És akkor mi van, ha hőbörögnek a libsik?

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A gazdátlanul maradt lovagkereszt-számláló ebben a pillanatban 61-nél tart. Bayer Zsolt, köszöni jól van. Nem csupán jól van: neki áll feljebb. És akkor mi van, ha hőbörögnek a libsik? Előre, név szerint megmondtam volna, kik lesznek a nyomorultak, akik elhatárolódnak tőlem – így kenegeti zsírral a saját máját Bayer. Hogy kirekesztőnek, gyűlöletkeltőnek titulálnak? Sag schon! Csak lessétek, amikor én visszaadom ezt a jól megszolgált kitüntetést. Nem is értem, mi a bajotok, rohadékok. Vergődjetek csak, én pont leszarom.

Nincs itt semmi látnivaló, mondhatnám én is. Semmi váratlan és meglepő nem történt. Pedig. Pont ez a cél. Hogy elfáradjanak és beletörődjenek. Mi is, mindenki is, aki az elmúlt napokban nem tudott szó nélkül elmenni amellett, hogy az MTI-nek nem volt hír, hogy bayerdevalválódott egy magasrangú állami kitüntetés. Mert úgysem történik semmi. Mert hátha kifullad a téma, hátha már nem marad, aki visszaadhatná, hátha elsunnyoghatják ezt is, mint annyi mindent.

Ez a történet nem Bayer Zsoltról szól, mert talán első pillanattól kezdve sem róla szólt. A pártállam és a hívők összezárnak és védik a szakadt, sáros, a mindennapi, véreskezű és -szájú szabadságharc mocskától megkeményedett mundér vélt becsületét. Belepottyantottak egy méretes darab fekáliát a levesbe és azt tesztelik, kinek ízlik, ki fintorog, ki zabálja jó étvággyal, kinek fordul ki a gyomra tőle.

Jóérzésű emberek pontosan tudják, mennyire mélyen vagyunk, mennyire ehetetlen az a leves. Ezért mutat óránként többet az a számláló. Kellett ehhez egy Kaltenbach Jenő, aki mellé azóta már 60-an felsorakoztak. Történészek, közgazdászok, mérnökök, szociológusok, egyetemi tanárok, kutatók.

Bayer Zsolt a narancssárga alomból figyeli őket és röhög. Bele az arcukba, bele mindenkinek az arcába, aki úgy véli, Magyarország nem lehet az a sötét bugyra Európának, ahol szó nélkül el lehet menni amellett, hogy államilag elismerten, hivatalosan is egyetemes emberi értékké vált a zsidózás, cigányozás, buzizás, gyűlöletkeltés és az öncélú trágárság.

Három napja nem az olimpiai érmeinket számoljuk, hanem az értéküktől megfosztott, a nemzet főhorgászának visszaküldött lovagkereszteket. Azt remélik, hogy miközben Bayerrel foglalkozunk, nem vesszük észre, hogy a kormánypárt több százazer külföldön élő magyar levélben szavazásának kiterjesztéséről még tárgyalni sem volt hajlandó, mert még dolgozni sem mentek be. Hogy Mészáros Lőrinc az összeharácsolt pénzből a változatosság kedvéért ezúttal szállodát vásárolt magának. Hogy Rogán ellen nem, Portik ellen viszont nyomoz az ügyészség. Hogy Farkas Flórián közönséges bűnözőt hosszú hónapok óta rejtegetik, mintha nem is létezne.

Ne aggódjatok, figyelünk, látunk és tudjuk, hogy mire megy ki az egész. De nem hihetjük, mégsem tehetünk úgy, mintha Bayer gumicsont volna, amit azért dobtak elénk, hogy közben ne arra figyeljünk, mit művelnek a színfalak mögött a maffiózók. A korrupció miatt ennek a kormánynak az elmúlt hat évben minden egyes nap meg kellett volna buknia, és még mindig nem bukott meg. A korrupció, a lopás nem töri át az ingerküszöböt, nem értjük a milliárdokat, a következményeket, a körvonalazódó tragédiát.

Tévedtek. Értjük. Pontosan értjük, még ha nem is vagyunk elegen. És azt is tudjuk, hogy ez a kormány nem a lopásba fog belebukni, hanem az ilyen szimbolikus, jelentéktelennek tűnő, ám mindennél fajsúlyosabb ügybe. Ezért beszélünk mostanság minden lehetséges fórumon – amit még nem sikerült bedarálni és ellehetetleníteni -Bayer Zsoltról és arról a több tíz emberről, akinek a gerincét nem tudtátok összetörni. Mert ilyen tiltakozásra az internetadó óta nem volt példa, és az sem baj, ha Szabolcs nyomorúságba fulladt zsákfalvaiban nem ez a hír, ez soha nem lesz hír.

Azért beszélünk Bayerről, mert az a pusztítás, amit véghez vitt ebben az országban, pontosan lemérhető a virtuális térben elszabadult gyilkos indulatokon. Mert eljutottunk oda, hogy Bayer és a Fidesz szektája a legnagyobb természetességel formál jogot arra, hogy nem csupán szakemberek szakmaiságát kérdőjelezi meg, hanem emberi mivoltát is pellengérre állítja, kétségbe vonja és a tisztán származással, politikai nézetekkel kapcsolatos, vérben tocsogó ideológia mentén feszíti kereszte őket.

Ezért kell beszélni erről a gerinctelen udvari bohócról, aki nyíltan leírta: azért uszít tudatosan és előre megfontoltan, hogy ne a Jobbik uszítson. Aki akkor sem takarodik el a megterített, ünnepi asztal mellől, ha asztaltársai rendre hagyják ott, mert olyan penetránsan büdös, hogy lehetetlen megmaradni mellette. Aki ezt is kimagyarázza és azokat kezdi el köpködni, akik szerint vállalhatatlan egy rasszista, neonáci beteggel egy légtérben elkölteni az ebédet. Bayer pontosan tudja, hogy büdös, mint egy disznó, de élvezi és saját bűzétől megrészegülten zabálja kétpofára a töltött káposztát. Mintha mi sem történt volna.

Normális értékrenddel bíró emberek ilyenkor legalább elgondolkodnak rajta, hogy esetleg nem ők hugyoznak széllel szembe, nem velük van a baj, hogy egyáltalán meddig lehet elhitetni a közvéleménnyel, hogy tudósok, művészek és a szellemi elit egyéb képviselői mind érdemtelenül jutottak hozzá ahhoz, ami csak Bayer Zsoltot illeti meg igazán és mind bolsevik, liberális, zsidó, kommunista söpredék. Mindenki, aki a gyűlöletkeltéssel nem tud és nem akar azonosulni.

Bayer Zsoltról azért beszélünk, hogy elmondhassuk: hogy amikor a normalitás helyére a deviancia lép, akkor szükségszerűen meg kell megmozdulnia valaminek. Ezt a 61 embert (és lesznek bizonyára többen is) Orbán Viktor romboló, szélsőséges kormányának nem sikerült zsebre rakni. És bármennyire is szeretnék így beállítani, ez a szembenállás nem a vergődő libsik és a büszke nemzetiek szembenállása, hanem a jóérzés, a normalitás és az aberrált, vicsorgó, vért köpködő gyűlölködés szembenállása.

Bayer Zsolt tökéletesen beleillik ez utóbbiba: a Fidesz velejéig erkölcstelen felfogásába, primitív szellemiségébe, és a társadalom behódolni, kussolni nem hajlandó rétegeivel szembeni mélységes megvetésébe. 61 ember és a mögöttük állók azt üzenik: nem vagyunk kötelesek elviselni az újabb és újabb arculcsapásokat, hogy nem vagyunk vevők arra, hogy a szélsőséget jobbközép nemzetinek csúfolják és lenyomják a torkunkon. Mert a szélsőségesség, az embertelenség és a deviancia akkor sem lehet norma, ha Bayer Zsolt mindenkinek név szerint felsorolja a kurv*anyját és szilárd meggyőződése, hogy valamit nagyon jól csinál.

Remélem, hogy az a számláló csak egyre tovább pörög. És Orbán Viktornak is előbb-utóbb ki kell állnia és színt vallania, hogy akkor merre és meddig tovább a kirekesztés, antiszemitizmus, gyűlölködés rögös útján. Erre már kevés lesz az, hogy és akkor mi van, ha a libsik hőbörögnek?

adomány