Mi közöd a demokráciához, drága Zoltán?

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Van annak valami suta bája, amikor a kormány a demokráciára hivatkozik.

Egy demokratának nem lehet más választása, mint hogy amellett érveljen, hogy az állampolgárok menjenek el szavazni.

Ezt Kovács Zoltán kormányszóvivő mondta az M1 csatornán. Csatornában. Annak a kormánynak a szóvivője, amelyik meghirdette az illiberális demokráciát. Ugyanez a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy csak az ő érdekei, akarata és elképzelései valósuljanak meg. Sem ellenzéki párt, sem civil szervezet, sem szakmai szervezet, sem úgy általában a társadalom véleménye nem érdekli.

Nyíltan diktátumokkal kormányoz, saját klientúrát épít a piac szétbarmolásával, óvodától a halálig beleugat mindenki magánéletébe és demokráciáról papol. Ez a kormány az, amelyik lejáratókampányokkal és rágalomhadjárattal, karaktergyilkossággal és gyűlöletkeltéssel manipulálja a társadalmat a hatalom megtartása érdekében és demokráciáról habog. Most, amikor fontos számára a népszavazás.

Nem az eredménye fontos persze, hanem a sikeressége, hogy elég ember megmozduljon. Nem azért fontos, mert bármi is változna bármilyen eredmény esetén, hanem azért fontos, mert ez olyan kampány, amivel talán szavazókat lehet szerezni.

Kovács Zoltánnak üzenem, hogy nem nagyon van joga sem neki, sem a kormány egyetlen tagjának, szóvivőjének sem demokráciáról beszélni, mert az ő szájukból az káromkodás. Egy olyan kormány, amelyik minden létező módon igyekszik teljes egészében irányítása alá vonni a médiát, amelyik a közmédiát pártpropaganda céljaira használja, amelyik kormány mindent megtesz azért, hogy elnyomja az ellenzéki hangokat, az ne beszéljen demokráciáról, ne hivatkozzon demokráciára.

Az a kormány, amelyik az érintettek akarata ellenére korlátoz, szabályoz, változtat, elvesz és újraoszt, ne hivatkozzon a demokráciára. Az a rendszer, amelyik egy egész szervezetet hoz létre azért, hogy a tulajdon polgárai ellen kémkedjen, amelyiknek életcélja volt olyan törvény keresztülvitele, amellyel a tulajdon polgárainak a jogait korlátozhatja, amelyik kormány a túl mocskos munkát – ami már az ő arcukra sem fér rá – bérért és fizetésért mocskolódó és hazudozó propagandaoldalakra bízza és mindezt a mi pénzünkből fizeti, az ne beszéljen demokráciáról.

Abban az országban, ahol szó szerint félelemben élnek azok, akik nem a kormánypárt feltétlen hívei, mert bármikor elveszíthetik az egzisztenciájukat, a nyakukba kaphatják a hatóságokat, meghurcolhatják, rágalmazhatják, sárba tiporhatják őket, ott nincs demokrácia.

Ahol a legfőbb ügyész a kormánypárt érdekeit szolgálja, ahol az ügyészség, az alkotmánybíróság, a rendőrség, az adóhatóság kézivezérelt, ott szó sincs demokráciáról.

Ahol nem hallgatja meg a kormány az oktatás szereplőinek véleményét, hanem saját csókosaival körbevett, kerekasztalnak nevezett hazugságra hivatkozva kényszeríti rá az akaratát az egész társadalomra, ott nincs demokrácia.

Ahol a politikusok, kormánytagok, kormányfő nem elszámoltathatóak, ahol a miniszterelnök lánya és az ő férje pofátlanul nyomul a közbeszerzéseknél éppen úgy, mint a turisztikában, ahol ugyanők diplomáciai csatornákat igénybevéve külföldi miniszterekkel tárgyalnak, majd hazugnak neveznek mindenkit, aki erről beszélni mer, ott szó sincs demokráciáról. Ahol a miniszterelnök családtagjainak simliskedését a kormányszóvivők, miniszterek védik, belehazudva egy egész ország arcába, ott szó nincs demokráciáról.

Ahol a sztájktörvénytől kezdve a gyülekezési jogig mindenben a kormány dönt, ahol megpróbálja a kormány megfélemlíteni, lejáratni, elhallgattatni az újságírókat és a sajtót, az nem demokrácia. Nem is diktatúra egészen, de ez nem a kormányon múlik. Ez egy banánköztársaság alapú családi maffia.

Demokraták – úgy általában, ahogy Kovács Zoltán erre hivatkozik – jogállamban és demokráciában vannak. Magyarországon bátor civilek és nem civilek, közéleti szereplők, művészek, újságírók, bloggerek, öntudatos polgárok vannak. Egyenként. A demokráciát mindenki magában hordozza, aki hisz benne. Így tudjuk megvédeni és majd összerakjuk, amikor lehet, amikor már nem tudja eltiporni a hatalom.

Tehát Kovács Zoltán kormányszóvivő propagandaszövege ennyit ér, mint az egész kormány. Olyan is. Hazug, sunyi és ócska. És már egyre többen érezzük, mennyire bűzlik. adomány