Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mert Kovács úr már csak ilyen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szijjártó Péter tánc- és illemtanárként építgeti egyre magasabbra ívelő szemöldökét. Mint egy lendkerekes műanyag egér, olyan tempóban iskolázza közelebbi és távolabbi országok vezetőit. Hirtelen nem jut eszembe olyan ország a környéken, amelyiket a mi Péterünk ne küldött volna el a búbánatosba, de minimum szerénységre ne intette volna a vezetőket. Igaza is van neki, meg persze erkölcsi fölénye főleg hogy van. Aki a szülőktől kunyizott kölcsönpénzből építget százmilliós villát, az igazán érett, befutott karrierista.

Jól elvagyunk a jelenlegi válsággal, az egész országot elszórakoztatja a fényes tekintetű politikusok hada. A vagy felfegyverzett, vagy nem, vagy behívott, vagy magától becsődült horvát rendőrök (akik vagy horvátok voltak, vagy nem, vagy rendőrök, vagy sem, ez azóta sem derült ki) lefegyverzése, illetve a fegyvertelenek le nem fegyverzése kissé megzavart a múltkorjában, de igyekszem követni az eseményeket. Már csak azt nem tudom, most éppen a kormányszóvivő hazudik, a főrendőr, a miniszter, a miniszterelnök, a kormánymédia, vagy mindenki. Esetleg egy eddig ismeretlen, misztikus fekete lyuk nyeldesi be és köpi ki a szereplőket, illetve a történetek részleteit.

Az egymást kölcsönösen migránsnak vélő földmérők és közmunkások esetén még sokáig jól fogunk szórakozni. Vagy csak én találom mulatságosnak a történetet?

Mindenesetre a társadalom egy része elvan magának a menekültektől való rettegéssel és gyűlölettel, a társadalom másik része pedig igyekszik kezelni a kormány által meglehetősen nagyvonalúan nem kezelt helyzetet. Gondolok itt a már eddig is nélkülözők életben tartása mellett a gyermekek, betegek, idősek, sérültek segítésére és az egészségügy, valamint az oktatás ellátására nélkülözhetetlen kellékekkel.

Olyan apróságokkal, mint például a brókercégekben/ből eltűnt pénzek, már nem is fogalkozunk. Azzal sem, hogy végül mire és mennyit fogunk fizetni a paksi beruházás örömére. Az sem ügy, hogy jelen állás szerint nagyjából 5-600 ezer ember (magyar ember, nem migráns-ember) nem rendelkezik betegbiztosítással ebben az országban. Ez azt valószínűsíti, hogy ugyanez a félmillió ember semmiféle ellátást sem kap, nem szerepel a statisztikákban. Értelemszerűen nekik és még párszázezer honfitársunknak nyugdíja sem lesz. A nyugdíjra nem jogosultak számát szakértők mintegy 700 ezer főre teszik. Ennyien fognak éhen dögleni várhatóan a következő években a mostani 50-60 közötti korosztályból azért, mert nincs (és a koruk miatt valószínűleg nem is lesz) munkájuk, nem lesz elegendő szolgálati idejük. Jó hír, hogy nem mindenki éli meg az idős kort orvosi ellátás nélkül, folyamatos minőségi és majdnem folyamatos mennyiségi éhezés mellett.

Arról pláne nem beszélünk mostanság, hogy a csókosoknak kiosztott állami földbérletek nyertesei már meg is vásárolták az általuk frissiben bérelt földterületeket. Igaz is, miért is érdekelné a föld Kovács urat a nyolcadik kerületben? Nem érdekli. Ahogy nem érdekli az oktatás, az egészségügy, az uniós megítélésünk sem. Majd esetleg akkor fogja érdekelni, amikor szembesül azzal, hogy ő nem talál munkát, ő nem kap nyugdíjat, ő nem képes fizetni a társadalombiztosítását és ezért ki kell fizetnie a kórházi kezelést, de nincs miből. Talán majd az állami földek eladása is érdekelni fogja, amikor az egekben lesz egy kiló kenyér ára, talán majd az oktatás helyzete is érdekelni fogja, amikor az ő unokája iskolába kerül. Esetleg érdekes lesz az egészségügy helyzete is, amikor ő, vagy egy családtagja nem tud megfelelő ellátáshoz jutni, esetleg orvost nem talál akkor, amikor nagyon kellene. De ameddig Kovács urat nem érinti közelről, ameddig a saját bőrén nem érzi a bajt, addig nem foglalkozik vele. Addig tagadja, kiröhögi, az ellenség hangulatkeltésének minősíti azokat a félelmeket, amelyek felhívják a figyelmét ezekre a dolgokra.

Mire Kovács úr felébred, talán még Paks 3 is lesz, a muskátlis cserépben lévő föld is új gazdára talál, Matolcsy az isten pénzét is elkölti, az összes politikus összes rokona és szomszédja milliárdos lesz, Orbán valamennyi gyereke, veje, menye és unokája Kovács úr saját lábán áll és nem leszünk az Unió tagjai, ellenben vagyonokba fog kerülni egy centi kerítésdrót. Kovács úr unokájának az unokája is fizetheti a most felhalmozott adósságokat, miközben szárított tevetrágyával fog fűteni és maga termeli az áramot egy kerékpár segítségével, a rezsicsökkentés és Németh Szilárd nagyobb dicsőségére.

De ameddig ez bekövetkezik, addig Kovács úr a füle botját sem mozdítja.

Mert Kovács úr már csak ilyen.

Okos és legfőképpen magyar. adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.