Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


És nem megyünk be imádkozni egymás templomába, mert az enyémnek hegyes teteje van, a tiédnek meg lapos

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1984 óta eltelt harminckét év.

Azt hiszed változott valami? Talán annyi, hogy Winston Smith halott.

De az élet megy tovább. A szabad akarat illúziója megvan az emberekben. A piramis csúcsán mindig ugyanazok vannak, akármit ikszelsz be a papírra, amit az orrod alá dugnak. A főtérre kiáll egy ember, akinek az arcát mindenki jól ismeri. Beszél. Ott állsz, hallgatod. És ha olyat mond, amit hallani szeretnél, akkor tapsolsz. Ahogy folytatja, elhiszed neki, hogy amire te vágysz, az nem létezik. És ha jó szónok, akkor mond helyette valamit, és már el is hitted, hogy az a te akaratod.

Mit gondolsz, a csúcson élő embereknek (legyenek bármilyen ruhában, öltönyben, csuhában, vagy palásttal letakarva) milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy te, kedvesem, jól élj? Semmilyen. Te vagy a proli. Te vagy a nép, akit irányítani kell. Gondolod, hogy a pásztor, ha az egyik birkája elkóborol, a nevén fogja szólítani? Hát nem. Egy vagy a tömegből. Az, hogy van egy neved, és van egy arcod, ami számodra a legbecsesebb kincs, senkit sem érdekel. És a saját gondolataid. Legalábbis, amiről azt gondolod, hogy a tiédek. Szavak, mondattöredékek, amik elhangzottak már egyszer. Valaki kimondta, s neked megtetszett, és onnantól annak a pártnak vagy a híve.

De van egy ennél sokkal rosszabb eset is, amikor azért vallod, amit hallottál, mert az, amit a másik díszes ruhába öltözött ember mondott, nem szimpatikus. Persze mindannyian azt állítják, hogy ők a népnek akarnak jót. És mégsincs metszete a szónokok mondandójának. Nem gondolkoztál még el azon, hogy ez hogy lehet?

2014. Harminckét év.

Mit gondolsz, milyen ember irányítható a legkönnyebben? A dühös ember. Aki haragját felszítod azzal, hogy az ellenség kegyetlen, primitív, önző, vagy egyéb. Semmit nem kell tenned, mint elé kell állítanod egy rosszakarót, és máris magától teszi meg azokat a lépéseket, amiket te szeretnél, hogy megtegyen.

És most nézz magadra. Te is úgy nézel ki, mint akinek van ellensége. És hidd el nekem, hogy rengeteg van. Szállj fel egy vonatra, buszra, vagy metróra. Emberek tízezrei mennek el melletted. És érezd magad különlegesen szerencsésnek, ha egy olyan hatalmas számot mondok, hogy minden második az ellenséged. Az átlagember tízből nyolc embertársát nyugodtan elkönyvelheti ellenlábasnak. Mégsem rúgsz bele senkibe sem. Vajon miért?

Mert egyikük sem úgy néz ki, mint egy háborús bűnös. Terhes anyák, kis alacsony, szemüveges, kopasz hivatalnokok, fiatal lányok és fiúk kézen fogva. Mind az ellenséged. Miért is?

Csak és kizárólag azért, mert valaki, egy szép ruhában kiállt a főtérre, és azt mondta.

Amíg te tökéletesen feleslegesen háborúzol a nem létező ellenséggel, addig nem foglalkozol a lényeggel. Hogy mitől lesz neked, és az embertársaidnak jobb. Hisz háború van, és akkor nélkülöznöd kell. Azt hiszed, hogy ha a felebarátod négyszöget rajzol a falra, te meg háromszöget, attól kibékíthetetlen ellentétek keletkeznek? Vagy félsz-e attól, hogy ha kört rajzolsz egy nyilvánvalóan négyzetrajzolók által lakott területen, akkor meglincselnek? Persze, hogy félsz. Én is félek. S nem megyünk be imádkozni egymás templomába, mert az enyémnek hegyes teteje van, a tiédnek meg lapos.

Persze ezt is csak azért, mert egy feltűnően díszes ruhába öltözött ember ezt kérte.

Gábor Viktor Neogrády