A bajsza alatt morogva asszisztál a bűnszervezet disznóságaihoz, közben elméletet gyárt a moralitásról

MTI Fotó: Soós Lajos MTI Fotó: Soós Lajos

Kövér László-interjúkat olvasni és logikát, koherenciát, első ránézésre is elfogadható felvetéseket találni bennük, nem mindennapi kihívást jelent. Ennek ellenére megpróbáltam és kijelenthetem: újfent alulmaradtam.

Kövér László házmester és elsőszámú fideszes erkölcscsősz ezúttal a Heti Válaszban kapott lehetőséget arra, hogy teljes valójában és nagyszerűségében megnyilvánuljon. Bár az egész interjú – amit  több részletben olvastam – a tömény megrökönyödés erejével rúgott gyomorszájon, itt most eltekintek a migrációs-Európai Uniós-kereszténységes-nemzetállamos-kvótareferendumos-ellenzéket rugdosó katyvasztól, amit előadott.

Ami Kövér szájából szerintem leginkább hírértékű, az a kormánypárt kínos, korrupciógyanús ügyeire vonatkozó kérdésekre adott válaszokból körvonalazódik:

Amennyiben lenne a Fidesznél jobb  politikai lehetőség, én is annak sikerén dolgoznék.

De mivel ilyen a rendszerváltás óta nem volt, mivel egyedül a Fidesznek sikerült víziót alkotni és válaszokat adni a kihívásokra (lehet, hogy nekem valami kimaradt, de nem tudom miről beszél) a ház mesterének nem marad más hátra, mint újra teljes bajuszos mellszélességgel kiállni elvtársai mellett és moralizálni, moralizálni, moralizálni:

Az esetleges visszaéléseket önnön jelentőségüknél súlyosabban kell kezelni: halmozott bűn minden, ami a nemzetépítő munkát veszélyezteti.

Mielőtt az ember felkaphatta volna a fejét, hogy nocsak, nocsak az élő lelkiismeret, aki nem is kíván élő lelkiismeretté lenni, csak úgy megszokásból morog az arcszőrzete mögé bújva, rögtön folytatta: nem szabad minden vádat készpénznek venni. Ugyanis az ellenzéknek nincs értékrendje és jövőképe, ezért a sajtó segítségével „megpróbálja erkölcsileg diszkvalifikálni” a kormányt.

E tekintetben Kövér vitatta azt a felvetést, hogy a Fidesz fiatal miniszterei jobban „kopnak”, mint a veteránok:

Legfeljebb annyit róhatunk fel nekik, hogy nem készültek fel arra: gyarapodásukkal egyenes arányban nő a támadási felület – függetlenül attól, hogy tisztességesen szerezték vagyonukat, vagy sem.

A mai hangulatot, a korszellemet Kövér László szerint az erőszakosság és a mindenáron érvényesülni akarás határozza meg, miközben leépülnek a közösségi együttélés normái. Ez arra viszi az embereket, hogy „a becstelenség vélelméből” induljanak ki.

„Ez pedig felmentést ad az önmagunk által elkövetett erkölcsi vétségekre is – s a kör ezzel bezárult.”

Ennyi brutális ellentmondást, ennyi álszent köpönyegforgató szólamot rég nem olvastam egy helyen, de Kövér László nem azért lett MSZMP-s alapemberből liberális és fiatal demokratából nacionalista keresztény, hogy legalább egy órán keresztül képes legyen úgy érvelni, hogy ne köpje szembe magát 13 percenként.

Jegyezzük meg jól ezt a pillanatot, ugyanis Lánczi András NER-filozófus és Kovács Zoltán kormányszóvivő óta senki nem védte ilyen meggyőződéses sunyisággal a kormánypárt lényegét és összetartó erejét képező korrupciót. Kövér szó szerint azt állítja, hogy nem az a baj, hogy a Fidesz ifjú titánjai megmagyarázhatatlanul zsírosodnak, gyarapodnak, lopnak, csalnak, hazudnak, hanem hogy ez általában kiderül. És csakis azért derül ki, mert a sajtó megpróbálja erkölcsileg diszkvalifikálni a kormányt. Egyáltalán nem azért például, mert a kormány erkölcstelen, korrupt, szélhámos, pénzéhes emberek gyülekezete (a kivételeknek járó tisztelet mellett).

Kövér László szerint nem az a baj, hogy a Rogánok, Lázárok, Szjjártók és egyéb fideszes fajzatok szembetűnően indokolatlan vagyonosodása mögött a tisztességtelenség és a védhetetlen, korrupcióra való hajlam húzódik meg, hanem hogy (még mindig) van sajtó, amely ezt még szóvá teszi.

Kövér László, ez a hajlott gerincű, kivénhedt demokrata nem Laci bácsi, a sarki kocsma alkoholista törzsvendége, hanem állami főméltóság. Aki – az összes többi mellett – tisztában van azzal, hogy Farkas Flórián egy közönséges bűnöző, akit pillanatnyilag is rejtegetni kell, akinek enyves kezén szárad a cigány kisebbség integrációjának kudarca.

Kövér azt is pontosan tudja, hogy Rogán Antal feltaláló polgármesterként hűtlenül kezelte a közvagyont, hogy alvilági bűnözőkkel parolázott és hogy propagandaminiszterként sem látszik ki a hatalommal való visszaélésből.

Kövér fideszes dinoszaurusznak azt is látnia kell, hogy Szijjártó Péter családi összefogásból fogant vagyonosodása nem kivételes futsalos tehetségének és papíron bevallott jövedelmének köszönhető, hanem.

Kövér László nemzeti főideológusnak tudomása van arról, hogy a komplett magyar kormány egy munkanélküli vitrinőr tanácsai alapján cselekszik, aki ugyan semmilyen kifizetési listán nincs rajta, mégis irigylésre méltó luxusban él, és olyan disznóságok kapcsolódnak a nevéhez, amelyek közül csak ártatlan tréfa az, hogy alkalomadtán hazacipeli a Szépművészeti Múzeum festményeit.

Kövér László a bajusza alatt mormogva asszisztál ahhoz, hogy egy iskolázatlan falusi polgármester néhány év alatt egy negyed országot felvásárol és olyan milliárdos vagyonra tesz szert a miniszterelnökhöz fűződő szálak révén, amelyeket még Kövér Szilárd testvér (aki kezdettől fogva benne van a fideszes üzletekben) is valószínűleg összeszorított fogakkal vesz tudomásul.

Kövér László látja, tudja, minden nap szembesül azzal, hogy a nemzetépítő munka hetedik éve a nemzetrombolásról szól, hogy bármilyen válogatott jelzők kíséretében ekézi is az ellenzéket, még soha senki nem lopta meg így a nemzetet, mint a Fidesz, azaz Kövér László elvtársai. És van pofája ennek ellenére azt állítani, hogy a Fidesznél nincs jobb politikai lehetőség, ezért továbbra is a becstelenség mellett áll ki.

Az Országgyűlés elnökének beismerő vallomása még ebben a napi erkölcsi fertőben is kiemelkedően súlyosnak számít. Hogy nem szabad minden vádat készpénznek venni, Kövér elvtárs? Csak azokat a vádakat kell azonnal elhinni, amelyeket a Fidesz gyárt politikai ellenfeleiről? De azokat kötelezően? És ha nem szabad mindent első ránézésre elhinni, miért van az, hogy a Polt Péter bűnsegéd által vezetett, ügyészségnek csúfolt szégyene a magyar igazságolgáltatásnak nem hajlandó segítséget nyújtani abban, hogy csak azokat a vádakat vegyük komolyan, amelyeket komolyan kell venni? Kövér László szerint miért van az, hogy a jog és az igazság ebben az országban egymással szembenálló, egymást kizáró kategóriákká züllöttek, hogy a szelektív bűnüldözés szellemében soha senki után nem vizsgálódnak, aki élvezi a kormánypárt támogatását?

Kövér úr! Ezt a kormányt már régen nem lehet erkölcsileg diszkvalifikálni, mert ez a kormány az erkölcstelenség, gátlástalanság élő példája. Itt Kövér Lászlónak az interjúkon kívül már nem sok lehetősége maradt arra, hogy tisztábban és fedhetetlenebbül jöjjön ki ebből a történetből, mint bármelyik párttársa, aki vele ellentétben a szemünk láttára lop a közösből. Kövér Lászlónak azt kellene felfognia, hogy a moralizálás ideje lejárt. Hogy bírálni és simogatni egyszerre nem lehet. Hogy nincsenek jó és rossz gazemberek.

Ez az interjú kor- és kórdokumentum egyaránt. Annak a házelnöknek a beismerő vallomása, aki – mint mondta – felmentést ad az önmagunk által elkövetett erkölcsi vétségekre is – s a kör ezzel bezárult. Jól mondta, Kövér! A kör bezárult. Minden más rizsa. Mert vétkesek közt nem csak az cinkos, aki néma, hanem az is, aki a bajsza alatt morogva asszisztál a bűnszervezet disznóságaihoz úgy, hogy közben elméletet gyárt a moralitásról. Ez pedig sokkal súlyosabb, mint unokákat követelni a nők szülőcsatornájában kotorászva.