Magyarországra jelenleg a rigor mortis jellemző úgy is, mint létforma

Forrás: MTI/Kovács Tamás Forrás: MTI/Kovács Tamás

Olvasom a különféle véleményeket a népszavazásnak nevezett bohózat kapcsán. Van, aki a részvétel és van, aki a bojkott mellett érvel és talán mindkét félnek igaza is van a saját szemszögéből. Én biztosan nem fogom tudni senkinek megmondani, hogy mit tegyen. Nem is célom, nem is feladatom. Mindenki gondolja végig és döntse el, mit érez helyesnek.

Akik azt javasolják, hogy menjünk el szavazni, a következő okokra hivatkoznak: lényegében mindegy, hogy érvényes lesz a népszavazás, vagy sem, a Fidesz-propaganda úgy fogja azt kommunikálni, mintha érvényes lenne és az emberek akaratára hivatkozva megkezdik az Unióból való kilépés melletti kampányt.

Én a magam részéről úgy gondolom, ezt már megkezdték, bár bukni látszik a dolog, hiszen még az elszánt hívek jó része (sőt, egyes felmérések szerint a nem-kormánypárti szavazóknál is nagyobb arányban) kiáll Magyarország uniós tagsága mellett.

A másik érv, hogy miért kell elmennünk szavazni: ez a népszavazás tulajdonképpen nem az egyébként sem létező kényszerbetelepítési-kvótáról szól, hanem a kormány ellen szól(hat). Most van itt az ideje, hogy az ellenzéki pártok megmozdítsák az embereket, egységesen urnához vigyék őket és kiálljanak az Unió mellett, az Orbán-kormány ellen. Miután a politikában minden a kommonikáció, ezért nagyon fontos azt kommunikálnia az ellenzéki pártoknak, hogy képesek megmozdítani a szavazókat és a kormány akaratával szembemenve leszavazni a kérdést.

Ez remekül is hangzik és bizonyára igaz is, csakhogy – ez teljes mértékben magánvélemény, ahogy nem tud más lenni akárhány politológus, elemző véleménye sem, mint egyetlen ember, saját meggyőződéséből fakadó meggyőződése – szerintem butaság. Hiszen az egyébként sem túlságosan acélos baloldali pártoknak nem csak hogy el kellene érnie az embereket, aztán meggyőzni, hogy menjenek el szavazni, hanem ráadásul azt is meg kellene értetniük, hogy hiába van az írva a szavazócédulára, ami, mi most nem arra szavazunk, hanem tök másra. Ez kivitelezhetetlen szerintem.

Ha annak idején az lett volna a kérdés, hogy akar-e ön 300 forintos vizitdíjat fizetni cserében azért, hogy később ne kelljen éveket várnia egy műtétre, az a szavazás is máshogy alakul. De nem ez a kérdés volt leírva, nem erre szavaztak. Pedig de.

Ahhoz, hogy egy népszavazás érvényes legyen, a szavazásra jogosultak 50 százaléka+1 fő részvétele szükséges. Hogy egy érvényes szavazás eredményes is legyen, ahhoz az érvényes szavazatot leadók több, mint 50 százalékának azonos válasza szükséges.

A fenti – a népszavazáson való részvétel mellett érvelő – kijelentéseknek is van logikájuk, azonban én másként gondolom. Eszemben sincs megkérdőjelezni neves szakemberek hozzáértését, bár az is ide kívánkozik, hogy nem túl gyakran fordult elő mostanában, hogy szívesen és okosan véleményt mondó politológusok, elemzők jóslatai közül bármi is beigazolódott volna.

Véleményem szerint Magyarországra jelenleg a rigor mortis (hullamerevség) jellemző úgy is, mint létforma. Pillanatnyilag ez van. A Fidesznek megvan a maga választói bázisa, ami érdemben csúszkál pár százalékot hol fel, hol le, de nagyjából stabil. Ugyanez van az összes többi párttal is. Az egyetlen jelenlegi pártot nem preferálók aránya 50 százalék feletti.

Tehát praktikusan: a Fidesz valószínűleg képes szavazóurnákhoz vinni a keménymagot (meggyőződésem, hogy távolról sem minden szavazójukat, hiszen sok ember számára ennek a népszavazásnak nincs valós tétje).

A Jobbik-szimpatizánsok talán akítvabbak lesznek. A baloldali ellenzéki pártok mozgósító ereje nagyjából a semmi és a nulla körül mozog. Ők legfeljebb önmagukat tudják utcára vinni és belenyögik egy kósza mikrofonba azt, amit a sajtó napokkal azelőtt már megírt. Nincs meggyőzőerejük.

A fenti pártokon kívül sem jobboldali, sem baloldali ütőképes alakulat nincs. Ez azt jelenti a felmérések szerint, hogy a választásra jogosult szavazók több, mint fele gyakorlatilag magára maradt. Azt jelenti, hogy amennyiben a választásokig minden így marad, megint nem valakire, hanem valaki ellen lehet majd szavazni.

De most még nem választás lesz, hanem népszavazás. A Fidesz játéka, pontosabban játszmája. Mivel magam is úgy vélem, hogy népszavazás nem lesz érvényes, egyszerűen nem fog annyi ember elmenni szavazni, ezért úgy gondolom, a részvételi arány emelése kizárólag a Fidesz számára hozhat pozitívumot. Ugyanis nem mindegy, hogy az általuk keresztülvert népszavazásra a jogosultak 23 százaléka megy el, vagy a 47 százalék. Bár mindkét esetben eredménytelennek minősül, de a magasabb részvételi arány pontosan a szavazáspárti szakemberek azon félelmét váltaná valóra, miszerint a Fidesz propagandagépezete pozitívumként fordítaná a maga javára a magasabb részvételi arányt.

Ezért a magam részéről igenis úgy gondolom, hogy a szavazáson való magas részvétel legitimálná a hülyeséget és éppen a Fidesz kezébe adna egy újabb kommunikációs eszközt a választók elbizonytalanítására. Egyértelműbb üzenetnek tartom azt, ha bojkottálom a szavazást, mintha forradalmilag elmegyek és igennel szavazok, miközben az szinte teljesen biztos, hogy a résztvevők többsége nemmel fog szavazni.

Innentől kezdve van jelentősége a részvételi aránynak, mert a jogosultak majdnem felének többsége az igenre szavazott és a jogosultak huszonöt százalékának többsége az igenre szavazott között lényegi különbség van. A szavazás ugyan mindkét esetben érvénytelen lesz, de kommunikációs szempontból nincs azonos értéke a kettőnek.

Ugyanis nagyon nem mindegy az, hogy a szavazásra jogosultak kicsit több, mint fele, vagy a háromnegyede nem tartja érdemesnek arra sem a kormány ötletét, hogy elfáradjon az urnákhoz.

Ezért – bár engem senki nem kérdezett – én a bojkott mellett döntöttem. A nem-szektatagoknak sincs más választásuk, mint egyénenként, lelkiismeretükre hallgatva mérlegelni, ők mit tartanak helyesnek és annak megfelelően cselekedni.

Egyébként ez minden más esetben is így van.adomány