Ha a nemzeti köpönyegforgatás olimpiai szám lenne

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Ha valaki nem látta ezt a videót, akkor itt az ideje megtekinteni:

Ezt a szavakkal nehezen leírható produkciót Balog Zoltán adta elő szerdán, amikor a legnagyobb létszámú magyar küldöttség is hazatért Rióból, és amikor a magyar sportvezetés úgy találta, hogy 13 óra repülés után ezeket a derék sportolókat érdemes lenne alávetni egy jól megérdemelt kínzásnak. Tudniillik, hogy az erőforrásminiszter penetráns dumáját hallgassák a Syma-csarnokban.

Balog számos ponton sántító anekdótájából (pl. nemcsak a helyiek mondják Mumbainak Bombay-t, hanem 1995 óta ez a város hivatalos neve; honnan tudta, hogy muszlim volt a taxis, midőn Mumbai lakosságának csak 20 százaléka muszlim, 65 hindu, de szikh is lehetett, és amúgy nem tökmindegy, hogy mi volt?; stb.) süt a bugris, visszataszítóan melldöngető hazafiság, amitől egy borsóleves fut végig az ember hátán.

Ez nem volt minden, mert még azt is mondta – ha már úgyis azért volt ott, amiért -, hogy jó nemzetből jó család lesz, ha sikereket kell ünnepelni. Márpedig, ha sikereket kell ünnepelni, akkor a keresztény kormány elsőként áll a rivaldafénybe akár annak árán is, hogy kitakarja a családi fotón az érintetteket, akiknek köszönhetőek ezek a sikerek. Aztán – mivel nem akart kifejezetten politizálni – megelégedett annyival, hogy odaszúrja: olyan tisztelet vette körül a magyarokat Rióban, amit Brüsszelben is szívesen látna. És végül jól hátbaveregette magát, hogy jó döntés volt stratégiai ágázattá nyílvánítani a sportot.

A miniszter úr sziporkázó önfényezése közepette persze kimaradt a gondolatmenetből, hogy mégis mi értelme Indiát Magyarországhoz hasonlítani és az főleg, hogy ezek a sportolók hosszú évek kőkemény munkájával jutottak el odáig, ameddig Balog közönséges diplomata soha nem fog. Hogy a brüsszeli hisztérikus asztalcsapkodás és toporzékolás nem egyenértékű azzal, hogy valaki saját magát legyőzve és versenytársait maga mögött hagyva elsőként ér célba egy nemzetközi megmérettetésen.

Minderről azért fontos itt és most megemlékezni, mert mai hír, hogy 140 millió forintos jutalommal tartozik a 2013-as világjátékokon eredményes kajak-kenusoknak Balog minisztériuma, miközben a többi sportoló már megkapta a járandóságát. A kolumbiai Caliban rendezett viadalon – amely a nem olimpiai sportágak legnagyob versenye – a meghívottként versenyző maratoni kajak-kenusok öt arany- és két ezüstérmet szereztek.

Ha Bayer Zsolt lennék (akinek a felháborodását amúgy nem találom sehol a hír kapcsán), akkor most elég lenne néhány szaftos kurv*anyázás, amivel jelezni óhajtom, hogy mennyire hányingerem van ettől a kétszínű, aljas bagázstól. Ehhez képest.

A maratoni kajak ugyan nem olimpiai szám, sőt nem is mérhető a Felcsút NB-akárhányas szerepléseinek súlyával, de a Makovecz-típusú kazánházban elégetett TAO-támogatásokkal sem, viszont egy 2013-as kormányrendelet alapján (2013-ban ugyanez a kormány hozta a rendeleteket, mint ma, amelynek Balog is oszlopos tagja volt!) a győzetesek így is jogosultak az olimpiai jutalmak felére. A Magyar Olimpiai Bizottság fel is terjesztette a sportolókat a prémiumra, ám az Emmi nem fizetett. Balog-Rétvári szerint az elismerés ugyanis adható, de nem kötelező, ehhez további döntések szükségesek.

Az, hogy a sportolók pereskedni kénytelenek azért, ami másokhoz hasonlóan megilleti őket – Rétvári azt állította, hogy a kajak-kenusok csak meghívottként, ideiglenesen szerepeltek a világjátékokon, az éremtáblázaton sem kaptak helyet, korábban viszont a nemzetközi szervezet elnöke megerősítette, a kajak-kenu maratonistái ugyan meghívásos, de teljes jogú sportág tagjaként versenyeztek -, hogy miközben érmeket és dicsőséget hoznak az országnak, Balogék mégcsak nem is fogadják a kajak-kenu szövetség elnökét és főtitkárát, mindennek a legalja.

Balog tiszteletes! Hogy is van a stratégiai ágazattá nyilvánítással, meg indiai taxisok becsicskításával? Miközben ön állami pénzen nyaralt és lelkendezett Rióban a magyar aranyérmeknek, van sportoló, aki azért nem kapja meg a járandóságát, mert csak? Ha a nemzeti köpönyegforgatás olimpiai szám lenne, akkor Balog Zoltán és a komplett magyar kormány többszörös aranyérem birtokosa lenne. Öt arany és két ezüstérem egy kalap szart nem ér, mert a maratoni kajak-kenu nem olimpiai szám? Azzal döngetik a horpadt mellüket, hogy nem volt még olyan kormánya ennek az országnak, amely ennyit fordított volna sportra, most meg kiderül, hogy a stadionok árnyékában nem jut pénz világszínvonalú teljesítmények elismerésére?

Tehát ha jól értem, akkor kormányrendeletet hoztak a jutalmakról, majd pofára válogatnak a jogosultak között és megalázzák ezeket az embereket azért, mert a kormányban nem szakemberek, hanem hasbeszélő üzemmódra állított szervilis taknyok ülnek? Balog nevezi történelmi igazságtételnek az olimpia megrendezését, miközben két lábbal tapos a nem olimpiai számban arany- és ezüstérmes sportolókba? Pitiáner, aljas szarháziság a feltételes módra hivatkozni, amikor az összes többi sportolónak fizettek, csak a kajak-kenusoknak nem. Ha a táncoslábú felcsúti utánpótlást kellene díjazni azért, mert nem esett ki az NB-56-ból, akkor más lenne a helyzet. Feltételezem.

Nyolcszor vertétek meg a világot két kézzel Orbán Viktorostól, ugye Balog? Közben meg olyan teljesítményeket nem vagytok hajlandóak elismerni, amelyekért pontosan ugyanannyit kell dolgozni, mint egy olimpiai aranyéremért. Belevittétek mocskos politikátokat a sportba, és ott is ugyanúgy ássátok az árkokat, mint egyébként minden más területen. Ez a lényegetek. A kicsinyesség, arcátlanság. Indiai taxisokat kioktatni a magyar dicsőségből, az megy, Balog. De egy sportszövetség vezetőjének a szemébe nézni és azt mondani, hogy így jártatok, b*zdmeg, az nem megy.

Aranyérmek után járó jutalom miatt pereskedni. Ilyen a világon nincs. És ha van, az Balogot semmi alól nem menti fel.  adomány