Amit nem tud a szájába tömni, arra rálép, ráül, rászarik

MTI Fotó MTI Fotó

Ártunk és ormányunk, valamint Orbán Viktor megint győzött. Áder János köztársasági elnök volt szíves kiírni a népszavazást. Tudjuk, ez az a cucc, ami ötmilliárd forintunkba kerül, viszont lényegében tök értelmetlen. Valójában a Fidesz választási főpróbájáról van szó, ugyanis ahogy eddig, úgy most is pont szarnak ők a migránsokra is, a magyar emberekre is és Brüsszelre is. Egy dolog fontos: a hatalom. Az sem azért, mert vezetni akarnák az országot. Vagyis de, vezetni. Az orránál fogva.

Nálunk az a szokás, hogy az lophat, aki kormányon van. Ennyire nagyon egyszerű ez. Egyszóval kell a hatalom, mert kell a lé az elvtársaknak, börtönbe pedig az istennek sem akarnak menni. Áder János mosolyogva aláírta az eléje tolt cetlit, mint mindig. Itt jegyezném meg, hogy a mosolygó Áder Jánosnál kevés ijesztőbb dolgot láttam életemben, bár ez jelen helyzetben huszadrangú kérdés.

Egyszóval a Fidesz, a kormány és Orbán Viktor (ez olyan szentháromság, három az egyben) megint sikeresen hülyét csinál a hülyékből. Verik a tamtamot, hogy szavazzál paraszt, mert különben jönnek a nagyfarkú migráncsok és annyi az asszonynak, meg neked is, de még a kecske sincs biztonságban! A hülye meg elhiszi és rohan.

Csak éppen ez egy szép nagy baromság. Ez egy fideszes május elsejei felvonulás. Az élen csámpázik egy kurvanagy Jabba, amelyik a lottyadt seggével ráült a jobboldalra és úgy tesz, mintha jobboldali párt lenne. Ezért aztán senki másnak eszébe sem jut egy normális jobboldali pártot alapítani, egy olyat, amiben szakemberek vannak, akik képesek lennének helyrerángatni ezt a leborult országot gazdaságilag.

Jabba kezében egy rohadt nagy, vörös szegfűvel csicsázott lufi, aminek a madzagja szorosan kézben van tartva. Ez meg leárnyékolja a baloldalt, ezért senkinek nem jut eszébe létrehozni egy normális baloldali pártot, amelyik a társadalmi igazságtalanságok ellen, a szociális biztonság mellett képes lenne hatékonyan kiállni.

Fidesz-Jabba közben veszettül vicsorog a lufira, mert nem szeretné, ha kiderülne, hogy az valójában micsoda is és ki irányítja. Így vonulnak ők ketten a sor élén, a hülyék meg üvöltve tódulnak a nyomukban, egymás sarkát taposva rázzák az öklüket és észre sem veszik, hogy tulajdon társaikat tiporják le kurvanagy igyekezetükben, hogy felhívják magukra a dagadék vezér figyelmét. Aki amúgy változatlanul szarik rájuk is, az országra is.

De ezt a hülyék nem veszik észre, csak csörtetnek, ha megszólal a kürt. Abban reménykednek, hogy amint megérkeznek – amúgy fogalmuk sincs, hová tartanak és minek – ott majd várja őket a jól megérdemelt jutalom: fonnyadt virsli és lóhúgy-meleg sör. Az eszesebbek, gyorsabbak, szebbek még rózsaszínű vattacukrot is kapnak. Úgy hírlik. Vagy mézeskalács-huszárt.

Csak abban lehet reménykedni, hogy a menetből egyre többen meghallják az út szélén állók ordítását és rájönnek, hogy a masírozás végeztével nem jutalom várja őket, hanem a szakadék széle. Ahonnan – ha Jabba felismeri a vészt és visszafordul – nem tudnak időben menekülni és az, akit eddig oly lelkesen követtek, minden gondolkodás nélkül keresztül fog gyalogolni rajtuk. Rajtuk, a szüleiken, a gyerekeiken. Bárkin és bármin, ahogy eddig is.

De jelenleg még követik, bár talán egyre kevesebben. Sokan akár menet közben is felismerik, hogy ez csak egy marhanagy varangy egy lufival a kezében, nem pedig igazi vezető.

Egy kártékony, önző lény, aki felzabál mindent maga körül. Amit nem tud a szájába tömni, arra rálép, ráül, rászarik. Mindegy, csak másé ne legyen. Közben szorosan markolja a lufi zsinórját és retteg, hogy el ne durranjon valahogy, mert akkor kiderülne, hogy ki markolta idáig a zsinórt.

Egyszóval honfitársaim, október másodikán indul május elseje. Hajrá!adomány