Ahol a hazugságokról le tudjuk kaparni a cukormázat és senki nem tudja befogni a szánkat

Fotó: Spingár-Westerlund Anita Fotó: Spingár-Westerlund Anita

Mostanára hagyományosnak tekinthető, hogy időnként kiemelünk egy-egy érdekesnek tűnő kommentet a közösségi oldalunkról és bővebben kibontjuk. Most nem csak egy kommentet, hanem egy párbeszédet hoztam. Fontosnak érzem, hogy beszéljünk erről. A nemrégiben meghirdetett – Közpark néven megnyitott – rovatról van szó, ahová vártuk és várjuk mindazon pártok, csoportok jelentkezését, akik méretük és anyagi helyzetük miatt nem, vagy csak nehezen jutnak sajtónyilvánossághoz. Bemutakozási lehetőséget biztosítunk mindenkinek, aki erre igényt tart. Politkai csoportosulásoknak (oldalfüggetlenül), civil szervezeteknek, segélyszervezeteknek, állatmentőknek, bárkinek. Nem minősítünk és nem szelektálunk. Jobbról éppen úgy örömmel fogadjuk a jelentkezőket, mint balról.

Ez természetesen nem mindenkinek tetszik, de az nem baj. Nyilván nem minden olvasónk követi a közösségi oldalon zajló beszélgetéseket, de fontos erről is beszélni, ezért a mai első cikk erről fog szólni. Jöjjön az egyik olvasónk és egy munkatársunk között lezajlott párbeszéd:

komment

Azon ugye nem szoktunk meglepődni, ha a demokráciáról kell papolni a kormány híveinek. Az azonban elég megrázó, ha az önmagát demoratikus oldalra pozicionáló (ezt csak feltételezem, miután kevéssé valószínű, hogy a kormány feltétlenül preferáló szurkolók nagy számban olvasgatnák a Szalonnát) ember fejében megfordul az, hogy mi – mármint a Szalonna – határolódjunk el bizonyos pártoktól, de legjobb lenne, ha le sem közölnénk a bemutatkozásukat.

Az olvasó nem érte be azzal, hogy a bemutatkozások elé kiírtuk: nem azonosulunk és nem határolódunk el, hanem egyszerűen leközöljük. Ez – szerinte – máris azonos az elhatárolódással és idézőjelbe teszi a Szalonna demokratikus voltát. Sajátos gondolkodás és a magam részéről szeretnék egy sokszor, de talán nem elégszer idézett mondattal válaszolni:

Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.

Voltaire

A hozzászólás másik meglepő mondata:

„Csupán megdöbbentett ez a hirtelen jött, pártocskákat-bemutatjuk dolog. Legfeljebb kihagyom.”

Nem jött hirtelen a pártocskákat-bemutatjuk dolog”. Már egy évvel ezelőtt is azért dolgoztunk néhányan – a mai Szalonna munkatársai – hogy létre tudjunk hozni egy olyan oldalt, ahol minden külső befolyástól mentesen el tudjuk mondani a meggyőződésünk szerinti igazságot, ahol a hazugságokról le tudjuk kaparni a cukormázat és ebbe senki nem szólhat bele, sem fenyegetéssel, sem pénzzel nem lehet elhallgattatni minket. Rengeteg munkát fektettünk abba, hogy ez az elképzelésünk valóra váljon.

Nem csak munkát és saját tőkét, hanem valami mást is be kellett fektetnünk. Mégpedig többünk egzisztenciáját. Ugyanis ennyi munkatárssal ilyen munkát végezni majdnem lehetetlen vállalkozás és számolnunk kell azzal, ami a mai magyar valóság. Aki ilyen lapnál dolgozik, aki ilyen véleménycikkeket ír, az sehol ebben az országban nem kap munkát. Sem egy legalja pletykalapnál, sem valamelyik hipermarketben bevásárlókocsi-tologató szakmunkásként. Ez kőkemény tény és ezt el kellett fogadnunk. Tehát vagy képesek vagyunk jól csinálni és bízni abban, hogy az olvasók számára fontos és értékes munkát végzünk és lesz elég ember, aki megteheti, hogy anyagilag támogatja a munkánkat, vagy munkanélküliként fejezzük be a szép vállalásunkat. Ezért bízunk abban, hogy több adomány érkezik be a számlánkra, mint amennyi fenyegetés a postánkba.

Ez nem könnyű dolog, hiszen sok olvasó maga is nehéz helyzetben van és bár támogatná a Szalonnát, nem tudja megtenni. Aki megtehetné, talán nem is gondol arra, hogy mennyi pénzt és munkát igényel az, mire ő reggel a legnagyobb természetességgel megnyithatja az internetet és jókat szórakozhat, vagy dühönghet a cikkeken. Sokak számára természetes, hogy az internet előfizetéssel mindent megvett, ami a virtuális hálón létezik. Pedig nem.

Tehát hosszú előkészítő munka, nem kevés pénz és személyes áldozatok árán hoztuk létre a Szalonnát, dolgozunk benne és vele hajnaltól késő estig. Nem panasznak szántam, csak elmondtam a hátteret. A terveink között nem most bukkant fel a  pártocskákat-bemutatjuk dolog”, az a kezdetektől ott volt. Itt jegyzem meg, hogy egyéb más tervekkel egyetemben, amiket remélhetőleg folyamatosan, sorban meg tudunk valósítani. De ahhoz, hogy be tudjuk mutatni a pártocskákat, el kellett jutnunk egy olyan olvasottsági-szintre, amikor valóban tömegek olvassák a cikkeinket.

Mostanra értünk ide, már bőven van annyi olvasónk, hogy értelme legyen felajánlani a segítségünket azoknak, akik talán nagyon fontos feladatot látnak el, de ez – megfelelő publicitás hiányában – kevesek számára tudható. Változatlanul erősen hiszünk abban, hogy égetően nagy szüksége lenne ennek az országnak jobboldali, baloldali, liberális, zöld pártokra, valamint a különféle csoportok, szervezetek és civilek együtt-gondolkodására.

Ezért indítottuk el Közpark-ot. Nem gondoljuk, hogy pillanatok alatt elsöprő sikere lesz, de hisszük, hogy lassan majd megtelik és felismeri mindenki: egyedül bizony nem megy, csak összefogással.adomány