Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kettő meg kettő az öt

Mottó: „A madarak énekelnek, a prolik énekelnek, a Párt nem énekel” – merengett Winston Smith úgy két perccel a gondolatrendőrség rajtaütése előtt.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy úrhatnám polgárt játszanak Orbán vazallusai; a korrupció jó néhány éve putyini és észak-koreai magasságokba szökött; már ki firtatja a NAV-ot és Vida Ildikót; csak azt látjátok, hogy hogyan hízik tovább a stróman feltört gázszerelő bankszámlája, és hogy a karikalábú szotyolaköpködő baráti pereputtya, meg a saját lábukon állók helyzetbe hozása felér Matolcsy tündérmeséjével – de nem mentetek ki tüntetni, csak fortyog bennetek a düh és a keserv.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy be akarják vezettetni az internetadót – de nem mentetek ki tüntetni, bár ifjonc szívvel, pezsegve néztétek a tévében, amint a fiatalok vonulnak az Erzsébet hídon, s nagyokat mulattatok, vagy csak elképedtetek a köztévének csúfolt csatorna tudósításán, mely bagatellizálta a felvonult tömeg létszámát.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy tönkrevágják az egészségügyet, riasztó az orvosok, ápolók számának csökkenése, a kórházi körülmények siralmassága, az özönvíz előtti állapotok, a tisztaságról nem is beszélve – de nem mentetek ki tüntetni a Kossuth térre, és sajnálkozva ingattátok a fejeteket, ahogy hallgattátok Sándor Máriát nyilatkozni, hogy feladja (mert nem érez maga mögött tömeget), pedig milyen bátor nő, és jól is beszélt.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy rendre mindent ki- és megmagyaráznak, mismásolnak, csúsztatnak, hazudnak, a kormányzati kommunikáció kész cinizmus, gúny, meg double bind, kiröhögve minket a függöny mögött – de nem mentetek ki tüntetni, s nem a polgári engedetlenség jut az eszetekbe róla, hanem csak hogy már rá sem tudtok nézni a propaganda gépezet illusztris tagjaira.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy módszeresen irtják a fákat, a zöld területet, lett légyen szó a Kossuth tér, a József nádor tér, a Római-part, vagy a Városliget fáiról, növényeiről – de nem mentetek ki tüntetni, csak felhívjátok egymást, úgy panaszkodtok fájó szívvel, vagy posztoltok a Facebookon.

Azt mondjátok, mégis, mit képzelnek ezek, hogy a Ligetvédőket igazoltatják, dehonesztálják, fenyegetik, elviszik, s mindennek tetejébe utólag odacsempészett tűkkel akarják bizonyítani, miszerint a társaság valójában csak egy drogtanya szétesett, deviáns, társadalmon kívüli tagjai – de nem mentetek ki tüntetni mellettük, vagy csak a jelenlétetekkel erősíteni a lelküket.

Ez az a pont, ahol a volt és leendő Magyar Köztársaság, a mai Magyarország polgárai fel kell, álljanak.

Ez az a pont, ahol rá kell döbbenni: a hatalom nem a Ligetvédőket fenyegette, hanem rajtuk keresztül mindenkit, aki ellenáll, aki másként gondolkodik, aki szembehelyezkedik velük, aki ellenük van.

Ez itt a végpont, ha nem akaródzna érteni.

Abban az országban, ahol a rendőrség tétlenül nézi, amint egy magáncég verőlegényei fenyegetik és megalázzák a minden erőszaktól mentes, csendes ellenállásban és demonstrációban résztvevő polgárokat, ott nem lehet másra gondolni, minthogy veled is bármikor, bármiért megtörténhet ugyanez. Most kell felállni!

A Nagy Testvér figyel és kíméletlenül lecsap – ez az üzenet.

Tudni és nem tudni, tudatában lenni a teljes igazságnak, s közben gondosan megszerkesztett hazugságokat mondani, egyidejűleg két kizáró vélemény birtokában lenni, tudva, hogy ellentmondanak egymásnak, s mégis hinni mindkettőben, logikát alkalmazni logikával szemben, visszautasítani az erkölcs fogalmát, s közben mégis…, s ugyanakkor a Párt a demokrácia őre, elfelejteni valamit, amikor felejteni kell, aztán ismét emlékezni rá, amikor arra van szükség…, s ezenfelül még ugyanazt a módszert alkalmazni magával a módszerrel szemben, ami a legkörmönfontabb az egészben: tudatosan tudatlanságot előidézni, s aztán elfeledkezni az imént véghezvitt önhipnózisról…

Winston Smith üzeni ezt nektek.

Ha igazi változást akartok, legközelebb azért mégis keljetek fel a karosszékekből. Vagy menjetek ki a konyhába, egyétek meg a maradék lecsót, hörpintsetek le hozzá egy pohár bort, nyúljatok el, és szarjátok le az egészet.

Elvégre az élet megy tovább.

Ja, csak nem mindegy, hogyan, galambocskáim!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS