Jegyezzük meg és nagyon figyeljünk erre: Angliában mi vagyunk a gyűlöletes migránsok

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Angol tizenévesek agyonvertek egy vendégmunkást. Tudom, hogy szörnyűségek mindenhol előfordulnak, idióták is élnek mindenfelé. Ahogy sajnos Magyarországon is történt már hasonló támadás hajléktalan emberek ellen, annak az elkövetői is tinik voltak.

Ennek az embernek azért kellett meghalnia Harlow-ban, mert lengyel volt. Lehetett volna litván, szlovák, cseh, magyar, akkor is ez történik. Mert a politika így folyik bele az életünkbe. A fiatalok még könnyebben befolyásolhatóak, mint a felnőttek, bár sokszor ez sem egyértelmű.

Orbán Viktor és kormánya ebben, pontosabban ebben is hazudott és folyamatosan hazudik. Nagy-Britanniában a migránsok lengyelek, szlovákok, csehek, magyarok. Ott mi, a honfitársaink, gyermekeink a migránsok. A Brexit kampányban nagyon elfajultak a dolgok, mert a kilépéspárti politikusok nem törődtek azzal, hogy milyen következményekkel fog járni a társadalomra nézve az a propaganda, amit a céljuk elérése érdekében folytatnak.

Az eredmény pedig a fokozódó idegengyűlölet, ami ott maradt a társadalomban akkor is, amikor a gyűlölet szítói gyáván megfutamodtak, hátrahagyva a rombolást és a következményeket. Erről, illetve a magyar vonatkozásairól már írtunk itt és itt.

Erről – hogy Európa más országaiban mi vagyunk a migránsok – mélyen hallgat a kormánypropaganda. Minden létező módon igyekeznek elkenni, eltorzítani a valóságot, hiszen nem szeretné az Orbán-kormány azzal szembesíteni a magyar társadalmat, hogy mekkora bajt tud okozni az öncélú, sunyi politizálás.

Nem áll érdekükben szembesíteni a keményen átvert magyar kisembert a tényekkel, mert végül még elkezdene azon gondolkodni, hogy nem is annyira jó dolog az ész nélküli gyűlölködés és talán többen eltöprengenének azon, hogy bizony van különbség a menekült, a migráns és a terrorista között. Nem is kis különbség.

A menekültválság tragédia. Mindenkinek az. Ellenőrizetlenül az országba – és egyben Európa területére – senkit nem kell, nem is szabad beengedni. De embertelennek lenni nem szükséges, alapból nem kell mindenkit gyűlölni és nem szabad megtagadni az elemi segítséget azoktól, akik az életükért futnak.

A menekültek ellátása, a bűnözők, vagy gyaníthatóan rossz szándékkal az Unió területére igyekvők kiszűrése az állam feladata, a kormány dolga. Beteges az a napi melldöngetés, hogy lám, megvédtük a határokat. Ugyanis az a dolgunk. Schengeni ország vagyunk, vállaltuk. Nem önzetlen hősök vagyunk, akik – lám, újra és újra – megvédjük Európát, hanem szerződésünk van és kötelezettségünk, hogy ezt tegyük. Tehát nem indokolt a napi öntömjénezés.

De nem indokolt a folyamatos gyűlöletkeltés sem, amit éppen a kormány szít és gerjeszt, hosszú hónapok óta. Plakátokkal, hirdetésekkel, nyilatkozatokkal, torz, vagy hazug hírek átvételével, terjesztésével.

Önös érdekből, politikai haszonszerzés céljából, figyelemelterelés okán zúdítja a kormány a civil társadalomra a a hazugságait, miközben semmi látható intézkedés nem történik az ország valódi védelme érdekében. A menekülthullámot nem a kerítés állította meg, hanem az EU-Török megállapodás. Ha a menekültek (és velük a migránsok és terroristák) megindulnak, sehány kerítés nem fogja feltartóztatni őket. Ezt pontosan tudja a kormány is, ahogy a tavalyi menekülthullám előtt is tudta, hogy baj lesz.

Nem tettek semmit, hogy felkészítsék az országot, a hatóságokat, a különféle szervezeteket arra, ami végül bekövetkezett. Hagyták a menekülteket feltorlódni a fővárosban minden ellátás, tájékoztatás nélkül. És vártak. Várták, hogy lázadni kezdenek a szerencsétlenek, hogy történik egy tragédia, hogy oda lehet vezényelni a rendőrséget, katonaságot. Várták, hogy megvédhessenek minket. Mert annak nagy visszhangja van. Az már sok-sok szavazatot ér.

Nem történt ilyesmi, mert civilek és civil szervezetek ételt, gyógyszert, takarókat vittek, tolmácsokkal igyekeztek tájékoztatni az embereket, akik semmi mást nem akartak, mint elmenni ebből az idegen és barátságtalan országból.

Ezek a civilek és civil szervezetek ki is vívták ezzel a kormány gyűlöletét. Schmidt Mária habzó szájától a közpénzből kitartott média-prostikig mindenhonnan dől az átok a migrássimogatókra.

Szörnyű és undorító az, ami most történik ebben az országban és ami Nagy-Britanniában, Angliában történt. Azt a lengyel embert azért verték agyon öntudatos angol fiatalok, mert lengyel volt. Mert oda ment lengyelként az ő országukba, elvette a munkájukat és más nyelven beszélt. Lehetett volna bármelyikünk gyereke, testvére, férje, felesége. Lehetett volna magyar. Mert – jegyezzük meg és nagyon figyeljünk erre – Angliában mi vagyunk a gyűlöletes migránsok.

Nagy-Britanniában sokan igyekeznek betömni azokat a szakadékokat, amelyeket a felelőtlen politikusok hasítottak a társadalomba. Ott közösségek fognak össze a gyűlölet megfékezésére és ennek ellenére ilyen tragédia történt.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a magyar politika, a magyar társadalom tesz-e valamit a feszültségek oldására. Ha nem – márpedig nem – mi történik, ha elszabadulnak az indulatok. A most oly hangos politikai elit fel fogja vállalni tettei következményét? A kormány elénk áll és azt mondja: bocsánat, ezt elszúrtuk? Nem, nem fogja ezt mondani. Elsunnyognak, ahogy a brit politikusok is tették.

Mi pedig itt maradunk kidagadt erekkel, ökölbe szorult kézzel és aggyal és nézünk ostobán. Ahogy most is tesszük.adomány