a róla szóló, vele kapcsolatos vitákat, és Európa még mindig PC-módon kerülgeti és nem tud mit kezdeni vele.

Meg kell nézni ezt az embert. Ahogyan megtekint, ahogy a két számmal kisebb (golyóálló?) viharkabát feltűrt gallérja mögül összeráncolt homlokkal fürkészi a jövőt, ahogy jelentőségteljesen gyalogol a veszéllyel és a virtuális migránsáradattal szemben. A nemzet elszánt hőse, aki egykori KISZ-titkár létére kommunistázik, egykori liberális létére liberálisozik, hithű keresztényként nihilistázik. Ennek az embernek ez az egyetlen kiszámítható dolog hányingerkeltő pályája során: hogy minden korábbi elvét előbb-utóbb megtagadja, hogy minden volt már és mindennek az ellenkezője is.  A Putyin végbelénél ácsingózó, Putyin kottájából játszó hőskonzervatív kiröhögi Európát a bolgár határon.

Asselborn helyesbítő, kvázi bocsánatkérő és magyarázkodó nyilatkozata aggasztóan jelzi azt a dilemmát, amivel az európai közösségnek szembe kell néznie, midőn a nemzet katasztrófavédője (most nyert értelmet, hogy mekkora baromság ez a megnevezés: mi védjük a katasztrófát, valóban) szembemegy az autópályán, viharkabátban, pocakban, csípőre tett kézzel. Ez az ember, akinek ténykedése nyomán a magyar jogállam elveszítette jogállam-jellegét, aki visszamenőleges hatályú törvénykezéssel, az alkotmánybíróság, ügyészség párfunkcionáriusok kezére játszásával, a média einstandolásával és pártállami felügyelet alá helyezésével, a korrupciós ügyek igazságszolgáltatás segédletével történő szőnyeg alá söprésével tényszerűen elérte, hogy Magyarországot ma már csak fenntartásokkal lehessen uniós tagállamnak tekinteni. Nem papíron, hanem a mindennapi államszervezés tekintetében.

Orbán Bulgáriából gyakorlatilag azt üzente, hogy az EU alapértékei számára semmit nem jelentenek, populista-demagóg agymenését  (a halálbüntetés gondolatának meglebegtetését se felejtsük el) végigviszi és a hatékony európai együttműködés lehetőségét nagyívben leszarja. A retorikai fasizálódás és idegenellenesség, a gyűlölködő hatalommánia (lopás, kisajátítás, rendszerszintű korrupció) olyan szinten elvette az eszét, hogy már az sem érdekli, ha kilógó pocakkal fotózzák, amint Bulgáriában harcol a láthatatlan migránsok, Brüsszel és egész Európa ellen.

Mondanám, hogy politikai tréfa ez az egész, ám a hatalmával folyamatosan visszaélő, Európa ellen hosszú évek óta szabadságharcoló kormányt úgy nem lehet majd szankcionálni, hogy ne a hülyére vett magyar néppel b*sszanak ki. Ez meg nem csak, hogy nem tréfás, de egyenesen tragikus. Aki meg nem bír magával, az sztrájkoljon, majd elmúlik neki.

adomany