NEHAZUGGY

És akkor Kübekháza szembefordul a kormánnyal

Tamás Róbert | 2016. Szeptember 4, Vasárnap | 12:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ritkán van alkalom örömteli hírről beszámolni, most gyorsan le is csapok rá. Pontosabban jó dolgok történnek máskor is, de mivel a politikában nem jellemző ez és mi arra, valamint a beszólásokra specializálódtunk, ritkán van lehetőségünk csillogó szemekkel nézni a szép jövőbe. Most mégis.

Történt pedig, hogy Kübekháza beírta magát a – ha a nagypolitikába nem is – szívem közepébe. Az ottani polgármester úgy határozott, hogy neki pont elege van abból, hogy a pártok – a dolog jellegéből fakadóan nyilván elsősorban a kormánypárt – teljesen rátelepszik a közéletre. Abból főleg elege lett a polgármesternek, hogy a kormánykommunikáció vezérmotívuma a gyűlölet és a rettegés, ezért gondolt egy merészet és ellenkampányba kezdett.

Molnár Róbert – így hívják Kübekháza polgármesterét – úgy gondolja, hogy jó lenne már a migránsok mellett/helyett az itt élők problémáival foglalkozni. A szeretetkampányról a Délmagyar számolt be. Nem ez az első alkalom, amikor a falu elöljárója hallat magáról.

Nem ismerem Molnár Róbertet, de az biztos, hogy nagyon jót tenne ennek az országnak, ha sok ilyen polgármester és még több ilyen polgár lenne. A menekültválság súlyos probléma ugyan, de az teljesen abnormális dolog, hogy az egész ország élete erről szól már legalább másfél éve. És semmi másról.

Pedig itt emberek élnek és szeretnének is élni. Olyan emberek, akiknek hétköznapi problémái tökéletesen hidegen hagyják az ország kormányát, mert a legutolsó helyettes államtitkártól a miniszterek elnökéig csak és kizárólag csak a migráncsozásra futja, minden egyes megszólalásban. Akkor is, ha egy óvoda új mosdókagylóját avatja fel valamelyik prominens és akkor is, ha mikuláscsomagot osztanak.

Mi lettünk a Mórickák országa, ahol a kormánynak mindenről az jut az eszébe. Annyival súlyosabb a helyzet, hogy ebben az esetben az távolról sem a Móricka viccek vezérmotívumát jelenti, hanem a migráncsokat. Akik jönnek, támadnak, erőszakolnak, ölnek, elveszik a munkánkat, a vallásunkat, a földünket és a hortobágyi kilenclyukú hidat.

Mindeközben nem esik szó Kati néniről, aki egész életében a családjáért dolgozott, kapálta a kertet, felnevelte a gyerekeket, ápolta az idős rokonokat, aztán 20 évig dolgozott a helyi téeszben, most pedig annyi nyugdíjat sem kap, amennyiből éhen tudna halni és kénytelen öreg fejjel a kukában élelmet keresni. Mert olyan szerencsétlen, hogy túlélte a férjét és túlélte a gyerekeit, így magára maradt.

Nem beszélünk Kovácsékról, akik képtelenek tovább fizetni a hiteltörlesztés, kilakoltatják őket és még így is kétszer annyi hitelt kell visszafizetniük, mint amennyit felvettek.

Nem beszélünk Vargáékról, akiknek a szívük szakad meg, amiért nincs pénzük taníttatni a gyereküket, akik jó képességű, de egy távoli kis zsákfaluban élnek, hol az apa, hol az anya kap közmunkát és ebből próbálják meg fenntartani magukat. Buszjegyre sem telik, nem különórákra és továbbtanulásra.

Nem beszélünk azokról a családokról, amelyek a trafiktörvény miatt maradtak bevétel nélkül, akiket egyik percről a másikra fosztott ki a hatalom azért, hogy újraosztható vagyont teremtsen a hozzá hűséges alattvalóknak.

Nem beszélünk a föld nélkül maradt gazdákról, akik kénytelenek voltak eladni az állataikat, mert nem jutott legelő, vagy nem tudnak tovább termelni, mert nem jutott termőföld. Szerencsére Mészáros Lőrincnek és családjának, államtitkároknak, műkörmösöknek, fogorvosoknak jutott bőven.

Nem beszélünk arról a sokmillió emberről, akiket érint az elvándorlás akár közvetlenül, akár családtagként, barátként. Nem beszélünk az oktatási rendszer szétveréséről, az egészségügy súlyos problémáiról sem.

A migránsokról beszélünk és újra csak a migránsokról. Meg sem próbáljuk különválasztani a migránsokat a menekültektől, a terroristáktól pedig főleg nem.

A kormány semmi mással nem foglalkozik, az ország jóformán semmi másra nem költ, mint stadionok építésére, hazug plakátokra, kamu népszavazásokra, hirdetésekre. Iszonyatos összeg folyik el értelmetlen dolgokra, a korrupció a csillagos eget nyaldossa, de a kormány ezekről nem hajlandó beszélni. Okkal egyébként, hiszen önmagát védi az eltereléssel.

Remélem, egyre több olyan polgármester lesz, mint a kübekházi és egyre több olyan falu lesz, mint Kübekháza. Kell ugyan nem kevés civil kurázsi ahhoz, hogy szembemenjen valaki a kormány akaratával, de nem lehetetlen vállalkozás.

Én örülök ennek és innen is üdvözlöm Molnár Róbert polgármester urat, Sumákot, Kübekháza festőjét és Miksi Piroskát, aki szeretne férjet találni. Ők az igazán fontosak ebben az országban, nem pedig azok, akik a reflektorfényben sajtótájékoztatókat tartanak.

Hajrá, Kübekháza! adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!