December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A Fidesztől jobbra nincs semmi. Csak a Fidesz

Leszálló ágban van a Jobbik; Folyamatosan gyengül a Jobbik; Harmadik hónapja csökken a Jobbik támogatottsága; Zsugorodik a Jobbik tábora; A Fidesz erősödött, a Jobbik és az MSZP gyengült, a PM mérhetetlen; Nagy a Fidesz előnye, de sokan leváltanák a kormányt; A magyarok nagy része elzavarná a Fideszt – ilyen címek alatt olvastam a tegnapi nap egyik közepesen fontos hírét, aminek néhány tanulságáról szerintem érdemes beszélni, miközben az égig érő uborkafát szemléljük.

Tanulságok:

  • egyre kevesebben szavaznak a Jobbikra, amely három hónapja nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan veszít a népszerűségéből (elég hülyén hangzik ez a népszerűség, én is hallom);
  • a Fidesz hullámzó teljesítménye, ugyanakkor magabiztos előnye mellett sokan váltanának kormányt, főleg ha tudnák, mire váltsák a mit: a magyar választók 43%-a 2018-ban váltást szeretne, ezzel szemben 32%-nak jó ez így ahogy van;
  • a magabiztosan bizonytalanok és politikai pártoktól magukat távol tartók halmaza nem változott semmilyen irányba;
  • az ellenzéki térfél széttagoltságát súlyosbítja, hogy nem tudnak érdemi növekedést produkálni, leginkább úgy növekednek, hogy csökkennek, leszámítva az LMP 1%-át, ami kimagaslónak semmiképpen nem nevezhető.

Az elemzés szerint tehát az van, hogy ezekből az adatokból jelenleg nem prognosztizálható a politikai erőviszonyok megváltozása, hiszen a változást akarók csoportja eléggé széttagolt, nem találnak támogatásra érdemes pártot, miközben a jelenlegi helyzettek elégedetlenek kasztja meglehetősen egységes.

A  ZRI Závecz Research Intézet július első felében végzett közvélemény-kutatása alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az a biztos, hogy semmi nem biztos, kivéve a Jobbik konstans hanyatlását és a Fidesz tekintélyes testhosszal leírható előnyét. Pedig időközben az MSZP is megújult, a Jobbik is megszabadult a zavaró tényezőktől és elindult feltartóztathatatlanul a néppártosodás útján.

Tudom, hogy Kovács László néhai MSZP-s alappillér óta tudjuk, hogy nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat, ráadásul még rengeteg idő van addig, amíg a jó magyar embereket urnához szólítja a kötelesség, néhány dolgot azért nem árt hangsúlyozni. Még akkor is, ha Magyarországon érdemes a kellő fenntartásokkal kezelni még azokat a közvélemény-kutatási adatokat is, amelyeket nem a Századvég konyhaasztala mellett hamisítanak.

Meggyőződésem, hogy ezek a felmérések esetleg foltokban tükrözik a pártok pillanatnyi, valós támogatottságát. A köz véleményének kutatása ugyanis a liberális demokráciák műfaja, amely következésképpen kizárólag liberális demokráciákban mér hibahatáron belüli pontossággal. Ezzel szemben konszolidálódott illiberális államokban, ahol a demokráciát kiskanállal kell összekapargatni, hogy annak tűnjön, az ilyen mérések igen torz eredményeket produkálhatnak. Nem kétlem, hogy sokan (félelemből elsősorban) nem a valós véleményüknek adnak hangot, hanem az úgynevezett dezirábilis álláspontra helyezkednek:  azt válaszolják, amit a társadalom elvár vagy úgy gondolják, hogy elvár tőlük.

Ne ragozzuk: úgy vélem, a Fidesz támogatottsága nem valós, ettől még az ellenzék teljesítménye lesújtó. Az tisztán látszik, hogy az állampárt kisajátította a szélsőjobb helyét a palettán: a Fidesztől jobbra már nincs semmi. Igaz, hogy a szélsőbalnak járó helyre is igényt tart, szóval ott is a Fideszt kell keresni. A Jobbiknak (ha csak nem a nagy testvérrel előre megbeszélt forgatókönyv szerint játszik) olyan szinten jól sikerült a néppártosodás, hogy pár hónap alatt elpárolgott a szavazói közel egynegyede. Már akkor is sejthető volt, amikor Vona kib*szta Novák Elődöt a párt vezetéséből: innen a jól megérdemelt hanyatlás következik számukra. Cuki vizslakölykök ide vagy oda, a néppártosodás mellékvágányra tette a Jobbikot.

Miután a Fidesz szinte mindent lenyúlt a Jobbiktól, ami a programot, arculatot, főbb csapásirányokat illeti, Vonáék szem elől tévesztették, hogy nekik ettől függetlenül továbbra is azt kell eladni, amire a választóiknak igényük van. Amire a Jobbik választóinak igényük van, azt viszont a Fidesz hozza naponta. Gyűlölködésből, kirekesztésből, háborús retorikából. Kirekesztő pártból pedig egy bőven elég. Miért szavazna a Novák Előd mentes Jobbikra a díszmagyar, amikor a Fidesz már a Jobbiktól is jobbra tolódott? Na ugye.

A Fidesz és Jobbik között két alapvető különbség van, ami kevés ahhoz, hogy a nagy testvér ne zabálja fel a kicsit. Az egyik, hogy a Jobbik nem lopott (nem volt rá alkalma) annyit, mint a Fidesz, és hogy nincs/nem volt hatalmon. Az utóbbiból következik az előbbi, de a lényeg az, hogy a Jobbik nem változást akar, hanem pontosan ugyanazt, mint a Fidesz. Ugyanazzal a gazdasági és egyéb programmal, ugyanazzal a szellemi háttérrel. Csak ugye a párt szalonképessé tétele során elveszett a mondanivaló éle. Úgyhogy már csak az a kérdés vár megválaszolásra (bár lehet, hogy nem is kell megválaszolni), hogy tulajdonképpen kinek volt érdeke a Novák-vonulattól megszabadítani a Jobbikot?

A második tanulság szerintem az (és sajnos ez adhat további magabiztosságot Orbánéknak), hogy úgy tűnik, ebben a kelet-európai putriban a korrupció továbbra sem kormánybuktató tényező. Amíg a látszata megvan annak, hogy az ellopott milliárdok ellenére épül-szépül a térkövezett főtér és lehet kapni csirkefarhátat, a konstans egyharmad szarik a kenőpénzes zacskókra, a hanyatló életszínvonalra, a nyomasztó közhangulatra, a jogállamot fenyegető egyre nagyobb veszélyekre.

Az ellenzéki pártok tartós stagnálása a parlamenti küszöb környékén, az MSZP képtelensége arra, hogy elmozduljon a 10%-os kényelmes ellenzékiséget garantáló támogatottság környékéről, azt jelenti, amit jelent: ezek a pártok már nem fognak tudni úgy megújulni, hogy átüssék a társadalmi elfogadottság falát. Ezekkel a pártokkal nincs esély szembeszállni a Fidesszel 2018-ban. Az, hogy egyedül a Fidesz képes növelni a támogatottságát még úgy is, hogy a pártnélküli bizonytalanok populációja a legnépesebb, hogy többen szeretnének mást, mint ami van, de nincs kire és miért, szerintem mindent elmond a magyarországi állapotokról. Az ellenzéki pártok még mindig nem értik, hogy a Fidesz leejtett morzsáin marakodó, elbukott imázs nem jön be a megcsömörlött választóknak sem. Nem én mondom, ők mondják.

A Fidesznek mindazonáltal semmi oka a hátradőlésre, hiszen az a bizonyos virtuális kétharmad bőven elolvadt 6 év alatt, nem véletlenül talicskázzák a pénzt Nagy-Magyarország egykori fellegváraiba, nem véletlenül einstandolják a médiát és költenek kommunikációra ahelyett, hogy kormányoznának. Még hátra vannak a választási mézesmadzagok, az uniós támogatásokból kipréselhető tiszta haszon és itt van a nyerő téma is: az örökzöld migránsveszély. A mi lett volna ha kérdéseknek persze semmi értelmük nincs, de árnyalatnyival más lenne a helyzet, ha nem lehetne naponta a frászt hozni a népekre. Háborúban viszont még a legocsmányabb, tömeges korrupciós ügyekbe is nehéz belebukni.

Hát így állunk a két választás között, félidőben. Mondanám, hogy még nincs lejátszva ez a meccs, de sajnos nem lenne teljesen igaz. A felzabált Jobbikkal a Fidesz újabb mandátumra készülhet 2018-ban. És valahogy nem látszik felbukkanni a semmiből az az új erő, amelynek esélye lehetne bármire is. A csodákban hinni egyelőre kevés. Meg abban, hogy a túltolt migránsozástól kifordul a bele még a legmagabiztosabb bizonytalannak is és mindegy ki, csak ne a Fidesz alapon lódul szavazni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.