Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Levél Bahrein energetikai miniszterének. Vagy a királynak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Levél Bahrein energetikai miniszterének. Vagy a királynak.

Tisztelt Ali Baba!

Nem tiszteletlenségből írom ezt a nevet, csak sajnos nem tudom, mire odaér a levelem, ki lesz az energetikai miniszter. Igaz, azt se tudom, most kicsoda. De a könyvtárosunk szerint arrafelé gyakori név az Ali, a Baba valami rangjelzés, szóval hátha eltalálom.

Lenne nekem egy nagy kérésem. Itt nálunk (Magyarországon, ami egy jelentős és nagy ország) az a hír járja, hogy ott maguk felé nagyon vendégszerető népek élnek. Azt mesélik – mégpedig a kormányban, tehát biztosan így is van – hogy a miniszterelnök úr lányát – Orbán Viktor amúgy énnekem országos cimborám, kérdezzék csak meg tőle bátran – mekkora szeretettel fogadták, amikor a múltkoriban az urával kiugrott vásárolni Bahreinbe, mert akkor nálunk vasárnap még zárva voltak a boltok és a Ráhelnek elfogyott a sütőpor, pedig kuglófot akart sütni.

Szóval hogy egyből felismerték őket és meghívták kávéra, meg csokira és meséltek nekik a gyöngyhalászatról. Na, ezért írok én most, merthogy nálunk meg nagy igény lenne erre. A gyöngyhalászatra. Az történt, hogy a Margitka – ő a postáskisasszony, bár a csikófogait már elhullajtotta, de azért szemrevaló jószág még most is – szerelembe esett.

Mégpedig a Töhötöm (na, ezzel is jól kibaszkuráltak a szülei), az útmérnök iránt lobbant lángra a Margit. Kölcsönös is volt a dolog, mert a Töhötöm lánykérésre készült. Nem akart maradinak tűnni, ezért nem gyűrűt vett a Margitkának, hanem egy szép, hatsoros láncot, igazi tekla gyöngyökkel. Romantikázni akart a Töhötöm, ezért úgy tervezte, hogy a tó közepén kéri meg a Margit kezét.

Mert minálunk van tó is, ami úgy lett, hogy kellett a sóder az útépítéshez – nem a Viktorék csinálták, mert a Mészáros Lőrincet mi nem szeretjük és csak ő építhet utat, meg a Viktor apjától lehet csak sódert venni méregdrágán, de minek, ha nekünk itt a falu szélén – hanem mi csináltuk, magunknak. Miután kiléptünk a Viktorból, tetszik tudni.

Szóval kiszedtük a sódert és lett helyette egy tavunk. Szép amúgy, víz van benne. Na, ennek a tónak a közepén akarta megkérni a Töhötöm a Margitka kezét, de hát csónakunk nem volt, gumicsizmában meg mégsem olyan igazi. Hogy meg ne gátolja a lánykérést a csónakhiány, csináltunk egyet. Jenőnek volt egy felesleges malterosládája, azt felajánlotta a romantika oltárán és körbetapasztottuk gittel, hogy el ne merüljön idő előtt. A pék adott lapátot, semmi akadálya nem volt tovább a szerelmesek boldogságának.

Töhötöm berakta Margitkát a malterosládába és beevezett a tó közepébe. Letérdelt, ahogy kell, elővette a kis műanyag dobozt és már fogott volna neki a lánykérésnek. Mi meg – nincs mozi a faluban, a lavórtévé meg senkit nem érdekel – a tóparti susnyásban leskelődtünk, mert nekünk is kell a romantika. Csakhogy a Vilma – ő a hentes felesége – megcsúszott a libaszaron és belecsapódott a vízbe.

Namost a Vilma helyes asszony, csak egy kicsit nagydarab. Úgy másfél mázsa, testvérek közt is. Vert akkora hullámot, hogy a tó közepén megbillent a malterosláda és szerencsétlen Töhötöm meg ijedtében beleejtette a vízbe a valódi teklagyöngysort. Volt nagy kapkodás, meg sivalkodás! Először a Vilmát mentettük, de az ugye nem olyan egyszerű. Szerencsére van a faluban egy csörlősdaru, azzal partra vontattuk a hentesnét. Addigra Töhötöm is kievezett, Margit bőgött, mint az árvaszamár. Szóval reszeltek a romantikának, a lánykérésnek, meg a gyöngyöknek is.

Aztán amikor most hallottuk, hogy ott Bahreinben milyen vendégszerető népek vannak és még a gyöngyhalászathoz is értenek, összedugtuk a fejünket és kisütöttük, hogy kimegyünk mi oda tanácsot kérni. Kicsit hezitáltunk, de amikor ma azt mondta Lázár miniszter – amelyik mindenhez ért -, hogy maguk annyira el voltak ájulva attól, hogy a mi Viktorunk lánya meg az ura megtisztelték magukat, hogy egyből azt hazudták az újságban, hogy olajról tárgyaltak, hogy akkor jövünk mi is.

Biztosan örömmel fogadnak, mert a Ráhelék csak ketten voltak, mi meg mennénk kompletten, mert senki nem járt még ott maguknál. Szóval úgy készüljenek, hogy százhuszonhárman leszünk – bár a Vilmának két jegyet kellett vennünk a repülőre – de azért nem megyünk egyel többen. Mire kiérünk, kellene nekünk szállás is. Szóljanak már a konzulnak, az biztosan szívesen intézkedik.

Már alig lehet bírni az asszonynéppel, a feleségem meg is borotválkozik az alkalomra, hátha találkozhat a királlyal is. Egyszóval jövünk, majd nyugodtan elhenceghetnek vele az újságjukban. Tudom, mekkora megtiszteltetés ez maguknak. Jó lenne, ha nem limuzin, hanem busz várna minket a repülőtéren, hogy kényelmesen elférjünk. Meg fog ismerni a sofőr, mert mindenkin gumicsizma lesz, mint a Ráheléken. Csak mi visszük magunkkal a kapát is. Csak úgy, megszokásból. Hátha szükség lesz rá.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.