Innen már csak idő kérdése a felismerés: fel kell lapátolni és el kell talicskázni a szemetet

Fotó: Kallos Bea/MTI Fotó: Kallos Bea/MTI

Tehetünk úgy, mintha semmi nem történne, semmi nem változna, de ez nem igaz. Lehet legyinteni, lehet fanyalogni és lehet azt mondani, megint csak vihar a biliben, semmi nem lesz semmiből, mert nálunk ez így szokás. Meg is teszi számos publikációban számos független gondolkodó.

Olykor már az az ember benyomása, hogy a független nálunk annyit tesz: eltartott kisujjal fanyalogni minden, valamint annak az ellenkezője felett. Véletlenül sem mellette, nem ellene, hanem mintegy a mocskos valóság felett lebegve, a bölcsek kövét zsebre téve (sajnálom srácok, de az csak egy horzsakő, amivel nagyanyátok dörgölte le a sarkáról a bőrkeményedést), a mindentudás glóriájába szorult fejjel tolják a tutit.

Mert akkor most mi van? – kérdik sóhajtva. Semmi – válaszolnak is mindjárt a saját fájdalmukra. Semmi nincs, mert nem rázkódott meg a világegyetem, nem szakadt le az ég, az Orbán-klán nem bújt el szégyenében egy sötét barlang mélyébe, csak néhányan visszaadták a kitüntetésüket.

Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy néhány ember a publikálás helyett miért nem megy el időnként horgászni, vagy egy jó kis túlélőtáborba, de legalább egy szakorvoshoz. A depressziót egészen jól lehet ma már kezelni, nem szükséges fertőzni vele a fél országot.

Amúgy tényleg nem dőlt össze a világ attól, hogy többen – egyre többen – visszaadták a kitüntetésüket. Bayer már ácsolja is maga alá a dobogót, mert ez egy ilyen pali. Ő lett önmaga hőse. Már kész is a koncepció, meg is jelent a Magyar Időkben:

Így, hogy már többen visszaadták a díjat, sokkal könnyebb lesz viselnie az elismerést a többi kitüntetettnek.

Zárójelben: a fenti idézet az index.hu-ról származik, ahol a Magyar Időkben megjelent interjúról részletesen beszámoltak. Ebben csak az az érdekes, hogy a Magyar Időkben a Bayer interjú megjelenésének ideje: 2016. augusztus 24. szerda 05:50, az erre hivatkozó Index cikk viszont 2016. augusztus 24. szerda 01:06. Ezek szerint az indexes újságíró 5 órával előbb olvasta az interjút, mint ahogy az megjelent volna. Aki tudja a megfejtést, árulja el nekem is. Köszönöm. Zárójel bezárva.

Bayer Zsolt saját bevallása szerint sem más, mint egy takarítónő. Egy háztartási alkalmazott, aki kisikálja a szaros vécét, összeszedi és a szomszéd küszöbére önti a szemetet. Teszi, amiért a gazda fizet. Ezért – mert jól szolgál – kapott egy fityegőt.

Hogy hiába minden, Áder úgysem vonja vissza a kitüntetést? Naná, hogy nem vonja vissza. Egyrészt ő saját hatáskörben legfeljebb az UPC előfizetését vonhatja vissza, másrészt ez a történet az első perctől kezdve nem Bayerről szól. Ő az, aminek látszik: egy bohóc. Semmi jelentősége nincs, soha nem is volt.

Hogy az ő kitüntetése tudatos provokáció volt a kormány részéről, vagy egyszerű ostobaság, mostanra teljesen mindegy. Ami nem mindegy: egy csomó ember – tudósok, művészek, közéleti személyiségek – rájött, hogy az oly régóta szagolgatott szemétdomb önmagától nem fog odébb menni. Nekik kell arrébb lépniük. Most ez történik. Innen már csak idő kérdése a felismerés: fel kell lapátolni és el kell talicskázni a szemetet, mert ha távolabbról halványabban is, de az továbbra is bűzölög.

Tök mindegy, hányan adnak még vissza és micsodát. Az is mindegy, hányszor fogja elmondani Bayer, vagy bárki más, hogy itt tulajdonképpen a kormányt támadják, mert az meg elsőre is igaz. Ugyanis a kormány szarul működik és meg kell javítani. Vagy kicserélni egy másikra.

Annyi történt mindössze, hogy néhányan lemásztak az elefántcsont toronyból (a cikk elején megénekelt fanyalgók végleg ottragadtak, béke poraikra), aminek már régen itt volt az ideje. Marhára itt volt az ideje, hogy az értelmiség felfogja végre: felelőssége van ebben a történetben, felelőssége abban, ahová ez az ország jutott és ahová még juthat.

Ángyán József kilépett a Professzorok Batthyány Köréből. Ideje volt. Eddig 71 kitüntetett adta vissza a keresztet. Helyes. Van tennivaló bőven ebben az országban, de első lépésnek megfelel ez is.

Ez nem a vége valaminek, csak a kezdete. De annak nem rossz. Végső soron Bayer megérdemelte azt a kitüntetést. adomány