December 13,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Baromira nem szeretnék a Lázárok, Csányik, Orbánok, Mészárosok birtokain kapálni

Az Európai Unió mostanság a viták kereszttüzébe került és ezt a magam részéről jó dolognak tartom. Ugyanakkor egyre gyakrabban kell szembesülnöm azzal, hogy sokan nem csupán az Unió működésének mechanizmusát, hanem annak létjogosultságát vonják kétségbe.

Változatlanul nem vagyok sem közgazdász, sem más szakember, ezért egy teljesen civil szemszögéből mondom el a magam gondolatait a témáról. Mindenkinek jogában áll teljesen máshogy gondolni, de nekem meg jogomban áll így gondolni és mivel történetesen írni is tudok, ezért nem csak jogom, de lehetőségem is van mindezt közzétenni.

Én annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik fiatal felnőttként élte meg a rendszerváltást. Tehát vannak emlékeim az elmúlt rendszerről, bár annak embertelen szakaszából kimaradtam. A magam részéről hihetetlenül jó dolognak tartottam és tartom ma is azt, hogy részei vagyunk az Uniónak.

Manapság felerősödtek (vagy csak gyakrabban kerülnek a szemem elé) azok a vélemények, melyek szerint az Unió egy erőszakszervezet, megerőszakolja a magyar nemzeti érdekeket és Magyarország legjobban tenné, ha önállóan, az Unióból kilépve borulna virágba.

Nem tudom, kinek van meg történelemórákról az a rész, amikor Vajk megkeresztelkedett. Ahogy én emlékszem, az nem azért történt, mert a KDNP-be akart ő belépni karrierépítés céljából, hanem azért, mert a keresztény Európa közepén ez volt az egyetlen módja annak, hogy stabil országot építhessen. Az is egyfajta Európai Unió volt, csak éppen más korban, más okból és más célból. De végső soron ez volt a módja, hogy egy gazdasági-kulturális-vallási közösség részévé tegye az országot.

Az ilyen közösségeknek – mint a jelenlegi Európai Unió – nyilván vannak előnyei és vannak hátrányai. Mivel sok országot, sok népet, kultúrát egy kaptafára húzni nem lehet és nem is érdemes, vannak konfliktusok, hiszen a közösség folyamatos fejlődésen, változásokon megy keresztül. De összességében nem hiszek abban, hogy Magyarország egy esetleges kilépést követően képes lenne megállni a maga lábán úgy, hogy a jelen kor elvárásainak megfelelő létfeltételeket biztosítani lehessen.

Természetesen ki lehet lépni a közösségből és máris előáll az a helyzet, hogy egy körbekerített zárványként próbálhatunk boldogulni. A megváltozott státusz miatt a forint árfolyama a béka segge alá ásná be magát, az uniós piacról való kilépés azonnali vámok bevezetésével járna, ami drágábbá tenné az importot. A televíziótól a gépjárművekig, számítógéptől az üzemenyagokig igen sok területen szorulunk behozatalra. Mivel saját iparunk nincs – nem azért, mert az Unió elrabolta, hanem azért, mert az egymást követő gagyi, ellenben korrupt kormányok nem tették meg a szükséges intézkedéseket, inkább kistafírozták a pereputtyukat a fejlesztési forrásokból – marad a mezőgazdaság. Már csak azért is, mert a Magyarországon működő külföldi cégek, autóipari beruházások várhatóan a romló gazdasági környezet és a megemelkedett piacrajutási költségek (vám) miatt szednék a sátorfájukat.

Gyakorlatilag mehetnénk kapálni és akár faekével is szánthatnánk. Tudomásul kellene venni, hogy nem vagyunk nagyhatalom. Egy kis ország vagyunk, nagyok csak a többi országgal közösen, együttműködve lehetünk. Ahogyan egy családban is külön egyéniségek vannak, de együtt mégis képesek családként működni, úgy az Unió is sok országból összeálló egész.

Egy családban nem igazán szokott az felmerülni, hogy a szuverenitás megőrzése céljából külön költözik apu-anyu-gyerek azért, mert az egyikük egykor szeret ebédelni, a másik fél kettőkor, sem azért, mert apu pont akkor tusolna, amikor anyu sminkel. Vannak szabályok, ezek adnak keretet a közösségnek. Együtt, családként működőképes az, ami külön-külön – ha mindenkinek lakást kellene bérelnie, berendezni, rezsit fizetni, főzni – nem menne. De egy család nyilván nem csak anyagi és érdekközösség, hanem szeretet-közösség is.

Az Unióban nem kell feltétlenül szeretni egymást (bár de szép lenne!), hanem ki kell alakítani egy megfelelő keretrendszert és ahhoz kell igazodni. Ezen belül pedig minden ország nyugodtan őrizheti, ápolhatja a maga nyelvét, hagyományait, kultúráját, szokásait, vagy amit akar.

Ez most is így van. Nyilván távolról sem tökéletes a rendszer, de akkor változtatni kell rajta. Ha nem megfelelőek a szabályok, akkor közös döntések alapján új szabályokat kell hozni. Mindenen lehet változtatni és nincs olyasmi, amin ne lehetne javítani. Vagy amin ne lehetne rontani.

Az uniós fejlesztési forrásokat nem azért kapják a fejlődő országok, mert annyira nagyvonalúak a közösség tehetősebb tagjai, hanem racionális okokból. Ugyanis ha egy fejletlen gazdaság megerősödik, az a közsséget erősíti, a világban betöltött pozícióját stabilabbá teszi. Fejlett gazdaság mellett az életszínvonal emelkedik, a fizetőképes kereslet lehetőséget nyújt arra, hogy egy erős polgári réteg alakuljon ki. Gyenge gazdaságú, erőtlen és instabil országok gyengítik a teljes közösséget.

Az nem az Unió hibája, ha például nálunk kétszer annyiért épül egy kilométer autópálya, mint Németországban. Ez csak azt jelenti, hogy a fejlesztési források felét ellopják azok, akik hozzáférnek. Tehát a húsosfazék körül nyüzsgők gazdagodnak, az országban pedig fele annyi sztráda épül, mint egyébként épülhetne. A rossz infrastruktúra és a naponta változó jogi, gazdasági szabályozások bizonytalanná teszik a beruházókat, ez nagyban gátolja a fejlődést.

Ameddig például Lengyelország, Románia, Szlovákia képes volt jól (vagy legalábbis jobban) kiaknázni a források nyújtotta lehetőségeket, Magyarország az élmezőnyből a sereghajtók közé került. Nem azért, mert közben hülyébbek, vagy lustábbak lettünk, hanem azért, mert a korrupció felzabálta a jövőnket. Mostanra bajban vagyunk és előkerül az, ami ilyenkor elő szokott kerülni. A túltolt nemzeti öntudat, a közösség hibáztatása, a melldöngető nacionalizmus és a hazugságok kusza szövevénye.

Holott senki nem akarja vitatni a mi nemzeti nagyságunkat, egyszerűen azt várja el a közösség (joggal), hogy tartsuk be a játékszabályokat. Amennyiben ezek a szabályok nem jók, akkor pedig közösen változtatnunk kell rajta.

Ezzel szemben a másik választásunk az, hogy majd mi megmutatjuk. Akkor az lesz, hogy útlevél és vízum nélkül nem léphetjük át a határt, a kormánynak joga és lehetősége is lesz kiépíteni egy totális diktatúrát. Lehetséges, hogy nagyon nemzeti dolog, ha kakastollas csendőrök sétálgatnak az utcán és generációk sora kapál a Lázárok, Csányik, Orbánok, Mészárosok birtokain, de ha választanom lehet, én nem szeretnék egy ilyen országban élni.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.