NEHAZUGGY

Ha úgy írna, mint Kazinczy, akkor is egy rasszista, xenofób, szervilis, köpönyegforgató, hiteltelen takony marad

Még mielőtt megszerezném a doktori fokozatot Bayer Zsolt életének és munkásságának viselt dolgaiból, itt az ideje megírnom az utolsó cikket, ami a lovagkeresztjével kapcsolatos tanulságok nem létező i betűjére felteszi a pontot. Vagy legalábbis megpróbálja. Ennek a cikknek a tálcán kínált apropója az Igazuk van. Befejezem. – Bayer Zsolt lovagkeresztről, trágárságról, indulatról című dörgedelmes interjú, amelyet a Mandiner készített a művész úrral.

Ez az a nagyinterjú, amelynek szerintem soha nem kellett volna elkészülnie, de ha már mindenképpen lehetőséget kellett biztosítani a kormány hivatásos uszítójának arra, hogy ömlengős expozéjával végképp tévútra terelje és elsikassza a botrányos személye körül kibontakozott vita valódi lényegét, akkor feltétlenül van néhány hozzáfűznivalóm. Már csak azért, mert – bár a Bayer-ügy legfeljebb szimbolikus értelemben mérföldkő a keresztény-nemzeti kormány mélyrepülésében és párhuzamosan ezzel a magyar társadalom öntudatra ébredésében – bagatellizálni bűn lenne.

Rengeteg Bayer Zsolt-féle publicisztikán és videón, Echo Tv-s mélymagyarkodó beszélgetésen, meg a történelem-magyar szakos párttag és önjelölt népművelő számos előadásán vagyok túl ahhoz (igen, ezt hívják mazochizmusnak és perverzitásnak), hogy úgy ítéljem meg, ez a megszólalás – a maga fölöslegessége ellenére – végérvényesen oda helyezte Bayert, ahol a helye van. A kormány köpönyegforgató, hazug, képmutató, önmagukat bármikor szembeköpő szekértolóinak szemétdombjára. Ez a gyávaságtól és nem remélt elszólásoktól túlcsorduló interjú bizonyítja, hogy a trágársággal leöntött, meggyőződésnek álcázott ideák attól nem válnak igazzá, hogy elég sokat mondogatja azokat valaki.

Kiemelnék néhány részletet az indokolatlanul hosszúra nyúlt beszélgetésből, amelyek szerintem az esszenciáját képezik e torz, rosszul összerakott, időzített bomba működésének. Amelyek sokkal fontosabbak annál, minthogy Bayer felhagy a kurvaanyázással, vagy nem hagy fel.

B. Zs: Kosz, bűz, fekália az utcán. Ausztriában! (…) Az ok nem kis részben mi magunk vagyunk. Valószínűleg nem a sok száz éve ott élő grazi polgár jött rá, hogy milyen jó mégis inkább az utcára szarni, hanem odamentünk mi, keletiek, aztán odaszartunk. A Nyugat első találkozása a falon túli sötétség birodalmával mi voltunk, Kelet-Közép-Európa népei.

Mandiner: Amit ma képvisel migrációügyben – ne jöjjenek ide csóró, fura szokású idegenek –, azt kellett volna képviselniük az osztrákoknak akkor? Nem kellett volna beengedni minket? Az lett volna jó, ha marad a vasfüggöny?

B. Zs: Osztrák szemmel nézve egy pillanatra a történetet, mélységesen érthető lett volna. Magyar szemmel meg mélységesen felháborító, hiszen az a tömeg nem volt homogén, Magyarország más volt, mint Ceausescu Romániája.

Mandiner: A Közel-Kelet sem homogén.

B. Zs: Tudom. Szíriát 2008-ban körbeutaztam. Volt szerencsém látni polgári korában azt az országot. Remek hely volt. A felszínen egyébként tényleg jó a párhuzam. Annak idején mi is megérkeztünk Nyugatra hordaként, aztán összemocskoltuk a Mariahilfert. Honnan kellett volna tudnia a tisztelt osztráknak, hogy én éppen nem, meg hogy nem lopni jöttem, mert volt valami szánalmas kis schilling a zsebemben? Nem tudta, homogén masszaként kezelt minket.

Mandiner: Ahogy ön ma a migránsokat?

B: Zs: Nagyjából. Én sem gondolom persze, hogy azok a milliók, akik a Közel-Keletről ma elindulnak Európa felé, egytől egyig potenciális gyilkosok és terroristák. Vannak sokan, aki valóban az életüket mentik, mások egyszerűen jobb életet szeretnének maguknak – olyan nagyon ebbe sem lehet belekötni, elég természetes emberi törekvés. Magyarországról is disszidáltak emberek még a nyolcvanas években is, pedig az életüket nem féltették már. (…) Tehát megértem a vágyat, hogy élhetetlen helyről el akar költözni az ember. 

Félve mondom egyébként: lehet, hogy ha a német nép kicsit többet kurvaanyázott volna ezer év alatt, nem lett volna Auschwitz. Tudom, nem tudományos megállapítás ez és ellenőrizhetetlen, de eszembe szokott jutni: a sok elfojtás és a legfeljebb-Scheissék összefüggésben vannak a haláltáborok iszonyatával. Amit egyébként ugyancsak szinte indulatmentesen vezényeltek le. Pecsét, iktatószám, irtsunk ki egy népet… Szóval talán jobban járt volna a világ, ha a Scheissét tudják kicsit cifrázni.

Mandiner: Már csak azt mondja meg akkor: ez az ország, ez a jobboldal hat év Fidesz-kormányzás után olyasmi, amilyet anno szeretett volna?

B.Zs: Semmit nem tudok mondani, ami 1988-ban, amikor a Fideszt alapítottuk, a szemünk előtt lebegett és most megvan. Semmit. (…) Nézzen körül! Rágjuk Németh László és Hatvany Lajos gittjét mi is. Itt hagyták nekünk jó nyálszagúan, de abban a nyálban lubickolunk, tempózunk mellen, háton, mindenhogyan.

Mandiner: Önök eredetileg elvileg azért harcoltak, hogy itt is polgári világ legyen, hogy ne csókos bizalmik, nagyurak, Döbrögik uralják a terepet. Hiábavaló küzdelem?

B. Zs: Nem tudom. Nem vitatnám el nemzedékemtől a harc dicsőségét, a Kádár-rendszer eltüntetését és legalább ennek a felemás szabadságnak megteremtését. De nemzedékem egyebekben csődöt mondott. Kudarcot vallott. Talán egy arasznyit haladtunk, de nem tudtuk eljuttatni az országot a vágyott polgári miliőbe.

Hát ez maradt tegnapra-mára a véresszájú, mindenen és mindenkin átgázolva az Orbán-kormány becsületét védő, egyébként jó képességű író hitelességéből. Ha csak egyetlen szereplését ragadhatnám ki megszámlálhatatlan megszólalásai közül, amelyekkel alátámasztható lehetne, hogy miként köpte szembe eddigi munkásságát ezzel az interjúval, akkor ez az alábbi lenne, de persze senkit nem bíztatok arra, hogy végignézze:

Ez az interjú alig több, mint egy éve, 2015. májusában készült és noha elejétől a végéig megnézve nyújtja Bayer tökéletes kórképét, leiratoztam a legfontosabb gondolatát:

Nem szeretnék különösebben nagy szavakat használni, de én élek a gyanúperrel, hogy majd a megfelelő idő távolából a 2010 és 2014 közötti időszak magyarországi konszolidációját azt szerintem egy lapon fogják emlegetni a valamikori bethleni konszolidációval. (…) Szóval szerintem ahhoz mérhető, ami történt. (…) Szerintem a trianon utáni Magyarország talpra állítása volt még nagyjából ekkora léptékű feladat…

Ha baromságnak tartjuk is (neadj’isten) azt a kilencvenvalahány visszaadott lovagkeresztet, ha sokadrangú hisztériának értékeljük az állami kitüntetése körül kialakult balhét, ha a normalitás jegyében pont nem érdekel (és tényleg nem érdekel), hogy nagyapjáról kiderült, hogy nyilas, majd III/III-as volt, emellett a beismerő vallomás mellett végképp ne menjünk el szó nélkül.

Hogy miközben 2015 májusában Bayer Zsolt még az Orbán-kormány nagyságától megrészegülve nyalt be a meleg szarig pálinkázó cimborájának és az egyélőistennek azért a történelmi tettért, amelyet a fülkeforradalom után végrehajtott, egy, a vadállat humánus-szelíd-megértő-empatikus arcát megmutatni hivatott nagyinterjúban röhög bele az arcunkba: semmi nem volt igaz semmiből. Ő sem gondolta komolyan. Semmit nem gondolt komolyan akkor, amikor kormányszócsőként haknizta végig az országot és különféle vidéki művelődési házakban magyarázta saját és imádott kormánya bizonyítványát, amikor havi egy millió forintért hörgött, köpködött, fröcsögött minden irányba, amikor mikrofonállványként asszisztált és helyeselt a Fidesz nagypolitikusainak sikertörténeteihez. Állítólag meggyőződésből.

Ehhez képest a minap egy fotelban ülve, feltett lábbal, lazán vágja bele a pofánkba, hogy semmi nem igaz a polgári Magyarországból, hogy kudarcot vallottunk. Én, Bayer Zsolt és mindazok, akik mellé, mögé beálltam, akik miatt naponta verbálisan gyilkoltam a politikai ellenségeket, akiknek minden védhetetetlen disznóságát kimagyaráztam. Én, Bayer Zsolt pontosan látom, hogy Döbrögik, csókosok, bizalmi emberek kezére került az ország, és bár annyi bátorság még mindig nem szorult belém, hogy a kérdésre egy böszme nagy igennel válaszoljak, azért ahhoz sincs már pofám, hogy zsigerből tagadjak, hiszen én is látom, hogy Döbrögik kezei között porlik az ország, mint a szikla.

Ehhez képest az is csak mérsékelten érdekes, hogy (Auschwitz analógiájára) ha – a máskor emberek kiirtására buzdító – Bayer Zsolt nem trágárkodik, nem kurvaanyáz és nem ereszti rá a pusztítás fáradt gőzét a nyilvánosságra, akkor tömeggyilkosnak áll esetleg és cigányokat, buzikat, zsidókat öldököl, mert ideges volt és elfojtotta a dühét.

Semennyire nem érdekel, hogy Bayer ezután mit fog írni és milyen hangnemben fogja tenni. Hogy visszafogja magát, vagy rájön, hogy képtelen erre, és újult erővel csap a lecsóba. Ugyanis ez az ember – aki több mint egy éve mániákusan gyalázza a migránsokat, aki összeesküvés-elméletekkel haknizik végig az országon és mossa az agyakat, azt sem szégyellte elmondani ebben az interjúban, hogy ő valójában nem gondolja komolyan, hogy ezek az emberek mind terroristák és gyilkosok volnának és tulajdonképpen – családi tapasztalatból kiindulva – megérti ama törekvésüket, hogy egy élhetetlen helyről el akarnak költözni. Valóban, Zsoca?

Akkor pedig mondjuk ki végre: tizennégy éves kortól fölfelé potenciális gyilkos mindegyik. (Bayer Zsolt – Magyar Hírlap, 2015. november 16.)

Ez az ember, aki tegnap a Nyugat koszos, bűzös, fekáliába fulladt mivoltát részben velünk, kelet-európaiakkal magyarázta, akik hordaként szartunk az utcára Ausztriában és összemocskoltuk a Mariahilfert, az Orbán-szabadságharc kezdete óta napszámban uszít a hanyatló, lepusztult, nyomunkba nem érő, nem létező Európa ellen, amely pusztuláshoz nekünk semmi közünk nincsen. Tegnapra ez is megváltozott.

És valójában így változik minden, ami ennek a hit nélkül hívő, erkölcs nélkül moralizálgató, a végletekig kiégett, cinikus, elvek nélkül segget nyaló embernek a lényegét képezi. A megvásárolhatóság, a következetlen és felelőtlen gyűlöletkeltés. Itt áll ebben az interjúban teljes valójában Bayer Zsolt és a rendszer, amelynek fizetett pártfogója és csatlósa. Aki mind közül talán a legnagyobb bűnös abban, hogy a liberális, európai, baloldali bűzös szitokszóvá minősült a köztudatban. Hogy betemethetetlen árkok húzódnak magyar és magyar között, hogy ökölbe szorul a kéz és elhomályosul a tudat, amikor idegeneket, a másik oldalon állókat kell utálni és köpködni.

Bayer Zsolt – mint ki beteljesítette küldetését és megkapta érte a zsíros borítékot – most belevigyorog sápadt pofánkba és közli, hogy holnaptól jófiú lesz. Ünnepélyesen megígéri. Egyúttal mindenkinek igazat ad, akit szemenköpött, gyalázott, lejáratott évekig. Én meg azt gondolom, hogy Bayer Zsoltból csak annyi volt igaz, mint a Fidesz által megálmodott polgári Magyarországból és Orbán bethleni konszolidációjából. A kurvaanyázás. Más semmi.

És így jött el a nap, amikor Bayer egész munkásságát szájbarúgva egyetértett velem abban, hogy a nihilen kívül mást nem köszönhetünk a Fidesznek. A szomorú az, hogy én ezt következetesen így gondoltam mindig, és holnap is és jövőre is így fogom gondolni. Akkor is, amikor Bayer Zsolt (még mindig 1 millió forintért) habos-babos gyerekmeséket ír majd a Magyar Hírlapban.

A maga mögött hagyott mocskot viszont ember, kormány legyen a talpán, aki el és ki tudja majd takarítani az agyakból, lelkekből. Mert még egyszer: Bayerrel nem az a baj, hogy a retorikai sznobizmus elleni tiltakozásul túltolja a trágárságot, hanem az, hogy ha úgy írna, mint Kazinczy, akkor is egy rasszista, xenofób, szervilis, köpönyegforgató, hiteltelen takony marad.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább