A Fidesztől jobbra nincs semmi. Csak a Fidesz

MTI Fotó: Beliczay László MTI Fotó: Beliczay László

Leszálló ágban van a Jobbik; Folyamatosan gyengül a Jobbik; Harmadik hónapja csökken a Jobbik támogatottsága; Zsugorodik a Jobbik tábora; A Fidesz erősödött, a Jobbik és az MSZP gyengült, a PM mérhetetlen; Nagy a Fidesz előnye, de sokan leváltanák a kormányt; A magyarok nagy része elzavarná a Fideszt – ilyen címek alatt olvastam a tegnapi nap egyik közepesen fontos hírét, aminek néhány tanulságáról szerintem érdemes beszélni, miközben az égig érő uborkafát szemléljük.

Tanulságok:

  • egyre kevesebben szavaznak a Jobbikra, amely három hónapja nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan veszít a népszerűségéből (elég hülyén hangzik ez a népszerűség, én is hallom);
  • a Fidesz hullámzó teljesítménye, ugyanakkor magabiztos előnye mellett sokan váltanának kormányt, főleg ha tudnák, mire váltsák a mit: a magyar választók 43%-a 2018-ban váltást szeretne, ezzel szemben 32%-nak jó ez így ahogy van;
  • a magabiztosan bizonytalanok és politikai pártoktól magukat távol tartók halmaza nem változott semmilyen irányba;
  • az ellenzéki térfél széttagoltságát súlyosbítja, hogy nem tudnak érdemi növekedést produkálni, leginkább úgy növekednek, hogy csökkennek, leszámítva az LMP 1%-át, ami kimagaslónak semmiképpen nem nevezhető.

Az elemzés szerint tehát az van, hogy ezekből az adatokból jelenleg nem prognosztizálható a politikai erőviszonyok megváltozása, hiszen a változást akarók csoportja eléggé széttagolt, nem találnak támogatásra érdemes pártot, miközben a jelenlegi helyzettek elégedetlenek kasztja meglehetősen egységes.

A  ZRI Závecz Research Intézet július első felében végzett közvélemény-kutatása alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az a biztos, hogy semmi nem biztos, kivéve a Jobbik konstans hanyatlását és a Fidesz tekintélyes testhosszal leírható előnyét. Pedig időközben az MSZP is megújult, a Jobbik is megszabadult a zavaró tényezőktől és elindult feltartóztathatatlanul a néppártosodás útján.

Tudom, hogy Kovács László néhai MSZP-s alappillér óta tudjuk, hogy nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat, ráadásul még rengeteg idő van addig, amíg a jó magyar embereket urnához szólítja a kötelesség, néhány dolgot azért nem árt hangsúlyozni. Még akkor is, ha Magyarországon érdemes a kellő fenntartásokkal kezelni még azokat a közvélemény-kutatási adatokat is, amelyeket nem a Századvég konyhaasztala mellett hamisítanak.

Meggyőződésem, hogy ezek a felmérések esetleg foltokban tükrözik a pártok pillanatnyi, valós támogatottságát. A köz véleményének kutatása ugyanis a liberális demokráciák műfaja, amely következésképpen kizárólag liberális demokráciákban mér hibahatáron belüli pontossággal. Ezzel szemben konszolidálódott illiberális államokban, ahol a demokráciát kiskanállal kell összekapargatni, hogy annak tűnjön, az ilyen mérések igen torz eredményeket produkálhatnak. Nem kétlem, hogy sokan (félelemből elsősorban) nem a valós véleményüknek adnak hangot, hanem az úgynevezett dezirábilis álláspontra helyezkednek:  azt válaszolják, amit a társadalom elvár vagy úgy gondolják, hogy elvár tőlük.

Ne ragozzuk: úgy vélem, a Fidesz támogatottsága nem valós, ettől még az ellenzék teljesítménye lesújtó. Az tisztán látszik, hogy az állampárt kisajátította a szélsőjobb helyét a palettán: a Fidesztől jobbra már nincs semmi. Igaz, hogy a szélsőbalnak járó helyre is igényt tart, szóval ott is a Fideszt kell keresni. A Jobbiknak (ha csak nem a nagy testvérrel előre megbeszélt forgatókönyv szerint játszik) olyan szinten jól sikerült a néppártosodás, hogy pár hónap alatt elpárolgott a szavazói közel egynegyede. Már akkor is sejthető volt, amikor Vona kib*szta Novák Elődöt a párt vezetéséből: innen a jól megérdemelt hanyatlás következik számukra. Cuki vizslakölykök ide vagy oda, a néppártosodás mellékvágányra tette a Jobbikot.

Miután a Fidesz szinte mindent lenyúlt a Jobbiktól, ami a programot, arculatot, főbb csapásirányokat illeti, Vonáék szem elől tévesztették, hogy nekik ettől függetlenül továbbra is azt kell eladni, amire a választóiknak igényük van. Amire a Jobbik választóinak igényük van, azt viszont a Fidesz hozza naponta. Gyűlölködésből, kirekesztésből, háborús retorikából. Kirekesztő pártból pedig egy bőven elég. Miért szavazna a Novák Előd mentes Jobbikra a díszmagyar, amikor a Fidesz már a Jobbiktól is jobbra tolódott? Na ugye.

A Fidesz és Jobbik között két alapvető különbség van, ami kevés ahhoz, hogy a nagy testvér ne zabálja fel a kicsit. Az egyik, hogy a Jobbik nem lopott (nem volt rá alkalma) annyit, mint a Fidesz, és hogy nincs/nem volt hatalmon. Az utóbbiból következik az előbbi, de a lényeg az, hogy a Jobbik nem változást akar, hanem pontosan ugyanazt, mint a Fidesz. Ugyanazzal a gazdasági és egyéb programmal, ugyanazzal a szellemi háttérrel. Csak ugye a párt szalonképessé tétele során elveszett a mondanivaló éle. Úgyhogy már csak az a kérdés vár megválaszolásra (bár lehet, hogy nem is kell megválaszolni), hogy tulajdonképpen kinek volt érdeke a Novák-vonulattól megszabadítani a Jobbikot?

A második tanulság szerintem az (és sajnos ez adhat további magabiztosságot Orbánéknak), hogy úgy tűnik, ebben a kelet-európai putriban a korrupció továbbra sem kormánybuktató tényező. Amíg a látszata megvan annak, hogy az ellopott milliárdok ellenére épül-szépül a térkövezett főtér és lehet kapni csirkefarhátat, a konstans egyharmad szarik a kenőpénzes zacskókra, a hanyatló életszínvonalra, a nyomasztó közhangulatra, a jogállamot fenyegető egyre nagyobb veszélyekre.

Az ellenzéki pártok tartós stagnálása a parlamenti küszöb környékén, az MSZP képtelensége arra, hogy elmozduljon a 10%-os kényelmes ellenzékiséget garantáló támogatottság környékéről, azt jelenti, amit jelent: ezek a pártok már nem fognak tudni úgy megújulni, hogy átüssék a társadalmi elfogadottság falát. Ezekkel a pártokkal nincs esély szembeszállni a Fidesszel 2018-ban. Az, hogy egyedül a Fidesz képes növelni a támogatottságát még úgy is, hogy a pártnélküli bizonytalanok populációja a legnépesebb, hogy többen szeretnének mást, mint ami van, de nincs kire és miért, szerintem mindent elmond a magyarországi állapotokról. Az ellenzéki pártok még mindig nem értik, hogy a Fidesz leejtett morzsáin marakodó, elbukott imázs nem jön be a megcsömörlött választóknak sem. Nem én mondom, ők mondják.

A Fidesznek mindazonáltal semmi oka a hátradőlésre, hiszen az a bizonyos virtuális kétharmad bőven elolvadt 6 év alatt, nem véletlenül talicskázzák a pénzt Nagy-Magyarország egykori fellegváraiba, nem véletlenül einstandolják a médiát és költenek kommunikációra ahelyett, hogy kormányoznának. Még hátra vannak a választási mézesmadzagok, az uniós támogatásokból kipréselhető tiszta haszon és itt van a nyerő téma is: az örökzöld migránsveszély. A mi lett volna ha kérdéseknek persze semmi értelmük nincs, de árnyalatnyival más lenne a helyzet, ha nem lehetne naponta a frászt hozni a népekre. Háborúban viszont még a legocsmányabb, tömeges korrupciós ügyekbe is nehéz belebukni.

Hát így állunk a két választás között, félidőben. Mondanám, hogy még nincs lejátszva ez a meccs, de sajnos nem lenne teljesen igaz. A felzabált Jobbikkal a Fidesz újabb mandátumra készülhet 2018-ban. És valahogy nem látszik felbukkanni a semmiből az az új erő, amelynek esélye lehetne bármire is. A csodákban hinni egyelőre kevés. Meg abban, hogy a túltolt migránsozástól kifordul a bele még a legmagabiztosabb bizonytalannak is és mindegy ki, csak ne a Fidesz alapon lódul szavazni.