Június 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Orbán Viktor a lelki sivatagban

Soltész Miklós, a humántárca államtitkára boldogan válaszolgatott a Magyar Idők címen futó teljesen független lap kérdéseire. Az államtitkár örömmel jelentette, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága végre kimondta: a magyar egyházügyi törvénynél nem létezik demokratikusabb ezen a kontinensen és végső soron megbüntette a hozzájuk forduló kisegyházakat oly módon, hogy a magyar kormányt nem nagyon sok, hanem a nagyon soknál kevesebb kártérítési összeg megfizetésére kötelezte. Hihi.

Soltész államtitkár úr örömmel mesélgetett arról, hogy Magyarország több, mint fele vallásos (5,5 millió ember) és ezek legtöbbje keresztény. Ennek én például nagyon örülök, de nem pontosan értem, mivel függ össze abban a vonatkozásban, hogy a kormányváltás után bevezetett új egyházügyi törvény megfosztotta egyházi státuszától a kisegyházakat. Tehát a továbbiakban nem nevezhették egyháznak magukat, nem voltak többé jogosultak sem állami támogatásra, sem az egyházaknak az adóból felajánlható 1 százalék gyűjtésére, valamint nem jogosultak az egyházak számára kiírt pályázatokon való részvételre sem.

Az Orbán-kormány nem sokkal az új egyházügyi törvény bevezetését követően kénytelen volt módosítani azt, mivel kissé alkotmányellenesre sikerült, bár Alkotmány akkor már nem létezett. 2013-ban a kisegyházak visszakapták egyházi státuszukat (addig ugyanis egyesületnek nevezhették magukat, egyháznak nem), de minden – a bejegyzett egyházakat megillető – pénzügyi támogatást csak úgy kaphatnak meg, ha kérelmezik a Parlamenttől az elismert egyházi státuszt.

Ezen a ponton mondta azt Kövér László házmester úr, hogy márpedig ebben az országban Orbán Viktor kegyelméből lehet egyház az egyház. A meghurcolt kisegyházak Strasbourghoz fordultak, most született ítélet, miszerint az egyházak jogai sérültek, ezért kártérítés illeti meg őket. Annyi, amennyi. Én nem tudom megítélni, hogy sok, kevés, vagy elegendő, ugyanis nem ismerem a felsorolt egyházak tevékenységét.

Ámde.

Voltak, akik azzal álltak elő, hogy „gyógyító tevékenységüket” nem tudják a korábbi keretek között folytatni, és ezért követelik az elmaradt hasznuk után járó kárpótlást.

Soltész Miklósnak ez a kijelentése messze gusztustalanabb, sunyibb és mocskosabb, mint amit az elmúlt időszakban bármikor is sikerült kipréselnie magából a közpénzből fizetett lakájok bármelyikének is. Ahogy a Magyar Időktől is messze túlmegy minden határon, hogy zárójelbe tették a gyógyító tevékenység kifejezést. Ezzel azt az érzetet keltik a tájékozatlan olvasókban, mintha valamelyik egyház kézrátétellel, vagy hasonló módon gyógyítana, amely áltudományos működéshez még pénzt is követel az államtól.

Nem erről van szó. Tényszerűen az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségről van szó és – bár ez egyértelműen magánvélemény – meg vagyok győződve arról, hogy az egész egyházügyi törvény célzottan Iványi Gábor személye és az általa vezetett egyház elleni támadás része. A többi érintett csak egyszerű áldozat.

Orbán valamiért nagyon megharagudott Iványira. Talán azért, mert Iványi nem változott. Úgy értem, nem változtatta a nézeteit és maradt az elveinél. Ez egy ponton ütközhetett a szélkakasként pávatáncoló vezér elképzeléseivel és mivel addigra már Orbán abban a lelki sivatagban élt, ahová önszántából vonult el, nem tűrte az ellentmondást. Iványinak vesznie kellett. Az az ember, aki annak idején összeadta Orbán Viktort Lévai Anikóval, aki megkeresztelte az ország saját lábát és a másodszülött – azóta vallási áhítatba zuhant – gyermeküket is, hirtelen már nem volt egyházi vezető, mert egyház sem volt a MET. Mindannak ellenére, hogy a MET még az Orbán-kormány által összeeszkábált egyházügyi törvény szerint is megfelelt minden feltételnek.

Az idézőjelbe tett gyógyító tevékenység rájuk vonatkozik. Ugyanis a MET – számtalan óvoda, iskola, hajléktalanszálló, menekültszálló, női-, férfi- és családoknak oltalmat nyújtó átmeneti szálló, utcai szociális munka, idősotthon mellett – kórházat is üzemeltet. Gyógyítanak az orvostudomány minden eszközével, de gyógyítanak neveléssel, segítséggel és talán szeretettel is.

Azonban Iványi Gábor (és közössége) a jelek szerint továbbra sem hódol be Orbán akaratának, mert változatlanul kötelességének érzi, hogy segítsen a rászorultaknak. Még a hazánkat elözönleni kívánó migránsoknak is. Na, nem az országon csempészi keresztül Iványi a menekülteket (azt a kormány csinálja intézményesítve), hanem igyekszik emberi körülményeket biztosítani a táborokban. Már amikor oda engedik.

A háttérben megy a harc és a kormány – nevezzük Orbán Viktornak – kicsinyes gőgje, pitiáner bosszúja továbbra sem ér el eredményt, mert a MET működik, Iványi Gábor is működik. Ja, és Strasbourg a MET ügyét elkülönítve kezeli, még nem hozott ítéletet.

Igaz, Soltész államtitkár meg sem említette a kritkán aluli interjúban a MET-et. Mintha nem is létezne. Pedig létezik, minden törekvés ellenére is. Orbánnak és slapajainak nem sikerült eltaposni. Pedig nagyon szeretnék.

Így hát maradnak az ilyen gagyi kis interjúk a gagyi kis kormánypropaganda mindenféle felületein. Legalább a hívek örvendhessenek valaminek. Nem a MET hívei. Orbán hívei.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS